Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-289

Az országgyűlés képviselőházának 289. fejtett. En a pénzügyminiszter úrnak ezt a megállapítását elejétől végig aláírom, amivel azt akarom mondani, hogy igenis készséggel elismerem, hogy abban, hogy a gazdasági helyzet nálunk konszolidálódott, hogy a gazdasági helyzettel párhuzamban Európa előtt példaadó állapotokat tudtunk társadalmilag és politikailag fenntartani, az általános viszonyok mellett igenis a kormány intézkedéseinek is megyolt a szerepe. Ha azonban volna egy gazdasági műszer, amely lehetővé tenné számomra^ annak lemérését, hogy az így elért gazdasági javulás'ból mennyi jut ezekre a kormányintézkedésekre, és maga az élet mennyit termelt ki magából javító tényező gyanánt: akkor kétségtelennek tartom, hogy a kormány működésével szemben legelfogultabb kormánypárti képviselők is azt kellene, hogy megállapítsák, — ismétlem, ezen gazdasági műszer útmutatása nyomán — hogy abban, hogy gazdasági helyzetünk kibontakozik, hogy a magyar termelő élet kohéziója fenntartható volt, hogy a magyar társadalom minden rétege nagy megértést, türelmet és lemondást tanúsított a rázúdult gazdasági állapotokkal szemben, a kormány-intézkedéseknél nagyobb érdeme van a magyar nép széles rétegeinek, a falu népének, a magyar munkásnak és a városi lakosságnak, mely ennek a gazdasági helyzetnek a konzekvenciáit minden irányban levonta. Míg egyfelől a magyar életszínvonal úgy a falu népénél, mint a magyar munkásságnál és a magyar polgárságnál a nehéz időknek megfelelően mind alacsonyabb és alacsonyabb fokra ereszkedett, addig másfelől az állammal szemben való kötelezettségét olyan arányban teljesítette a magyar nép, mint ahogyan még soha és amilyen arányban Európa egyetlen népe sem teljesíti. Ez tette lehetővé a kormány számára annak a két fontos célnak biztosítását, amelyet az államháztartás egyensúlybahozása és a valuta stabilitása jelent. T. Ház! Ha ezt megállapítom, — és azt hiszem, ebben nehéz pártpolitikai elfogultság nékül nem az igazságot meglátni — akkor nem látom be, hogy mi teszi szükségessé ennek a meghatalmazási törvényjavaslatnak törvényerőre való emelését és hogy hol az a terület, ahol a kormány további politikájában, további gazdasági intézkedéseiben a jelenlegi törvények mellett hátráltatva volna abban, hogy a termelőélet minden területe számára megtegye a szükséges intézkedéseket avégből, hogy a gazdasági élet fellendüljön, megélénküljön. Tisztában vagyok azzal, hogy a magyar gazdasági erők — és itten szívvel-lélekkel együttéreztem és csak megismételhetném Dési Géza t. barátom fejtegetéseit — nemcsak a gazdasági válság miatt, hanem Trianon igazság- I talansága miatt sem elegendők arra, hogy mi I egy általános gazdasági válság közepette a válság pusztulásaiból kiemelkedő oázisként álljunk itt termelőéletünk tökéletességében. Tisztában vagyok azzal is, hogy nincs a világnak olyan kormánya, amely a mai gazdasági nehézségek, a mai világgazdasági és főleg világpolitikai helyzet közepette vissza tudná adni a lelkeknek azt a bizakodást, amely a további gazdasági regenerálódás elengedhetetlen feltétele. De ha minderre figyelemmel is vagyok, nem látom be, hogy azzal, hogy a magyar parlament hatásköre elől elvonom a törvényalkotásnak^ egy igen lényeges területét, mivel teszem hatályosabbá a kormány működését,^ hogy mi az az I eszköz, amelyet ennek a törvényjavaslatnak a ' lése, 193A. június hó 6-án, szerdán* 471 nyomán a kormány felhasználhat a gazdasági eredmények fokozására. Hiszen éppen az utolsó évben adta tanúbizonyságát annak, — és ez nem az elméletet, hanem a gyakorlatot igazolja — hogy a 33-as bizottságot ilyen instrumentumnak nem tekintette és hogy a 33-as Jbir zottsággal kapcsolatban semmi olyan rendeletet nem kaptunk, amelyet a magyar parlament ugyanolyan gyorsan és hatályosan el ne intézett volna, vagy amelyet a kormány életbe ne léptethetett volna a most kért felhatalmazás nélkül is. De amikor tárgyilagosan megállapítom azt, hogy a kapott felhatalmazással élve sem a mostani, sem az előző kormány nem léptetett életbe olyan rendelkezéseket, amelyek a gazdasági élet szempontjából olyan állapotot teremtettek, hogy miattuk a gazdasági lehetőségek leromlottak volna, avagy olyan meglepetésként jöttek volna, hogy a gazdasági fejlődés, vagy a gazdasági folytonosság éppen e rendeletek miatt szenvedett volna, mégis azt kell mondanom, hogy ha nyugodtabb gazdasági élet felé akarunk törekedni, meg kell szüntetnünk gazdasági szempontból is azt a bizonytalanságot, amelyet a rendeletekkel való kormányzás jelent. Nem bocsátkozom atekintetben vitába, hogy azonos jogértékű-e egy rendelet egy törvénnyel, én csak azt tudom, hogy a törvényalkotás terén a magyar gyakorlat az volt, hogy mielőtt egy-egy törvény a gyakorlatba átment, az érdekképviseletekkel megtárgyalták, azzal szemben az érdekeltek állást foglalhattak és a publicitással, a sajtó nyilvánosságával és erejével egyes kérdésekben a magyar közvélemény megfelelő tájékozódást nyerhetett. Ez á rendeletekkel való kormányzás rendszere mellett nem lehetséges. Márpedig nincsen a gazdasági életben még egy olyan káros tényező, mint a bizonytalanság. Nem látom semmi indokát annak, hogy a rendeletek rendszerének további fenntartásával a magyar gazdasági élet súlyos gondjait azzal a bizonytalansággal tegyük nehezebbé, amelyet a rendeleteknek áz állandó zúdulása jelent, amely rendeletekben eligazodni még a magát legkiválóbb szakembernek tekintő ember sem tud és amely rendele thalmaznak az a következménye, hogy a gazdasági élet igen sok területén nem a valójában szakember, nem a becsületes, magát az előírt törvényekhez és rendeletekhez tartó ember boldogul, hanem azok boldogulnak, akik a rendeleteket nemcsak megtanulni, hanem kijátszani is tudják. Az ilyen rendszerrel szemben és természetszerűleg gazdasági szempontból is állást foglalok és sokkal fontosabbnak tartanám, ha a kormány az államháztartás egyensúlybahozása tekintetében elért eredményei után a magángazdaságnak minél nagyobb arányú megélénkítését tekintené feladatának. Ahhoz pedig, hogy ennek a feladatnak megoldását meg tudja közelíteni, nem újabb rendeletek, nem a gazdasági életet akadályozó, sok esetben gúzsbakötő intézkedések szükségesek, hanem szükséges az, hogy végre rátérjünk arra az útra, amely a gazdasági szabadság érvényesüléséhez vezet. A gazdasági életnek szabadságát visszaadni: az a gazdasági Programm, amely a rendeletek halmazatánál sokkal nagyobb kilátást igér; a ez az irányzat az, amelynek minden területen való érvényesülése olyan út a kormány gazdaságpolitikája számára, melyen haladva, nagy eredményeket érhet el, de amihez nincs szüksége a rendeletrendszerre, tehát ilyen szé-