Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-288

450 Az országgyűlés képviselőházának 288. pénz. Pest vármegyétől és Pest vármegye különféle községeitől segély- és tagdíjként az évenkénti befizetések körülbelül 30.000 pengőt tesznek ki. Ezek a jövedelmek azonban még mind csekélyek s ezért a Duna-szövetség érdemes elnöke, t. képviselőtársunk, az Országos Idegenforgalmi Tanácshoz is fordult és az Országos Idegenforgalmi Tanács is tekintélyes Összeggel járult hozzá. Majd pedig, amikor ez sem volt elég, akkor, hogy megvalósítsák az alapszabálynak azt a rendelkezését, hogy a hatóság támogatását kieszközöljék, a szövetség a külügyminiszterhez fordult és a külügyminiszternél kieszközölte, hogy olyan igazolványokat kapjon a Duna-szövetség, amelyek alapján a külföldi állampolgár ha Magyarország területére akar lépni, a határt át akarja lépni, kedvezményes áron kap vízumot. (Büchler József: Összeférhetlen!) Emlékeztetem a Képviselőház minden tagját, hogy erről az ellenzéki oldalról éveken át ostromoltuk a t. külügyminiszter urat, hogy idegenforgalmi szempontból a vízumdíjakat engedje el, mert ez az első feltétele annak, hogy a külföldi idejöjjön. Amikor a külföldi meghallja és meglátja, hogy milyen horribilis vízumdíjakat követelnek a konzulátuson, akkor máris elretten attól, hogy ennek az országnak határát átlépje és nagyon sok viszszamaradt azévt, mert nem akarta a magas vízumdíjat megfizetni. Azóta felszólalásunk részben eredménnyel is járt és az idegenforgalmi statisztika adatai igazolják, hogy azokból az országokból, amelyekkel szemben a vízumkényszer megszűnt és a vízumdíjak megszüntetése megtörtént, lényegesen emelkedett a hozzánk bejövő idegenek száma. Amikor ezt a koncessziót a Duna-szövetségnek megadta a külügyminisztérium, hasztalan követelte az ellenzék ennek megvalósítását nem ilyen kiváltságos egyesület részére, hogy ez az egyesület jogosulatlan előnyöket élvezzen, hanem kívántuk minden protekció és minden kijárás nélkül annak a külföldinek, aki az országba be akar lépni. A külügyminisztérium azonban tizennyolc hónapon át kizárólagossági joggal hatalmazta fel a Duna-szövetséget a vízumok ked- j vezményes megváltására szolgáló igazolványok kiadására (Büchler József: Nyilvánvalóan öszszeférhetlen Pékár úr!) és ezekért a vízumdíjakért egyidőben 4 pengőt, a következő évben, 1932-ben pedig csak 2 pengőt kapott és annak összege, amit ezen a címen a Duna-szövetség, ismétlem tehát, képviselőtársam elnöklete alatt álló egyesület, mint nemzeti ajándékot kapott a külügyminiszter úrtól, kerek összegben 280.00!) pengőt tesz ki. (Gr. Somssich Antal: Felelősségre kell vonni érte! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kellene!) De ez még nem volt elég u hatóságok támogatásának kieszközlése tekintetében, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) hanem az Államvasút is a kereskedelemügyi miniszter úr utasítása folytán az idegenforgalom növelése céljából esztendőnként mintegy 30.000 pengőre értékelhető kedvezményes vasúti jegy váltására jogosító igazolvány kiadásával is támogatta a Duna-szövetséget. Es ha azt méltóztatnak hinni, hogy a Duna-szÖvetségnek az a nagy propagandája, amelyet ezeknek az alapszabályszerű céloknak megvalósítása érdekében állítólag kifejtett, került volna annyiba, hogy ezt a külügyminiszter úr által átengedett vízumigazolványok ellenében befolyt 280.000 pengőt, eladminisztrálja vagy valamilyen propagandára fordítsa vagy pedig tegye ezt a kereskedelemügyi miniszter úr által kiadott igazolványoknál nyert összeggel, akkor megint tévednek t. képviselőtársaim. Megállapítottam ugyanis, hogy ez a Dunaülése 19

