Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-288
Az országgyűlés képviselőházának 288. egyes foglalkozási ágak között, az újabb időben sokszor halljuk a kamara intézménye ellen azt a kifogást hangoztatni, hogy éppen azért, mert a kamara kebelében különböző érdekképviseletek, különböző érdekek találkoznak, a kamara nem tudja olyan eréllyel, olyan súllyal képviselni azokat az egyes homogén érdekeket, mint a kamarával szemben egyes szabad érdekképviseletek, amelyek csak bizonyos érdekkört ölelnek fel magukba. Éppen ezek részéről halljuk egyre gyakrabban hangoztatni azt az óhajt, hogy ezeket a szabad érdekképviseleteket kellene kényszertársulássá alakítani, hatósági funkcióval ellátni és a kamara mai szervezetét szétbontani különböző érdekképviseletekké. Akik ezt vitatják, azok elfeledkeznek arról, hogy a kamarának, a kamarai szervezetnek alapköve és legnagyobb értéke éppen az, hogy a kamara mint ilyen, együtttes érdekképviselet. Ez az a kamarai gondolat, amely abban áll, hogy a kamara határozatában nem parciális érdekek és óhajok jutnak kifejezésre, hanem már magában benn a kamarában leszűri a kamara teljes ülése azokat a különböző érdekeket és ezáltal magasabb horizontból, sokkal szélesebb perspektívából bírálja el ezeket az ügyeket, és így nem egyéni érdeket, hanem közérdeket jelent a kamarák határozata. Ennélfogva a kamaráknak minden kérdésben elfoglalt véleménye, határozata és javaslata sokkal nagyobb súllyal kell, hogy bírjon a hatóságok előtt, mintha csak egy-egy parciális érdekképviseletnek lenne a hivatalos szerve. Természetes, hogy e mellett a szabad érdekképviseleteknek is megvan a létjogosultságuk és fontos feladatuk, mert azoknak az a feladata, hogy ők viszont a kamarákkal karöltve, abban a szabad érdekképviseletben egyesült termelési és foglalkozási ágaknak az érdekeit képviseljék. Itt meg kell említenem, hogy igen szerencsés törvényalkotás volt az 1932 : VIII. tcikk, amely a kis- és kézművesiparosság helyzetét akarván rendezni, mivel a kis- és kézműiparosság anyagi felkészültsége nem teszi lehetővé, hogy ők maguk létesítsenek olyan erős országos érdekképviseletet, mint a gyáripar vagy kereskedelem, ez a törvény az ország területén lévő különböző ipartestületeket az Ipartestületek Országos Központjában kényszertársulás formájában egyesítette, és ez a jól megszervezett szerv a kamarával együttesen szolgálja továbbra is a kisiparosság érdekeit. (Éber Antal: Helyes!) Igen t. Képviselőház! Még pár szóval legyen szabad rámutatnom arra a rendkívül sokoldalú tevékenységre, amelyet a kamarák folytatnak. A kamarák működési köre nagyjából két főcsoportra osztható: közigazgatási funkciókra és gazdaságpolitikai funkciókra. A közigazgatási funkciói a kamaráknak tulajdonképpen átruházott hatáskörben teljesített funkciók, amennyiben az állam hatóságainak munkáját készítik elő, bizonyos kérdésekben pedig azok helyett intézkednek. A kamara gazdaságpolitikai funkciói igen sokoldalúak, amennyiben kiterjednek a gazdasági élet minden területére. És a kamara nemcsak kezdeményezi a kérdéseket, hanem a törvényes rendeletalkotással szemben véleményező testület, amely komolyan mérlegelve a különböző hatósági intézkedéseket és törvényeket, adja meg a véleményét. A kamara mint egy élő állandó gazdasági szerv, figyelemmel kíséri az állam pénzügyi, valutáris és hitelülése 1934. évi június hó 5-én^Jcedden. 