Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-279
Az országgyűlés képviselőházának 279. végigkíséri a francia nyelvére annyira büszke francia polgárt az ő kis Larousse-ja, vagy végigkíséri a németet akár Ausztriában, akár Németországban, akár más helyeken az ő Duden-ja. Meg vagyok győződve arról, hogy ha a középiskolából kikerülő magyar ifjúságot a magyar nyelv kis bibliájával így felszereljük, akkor a középiskolai ifjúság, amely tulajdonképpen mindig a nemzet gerincének, a magyar középosztálynak jövőjét hordja magában, szintén hozzá fog járulni a sajtón és természetesen elsősorban az író világon kívül aihhoz, hogy a magyar nyelv tisztaságát, amennyire lehet, — itt sem. lehet százszázalékos eredménnyel dolgozni — megőrizzük és a maga szent hivatásában épségben fenntartsuk. {Helyeslés jobbfelöl.) T. Képviselőház! Az egyetemeknél a helyzet az, hogy az egyetemek költségvetése az összes költségvetésnek 13%-át teszi ki. Tavaly ez a százalék 16 volt. E lényegtelen eltérés «kai kitűnnek a költségvetésből. Az egyetemi hallgatók iszámában igen csekély esés^ mutatkozik. Ha a legutóbbi öt esztendő számait vesszük figyelembe, akkor azt méltóztatik látni, Jiogy 19304)an 12.598, 1931-ben 13.428, 1932-ben 13.831, 1933-ban 13.538 és ez idén 13.446 volt mind^ az öt egyetem hallgatóinak száma. Ez a szám természetesen óriási, ha figyelembe vesszük azt, hogy a háború előtt egész Nagy-Magyarországon az egyetemi hallgatók száma körülbelül ugyanekkora volt. Azt látjuk azonban, — amint ezt egyébként két évvel ezelőtt Kornis Gyula t. képviselőtársam beszédében részletesen kifejtette és nagyon sok számmal bizonyította — hogy külföldön a fejlődés körülbelül ugyanez. Ha például a francia 'egyetemi hallgatók számát vesszük — csak ezt akarom felhozni, a többit nem akarom a t. Házzal ismertetni'— érdekes a következő. Franciaországban 1814-ben az összes egyetemi hallgatók száma 4350 volt. Franciaország nagyon fontos azért, mert területe keveset változott az elmúlt száz estendő alatt. 1900-ban, tehát 34 f esztendővel ezelőtt, az egyetemi hallgatók száma 20.000 volt. Száz esztendő alatt a szaporodás nem volt több, mint körülbelül 16.000, ellenben 1900-tól a mai napig ez a 20.000-es szám felszökött 80.000-re, úgyhogy megnégyszereződött a francia egyetemi hallgatók száma. Ide tartozik az a nemes irányzat, amelyet az »Ádob.« éppen egyik képviselőtársunk vezetése alatt megkezdett és amelyet a kormány is felkarolt. Ebben a felkarolásban a legnagyobb szerepet éppen a vallás- és közoktatásügyi minisztérium játssza, amely — miként már előbb voltam bátor elmondani — 800 ifjú számára ebbe a költségvetésbe is 825.000 pengőt vett fel. Itt természetesen az a kérdés, merül fel, mivel az összes egyetemet végzett állástalan diplomásokat^ elhelyezni nem lehetett, hogy mi lesz a jövőben, vájjon állandósulni fog-e ez a helyizet, vagy sem. Ki tud e tekintetben a jövőbe pillantani! Ügylátszik azonban, legalább is a legközelebbi jövő azt mutatja, hogy ettől legalább is pár esztendőre nem leszünk megkímélve és a munkanélküli állástalan diplomások intézményes elhelyezéséről még több éven át gondoskodnunk kell. Ha pedig ilyen a helyizet, akkor, azt hiszem, a t. Ház hozzájárul ahhoz a gondolatomhoz, hogy valóban nem is lehet az adott viszonyok között ezt a fáradozást abbahagyni, és lehetetlenség, hogy a munkanélküli állástalan diplomásoknak, ezt az egyébként olyan sikerrel megkezdett segítését részére abbahagyjuk. ülése 193'U május 17-én, csütörtökön. 