SU. évi június hó M-én, kedden. szövetség 1926-tól 1930-ig Pest vármegye székházában, tehát egy közintézménynél, egy közhivatalnál kapott ingyen irodahelyiséget, ingyen világítást, ingyen fűtést és tisztviselői kara mindössze egy igazgatóból, titkárból és gépíróból állott, úgyhogy az ember szinte csodálkozik: milyen tehetséges embereknek kellett lenniök a Dunaszövetség vezetőinek, hogy ilyen kis adminisztrációval olyan nagy sikkasztásokat tudtak végrehajtani, mint amilyen nagy sikkasztásokat végrehajtottak. (Gr. Somssich Antal: Az kunszt!) Komolyan mondom, amikor ezeket az adatokat láttam, azt mondottam, kalapot kell emelni ilyen tehetség előtt, aki ilyen rövid idő alatt ilyen összegeket tud elsikkasztani, az megérdemli, hogy Nobel-díjjal tüntessék ki, ha a sikkasztás terén is megvalósítják a Nobel-díjat. És ha azt méltóztatnak hinni, hogy a t. belügyminiszter úr és a belügyi kormány ezzel az egyesülettel szemben, amely az első naptól kezdve nem felelt meg annak a célnak és annak a rendeltetésnek, amelyre megteremtették és amelyre megalakult, élt az alapszabályok 33. §-ának azzal a rendelkezésével, hogy abban az esetben, ha ez a Dunaszövetség alapszabályellenes működést fejt ki, ha közbiztonság-, vagy közrendellenes súlyos vétséget követ el, működését felfüggesztheti, vagy a szövetséget fel is oszlathatja, akkor errevonatkozólag megint csak azt kell mondanom, hogy súlyosan tévednek t. képviselőtársaim. Meg kell ugyanis állapítanom és hangsúlyoznom kell, hogy 1932 szeptember 28-án feljelentés érkezett Budapest polgármesteréhez, amelyben felsorakoztatták csaknem azokat az adatokat, amelyeket most én sorakoztattam fel, nem számszerű módon ugyan, de tényekre utalva és megmondották, hogy a polgármester, mint az egyesületeknek elsőfokú felügyeleti hatósága, nézzen körül, hogy mi történt a Duna-szövetség területén, a Duna-szövetség adminisztrációjában, hova fordította, milyen célokra költötte el a Duna-szövetség azokat a közpénzeket, amely közpénzek pénztárába befolytak. Ennek a feljelentésnek illetőleg ennek a beadványnak alapján megindult a vizsgálat. A vizsgálat azóta is tart és a t. belügyminiszter úr, aki más esetekben oly sürgősen szokott intézkedni a vizsgálat elrendelésével, itt még mindig nem tartotta szükségesnek azt, hogy a vizsgálat eredménye alapján, — amely vizsgálatnak megállapításai hallatlanul súlyosak — azt az egyedüli törvényszerinti következtetést vonja le, amelyet le kell vonni, tudniillik, hogy azokat az embereket, akik ezeket a visszaéléseket elkövették, mind lecsukassa és büntetőbíróság elé állíttassa. Kezemben van adat arravonatkozólag is, hogy ebben a Duna-szövetségben, egy számadásra kötelezett és közpénzekkel dolgozó, tehát hatósági ellenőrzés alatt álló egyesületben, miképpen történt a könyvelés. Megállapítom ezekből az adatokból, hogy a csoportos utazásokból befolyt még körülbelül 70.000 pengő azokon az összegeken kívül, amelyeket itt felsoroltam és ennek a 70.000 pengőnek nyoma sincs a Dunaszövetség könyveiben. Megállapítom, hogy a vízumigazolványokból és kezelésekből befolyt 280.000 pengő, illetőleg pontosan 270,610 pengő nincs bevezetve és nem szerepel a Duna-szövetség könyveiben. Megállapítom, hogy az 1930-as utazási akcióból nincs bevezetve 7000 pengő. Mohács város adománya sincs bevezetve és még egy egész sor olyan tétel szerepel ennek az egyesületnek, illetőleg ennek a szövetségnek