Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-289

Az országgyűlés képviselőházának 289, 'kincseitől igazán csoda módjára él, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) — ellenségeinek valóban kellemetlen csalódására, mert hiszen nyilván azért teremtettek ilyen békekötésnek csúfolt kényszerzubbonyt, mint a trianoni szerződés, (Jánossy Gábor: Hogy kiirtsanak a földről!) mert azt képzelték, hogy sem gazdaságilag, sem anyagilag, de talán erkölcsileg sem fogunk tudni megállni (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és a kényszer nyomása alatt öszsze fogunk omolni — s csak a magyar nemzet évezredes életrevalósága, az örök magyar hivatás isteni küldetése, az az ős erő, amely szellemiekben és erkölcsiekben a magyar géniusz minden időben ragyogó tulajdonsága, állam- és nemzetfenntartó ereje volt az, amely még a trianoni romokban is megnyilatkozik és eget kér (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és a jobb jövőben való bizakodás, a múlt tradícióiból, ebből a szent forrásból való merítés, az a halhatatlan nagy erő, amit a mult a jelennek kölcsönöz, adja nekünk a reményt és a bizodalmat arra, hogy a trianoni viszonyok ellenére is állni és élni fogunk. (Altalános élénk helyeslés.) Amikor azonban ezt a szent hivatásunkat teljesítjük, akkor úton-útfélen akadályokba ütközünk. Ezek a nehézségek részben az általános viszonyok okozta nehézségek, részben pedig az a vergődés, az a kínlódás, az a nyomorúság, amelyet a mostoha körülmények máról holnapra, percről percre, szinte a változás állandóságával előidéznek, mert a mai világban minden változik, csak a változás állandó. (Ügy van! a jobboldalon.) Ebben a rettenetes élethalálharcban a kormány kénytelen sokszor igen nehéz, fontos kérdésekben gyorsan, pillanatnyilag intézkedni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert az élet nem áll, az élet nem vár és akármennyire is tiszteljük az alkotmányos utat és akármennyire is mindnyájunknak aa volna az álma és ábrándja és természetes velünkszületett érzésünk parancsa, hogy szorosan és szigorúan tartsuk be az alkotmány minden szabályát, az élet felborít minden elméletet és a gyakorlat arra kényszerít, hogy a viszonyok parancsának hatása alatt eltérjünk az öröklött, nyugodt, formális úttól és úgy, ahogyan lehet, máról holnapra, mint említettem, rendet teremtsünk és az elénk tátongó szükségleteket minden erőnk megfeszítésével kielégítsük. Amikor a tavalyi termés után a búzaelhelyezés kérdése és az agrárviszonyok kedvezőbbre hangolása annyira fontos, s amikor a keres^ kedelemnek és az iparnak is ezernyi sebe, jaja és baja folyton a kormány felé fordul s orvoslást, sürgős intézkedést követel, akkor még érthetőbb és természetesebb, ha a kormány arra kér felhatalmazást a törvényhozástól, hogy rendeleti úton intézkedhessek akkor és úgy, amikor és ahogyan ezt a viszzonyok megkövetelik. Bátor vagyok hangsúlyozni, hogy a kormánynak sem ideálja a rendeleti jogszabályozásnak szurrogátuma, a kormánynak éppen úgy, mint minden magyar embernek, feltételezem: pártokra való tekintet nélkül, az a vágya, hogy a viszonyok a régi rendes mederbe jussanak, (Ügy van! a jobboldalon.) hogy ismét megjelenjék az erőnek az a nyugalma és a nyugalomnak az az ereje, hogy az öröklött alkotmányos úton úgy, mint a régi jó időkben, a törvényhozásnak széles országútján haladhassunk (Jánossy Gábor: Legyen úgy, mint régen volt!) és bölcs megfontolással, érett megülése, 193U. június hó 6-án, szerdán. 