39 Méltóztassanak megengedni, hogy néhány szót szóljak a művészeti célok támogatásáról és a művészeti tanintézetekről is. Amint méltóztatnak tudni, az utóbbi években az Opera ellen intézett támadás az utolsó években elapadt. Ennek egyik oka abban van, hogy Operánk kifogástalanul működik. (Úgy van! Ügy van!) A másik oka pedig az, hogy azok is, akiket nem magasabb művészeti szempontok vezettek s akik az anyagiasság álláspontjára is helyezkedtek, — például Éber Antal t. képviselőtársunk — rájöttek arra, hogy az Operaháznak van egy igen erős, közvetett anyagi hivatása is; az idegenforgalomnak közvetett emelése. Végül talán hozzájárul ehhez az is, hogy megalakult két-három évvel ezelőtt az Operabarátok Egyesülete, amelynek elnöke azelőtt gróf Apponyi Albert volt, most pedig nagyrabecsült képviselőtársunk, Kornis Gyula. (Éljenzés a jobboldalon.) Ellenben válság látszik lebegni másik állami színházunk, a Nemzeti Színház felett, bár látogatottsága nem kisebb, mint az elmúlt esztendőben volt. (Györki Imre: Potya jegyesekkel van tele.) Rátérek erre is, t. képviselőtársam és részletesen akarok vele ^foglalkozni, mert többször láttam t. képviselőtársamat a színházban s tudom, hogy érdekli ez a kérdés. Pénzügyileg ia kérdés nem mutatkozik olyan rossznak, mint például a tavalyi évben, amikor is a hiány körülbelül 280.000 pengő volt, ! míg az idén a Nemzeti Színház költségvetési évének végén valószínűleg csak körülbelül 80.000 pengő lesz a hiány. Itt is tehát bizonyos javulás van. Valljuk meg őszintén, inkább a közönség körében van bizonyosfokú — hop-y indokolt-e vagy indokolatlan, erre majd rátérek — elégedetlenség, mely arra kötelez bennnüket, mi is tárgyilagosan foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Éppen azért méltóztassék megengedni, hogy néhány szót szóljak én is arról, hogy a Nemzeti Színház válsága miben áll és hogyan is áll ez a kérdés. Nézzük először a műsort. Kérdem, rosszabb-e a Nemzeti Színház műsora, mint más budapesti színházak műsora. Tárgyilagosan meg lehet állapítani, hogy ezt éppenséggel nem lehet mondani. (Petrovácz Gyula: Mást sem lehet mondani!) Nem akarok itt kitérni összehasonlításokra, de ez a műsor az én felfogásom szerint határozottan jobb, mert legalább is irodalmi színvonalon van ezeknek előadása, amire persze a Nemzeti Színházat hivatása, rendeltetése és a hagyományok is kötelezik. (Györki Imre: Pékár képviseli az irodalmat!) Ha a Nemzeti Színház műsorát veszem, akí kor lazt látóim, hogy az új darabok közül a Nemzeti Színházban adtak tíz darabot magyar szerzőktől, (Petrovácz Gyula: De kiktől, tessék (felsorolni!) négy darabot külföldiektől és egy klasszikus darabot. A felújított darabok közül előadtak nyolc magyart és három klasszikust. (Györki Imre: Szerzőket halljunk, kik a szerzők?) A magyar premierek közül a legjobban ment Zágon István ígéret földje című darabja: 22 előadásban. A külföldi premierek közül a legjobban ment Fauchois a Szegény Mavrier: című darabja: 26-szor. A magyar felújítások közül legtöbbet adták Madách Az ember tragédiáját. (Petrovácz Gyula: De hogyan? — Györki Imre: Rosszul!) A külföldi darabok közül legjobban ment Shakespeare-nek Téli rege című darabja. , A színiházi siker mindig összefügg az írókkal, ebben a tekintetben idézem egy nem magyar esztétikus megállapítását, mert mi nagyon gyakran saját kitűnőségeinkről, különö-