457 ügyi kérdéseit, a gazdasági jogalkotásra nagy befolyása van, és számos igen értékes intézménynek kezdeményezője, sőt megalapítója. Nem szándékozom ezeket itt felsorolni, csupán néhányat említek meg, amelyek közismertek. Ilyen például a budapesti kereskedelmi kikötő, — amelynek a kamara volt az egyik szülőapja — a választottbíróságok rendszere, — amelyet szintén a kamara kezdeményezett — a budapesti Nemzetközi Vásár, a kamarai hites revizori intézmény, — amelyből a hites könyvvizsgálói intézmény fejlődött ki — a Vámpolitikai Központ, az Országos Hitelvédő Egylet, a gazdaságkutató intézmény. Ezek mind olyan fontos szervei a mai gazdasági életnek, amelyek nélkül ma már nem is tudnánk dolgozni, és ezek mind a kamara kezdeményezésére létesültek. Ami a kamarák fenntartását illeti, — mivel erről is sokszor hallunk meglehetősen tájékozatlan kritikákat és bírálatot mondani — erre nézve megemlítem, hogy a kamaráknak jövedelmét képezi elsősorban a kamara területén lakó összes iparűzőknek és kereskedőknek, valamint azoknak a vállalatoknak, amelyek társulati adót fizetnek, a kereseti adója, illetve a társulati adója után járó pótlék, amely á—&% között váltakozik. Jellemző a budapesti Iparkamarára, hogy amikor a gazdasági válság nehezebbé tette a kereskedőknek és iparosoknak a kamarai járulékok fizetését, önmagától 4%-ra redukálta a 6%-os kulcsof és költségvetését 1929 óta közel 50%-kai, 1,200.000 pengőről 680.000 pengőre csökkentette. A budapesti kamarának bevétele ezekből a kamarai illetékekből évente 600.000 pengő : körül mozog, a vidéki kamarák bevétele az illetékekből 70.000—150.000 pengő között mozog. Igen t. Képviselőház! Szükségesnek; tartottam röviden ismertetni a kamarák intézményének lényegét, (Eber Antal: Helyes!) mert a nagyközönség meglehetősen tájékozatlan a kamarák fontossága és jelentősége felől. (Éber Antal: Ügy van!) Azért voltam bátor rámutatni arra is, hogy a Kamara az összes gazdasági tényezőknek együttes érdekképviselete, mert a mostani törvény éppen ezt a 'kamarai gondolatot akarja még tökéletesebben kifejezésre juttatni, azáltal, hogy a jelenlegi választási módszert, amely két osztályban bonyolítja le a választásokat — az iparosok választják meg az ipari szakosztály tagjait, a kereskedők pedig a kereskedelmi szakosztály tagjait, — akarja még tökéletesebbé tenni, olyanformán, hogy lehetőleg minden kategóriája az iparosoknak, az iparűzőknek és kereskedőknek aránylagosan legyen a kamarában képviselve. Ez nem új akció. Már a 90-es évek óta foglalkoztak a kamarai élettel behatóan foglalkozó vezetők ezzel a kérdéssel. Arra, hogy mennyire szükséges egy ilyen igazságos választási rendszernek bevezetése, a legfrappánsabb példa, ha megemlítem, hogy azoknál a kamaráknál, amelyek a volt osztrák : magyar monarchia területén fennállottak és amelyek ma különböző utódállamokhoz tartoznak, nevezetesen az ausztriai, a cseh-szlovákiai, a romániai és a jugoszláviai kamaráknál ezek a változtatások már megtörténtek. A választás mindenütt a jelenlegi törvényjavaslatban kontemplált rendszerhez hasonlóan, kuriális rendszerben történik, olyanformán, hogy kúriákba osztják a választókat és több választási kúria által választanak, hogy ezáltal az iparos- és kereskedő-társadalomnak különböző rétegei megfelelő képviselethez jussanak, "
