Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-289
474 Az országgyűlés képviselőházának 289 vetettem itt fel és akkor nagy idegenkedéssel fogadtak, akkor még csak diszkutábilisnak időszerűvé vált a felár-rendszer. Most ugyansem tartották. Kétévi késedelemmel mégis olyan határozottsággal mondom: ha áttörtük a merev-rendszert, ha tehát a szilárd pont, tudniilik a stabil pengő mellett kiviteli viszonylatban felár-rendszert léptettünk életbe, akkor ennek a felár-rendszernek sokkal mechanizáltabbnak, sokkal egyenletesebbnek és sokkal nyiltabbnak kell lennie, mint amilyen most, hogy legalább ezentúl érvényesüljön a zárt gazdálkodás mellett lehetséges egyenlő verseny feltétele, hogy ne legyen ebben a tekintetben az az állapot, hogy a beavatottak, a paragrafusok közt olvasni tudók sokkal jobb eredményeket tudjanak elérni , mint egy-egy szakma régi képviselői és nem utolsó sorban, hogy mindazok az áldozatok, amelyeket egy kötött valutagazdálkodás egy ország gazdasági és társadalmi életétől megkövetel, az eddiginél sokkal egyenletesebben oszoljanak meg. T. Képviselőház! A másik kötöttség, amely a magyar gazdasági élet szempontjából fennáll: a transzfermoratórium. Ez látszólag a belső gazdasági életet nem érinti, viszont ma már azt kell megállapítanunk, hogy bármilyen idegenkedéssel tettük is meg annak idején ezt a lépést, mi vagyunk igazolva, akik felfedtük és követtük azt az igazságot, hogy egy országnak kifelé való fizetési kötelezettségeit csak úgy, abban a formában és abban az arányban szabad teljesítenie, hogy ezzel gazdasági életét, belső termelő életét ne veszélyeztesse. Azóta ezt a keserű lépést nálunk sokkal jelentősebb országok is meg tették és éppen néhány nap előtt a jelentős Németország nemcsak transzfermoratóriumot, hanem a kamatok tekintetében fizetési moratóriumot is kénytelen volt életbeléptetni külföldi adósságainál és a gazdasági életben oly mérvadónak tekintett Anglia, amely mint hitelező állam, voltaképpen azt igényelhetné, hogy az adós-etika a maga régi töretlenségében érvényesüljön az egész vonalon, éppen az utóbbi napokban tagadta meg Amerikával szemben egy adósságnak fizetését, amit abban az időben, amikor mi a moratóriumot kimondottuk, valamennyien elképzelhetetlennek tartottunk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De ha már igény be vettük a transzfermoratóriumot, akkor — szerény véleményem szerint — a magyar gazdasági élet szempontjából mindazokat a lehetőségeket, amelyeket ez a keserű lépés jelentett, ellensúlyoznunk kellett volna azokkal az előnyökkel, amelyek ebből a helyzetből adódtak. Mert a gazdasági életben szinte kivétel nélkül érvényesül az az igazság, hogy minden rossz helyzetnek megvan a maga ellentétele, hogy minden rossz helyzetből nemcsak a tanulságok, hanem a lehetőségek formájában is adódik olyan állapot, amelyet a gazdasági élet számára hasznosítani lehet. Élénken visszaemlékszem, t. Képviselőház, hogy iákkor, amikor a transzfermoratóriumot kimondottuk és ennek nyomán a magyar adóssági kötvények a világtőzsdéken soha nem gondolt alacsony árszínvonalakra estek le, én, mielőtt a németek vagy más országok az addicionális export kérdésével foglalkoztak volna, memorandumban fordultam a magyar kormányhoz, hogy figyelmeztessem őt arra a nagyjelentőségű akcióra, amelyet a magyar kötvények alacsony árfolyamával kapcsolatban