4f>7 gondolással az igényeket, a szükségleteket, a vágyakat és a kívánalmakat ezeknek az elveknek és szempontoknak megfelelően oldhassuk meg. Én a régi konzervatív alkotmányjogi iskola híve vagyok és ezt folyton hangoztatom és nem győzöm eléggé hangoztatni bizonyos újszerű áradatokkal szemben is, mert az a meggyőződésem, hogy a ledöntött oltároknak is lehetnek hívei; én ezt ezeknek a régi oltároknak szentséges ós lelkemből kiolthatatlan hitével állítom és hangsúlyozom. (Jánossy Gábor: Még nincsenek ledöntve nálunk!) De szeretnék sokan ledönteni. (Jánossy Gábor: Az igaz!) Azt hangoztatják sokan, hogy a régiek már elavultak, a régieknek már nincs igazuk, már csak azért sem, mert régiek, és bizonyos eszméket és elvei ket már azért is jó gyanánt hirdetnek, mert újak, holott nekem az a meggyőződésem és tapasztalatom, — és ez az ezeréves magyar múlt tanulsága is — hogy nem minden rossz csak azért, mert régi és nem minden jó csak azért, mert új. (Magyar Pál: Mert zöld!) Ami a zöldséget illeti, az jelentheti a remény színétis, de jelentheti az éretlenséget is. (Magyar Pál: Én így értettem!) Már pedig a nemzet gyomrát éretlen zöld gyümölcsökkel nem helyes és nem célszerű elrontani. (Ügy van! a jobboldalon.) Mi az érett gyümölcsök kultuszának vagyunk a hívei, azoknak a felfogásoknak és elveknek, amelyeket a tapasztalat, a tudás, a gyakorlat, a magyar életnek legfontosabb érdekei parancsolnak reánk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ami a rendelet és törvény közt való jogi és jogászi különbséget illeti, erről végre órákig tartó doktori értekezéseket lehetne tartani, én a mélyen t. Ház figyelmét ezekkel az elméleti fejtegetésekkel nem óhajtom hosszasan terhelni. (HalljvJk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Végtelenül megtisztel, hogy éppen erről az oldalról méltóztatnak hozzám fordulni, de nem élek vissza ezzel a jósággal, mert nem úri és nem méltányos dolog, ha azoknak, akik hozzánk jók. és kedvesek, hálátlansággal fizetünk. (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon.) Én ; tehát csak röviden felemlítem, hogy az 1879. évi XL. tcikk kimondotta vezérlő elv gyanánt, hogy a rendelet nem ütközhetik a törvénybe; ami annyit tesz, hogy amennyiben mégis törvénybe ütköznék, akkor kénytelen a törvénynyel szemben deferálni, másrészt azonban azt is jelenti, hogy amennyiben a rendelet nem ütközik a törvénybe, akkor éppen olyan ereje és hatálya van, mint magának a törvénynek. (Ügy van! a jobboldalon.) Nemi óhajtom itt Verbőczy-idézetekkel a mélyen tisztelt Ház figyelmét terhelni, azonban megállapíthatom, — hiszen a múlt esztendő üléseinek jegyzőkönyvei is szó szerint tartalmazzák — hogy már Verbőczy megállapította, hogy a statútumok, amelyek alkotmányos jogforrásból származnak, éppen olyan hatályosak, mint maguk az alkotmányos Úton hozott törvények. De különben is, ha a közelmúltba megyünk a rendeleti jogszabályozás;terén, pl. a Friedrieh-kormány annakidején ren!déleti úton adta a választójogot. (Magyar Pál: Ezt nem tudjátok megbocsátani!) Megboesátjuk, sőt forrás gyanánt hivatkozunk rá! Jogász előtt nem kell bizonyítani, hogy semmi s©m olyan mégtisztelő jogászi szempontból,; mintha valakit a forrás, vagy kútfő tekintélyével ruházunk fel. (Görgey István: Friedrich maga ! volt a jogforrás!) Ügy van. Későbben a Betilts 8