lehet leülése, 193k. június hó 6-án, szerdán. folytatni. Figyelmeztettem arra, hogy a magyar városok kölcsöneinek 12%-on álló kötvényárfolyama olyan exportlehetőségre ad módot, hogy ezeket a városokat aránylag kis áldozatokkal adósságmentesekké lehet tenni, költségvetési egyensúlyuk helyreállításához hozzá lehet járulni és a legrosszabb esetben is a külföldi adósságokat belföldi adósságokká lehet átalakítani. (Malasits Géza: De akkor a bankok keresték!) Sajnos, ezirányú javaslatom nem valósult meg, nem utolsó sorban Imrédy pénzügyminiszter úr állásfoglalása folytán, aki akkor még nem mint miniszter, hanem a kormány felkérésére mint a Nemzeti Bank megbízottja megtalálta azokat az indokokat, amelyeknél fogva ezt a tervet nem lehetett megvalósítani, (Malasits Géza: Már lehetne, mert a bankok kezében van!) aminek következtében előállott az a helyzet, hogy a gazdasági élet folyamata tovább forgott, ezeknek a kötvényeknek számottevő része beszivárgott az országba, amit én általános gazdasági szempontból károsnak nem tartok, sőt előnyösnek tartok, csak éppen igen kis hányada érvényesült ennek a folyamatnak a városok javára, közben pedig a 12 és 14%-on állott kötvények árfolyama 40%-ra emelkedett. T. Képviselőház! Ezzel a fejtegetésemmel csak azt akartam elmondani, hogy bizonyos dogmatikus elveknek- szigorú követése nem felel meg mindig a gazdasági élet követelményeinek. Nagyon jól tudom, hogy. igaztalan az az álláspont, amely a kötvényadósságokkal szemben unosuntalan a nemzetközi tőke szívtelenségéről és kiszipolyozásáról tart előadást. Nagyon tisztában vagyok azzal, hogy Magyarországnak valójában nem azok a nagybankok és bankárok adtak kölcsönt, akik ezeknek a kölcsönöknek kibocsátóiként jelentkeztek, hanem lényegében és valójában mindenütt azok a kisemberek voltak Magyarország kölcsönnyujtói, akiket a magyar papírok szokatlan magas kamatozása arra bírt, hogy ezeket a kötvényeket maguknak ^megszerezzék. En tehát arra gondolok, t. Képviselőház, hogy amikor mi itt a tőke szívtelensiégéről, a külföldi tőke kiuzsorázásáról beszélünk, valahol Amerikában egy szegény magyar az óhaza iránti szeretetből az évtizedek alatt összekuporgatott dollárjait Budapest székesfőváros kölcsönkötvényeibe fektette és azokon vesztette el a pénzét. Gyenge vigasz, hogy akkor is elvesztette volna, ha szegény más papírba r fektette volna be a pénzét. Gyenge vigasz ez azért, mert a gyakorlatban az szokott érvényesülni, hogy az a bankár vagy kibocsátó intézet, amely egy kötvényt kibocsátott és továbbadott, ha arra alkalmas idők pönnek, megint vállalkozni fog erre a tranzakcióra, mert megtalálta a kibocsátáskor a maga számítását és igen sok esetben a kötvények lemenő árfolyama mellett sem kellett veszteséget szenvednie; de az a kistőkés, aki takarékosságból, sokszor — ismétlem —- Magyarország iránti szimpátiából eszközölte ezeket a befektetéseket, nagyon meg fogja gondolni, ha még egyszer eljön ennek az ideje, hogy mt-igyar papírba fektesse bele a pénzét, megtegye-e vagy ne tegye ezt. Márpedig, akárhogy akarjuk is megalapozni a magyar jövőt, akármilyen fokozott tevékenységet fog is kifejteni nemcsak a kormány, hanem ennek az országnak minden egyes polgára az utolsó napszamosig: Magyarország gazdasági regenerálódása újabb mobil tőkék ideáramlása nélkül elképzelhetetlen. En tehát az adós-etika legmesszebbmenő
