Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-288

Az országgyűlés képviselőházának 288. ülése 193 k. évi június hó 5-én, kedden. lom. Minthogy ezzel a kérdéssel igen hosszú időn át volt alkalmam foglalkozni, az illetékes országos bizottságban is s minthogy ott volt alkalmam tapasztalni kiváló szakférfiak előadásából, hogy mekkora nemzetgazdasági érték van a fürdőkben, hogy elsősorban és mindenekelőtt fontos a fürdőügyi propaganda létesítése, a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Györki Imre. Györki Imre: T. Képviselőház! A most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat érdekes bizonyítéka annak, hogy a kormány mást hirdet kifelé és mást cselekszik befelé. Kifelé hirdeti az adóterhek csökkentését, befelé pedig, mint ahogy ez a törvényjavaslat mutatj a, a kormány egyik tagja megint újabb adóemeléssel jön. Ha a t. Képviselőház a nemzeti munkatervet átböngészi abból a szempontból, vájjon abban megtalálja-e az ásványvízadót, a szikvíz és fürdőjegyek megadóztatására vonatkozó gondolatot, akkor erre csak nemmel tud felelni, mert a nemzeti munkatervben — bármennyire áttanulmányoztam is azt — erre vonatkozóan semmiféle rendelkezést nem találok. T. Ház! Most néhány nappal ezelőtt fejeztük De a költségvetési vitat es az appropriates javaslat tárgyalását, és mind a költségvetési vita, mind pedig az appropriációs törvényjavaslat tárgyalása alkalmával képviselőtársaim, úgy a jobboldalon, mint a baloldalon felszólalók, úgy a törvényjavaslat mellett, mint a törvényjavaslat ellen felszólalók, egyértelműen állapították meg, hogy az adóterhek, a közterhek olyan súlyosan nehezednek az egyes állampolgárokra, hogy azokat már elviselhetetlennek tartják és egyértelmű felfogáson volt minden felszólaló abban, hogy az adóterheket kevesbíteni, csökkenteni kell. Alighogy elhangzott ez az egyértelmű kiáltás és óhaj itt a parlamentben, meglepetésként jön az igen t. belügyminiszter úr ezzel a törvényjavaslattal, mely újabb adóterheket rak elsősorban természetesen a főváros polgárainak és munkásainak a vállára. Én csodálkozom azon, hogy a belügyminiszter úr vállalkozik ennek a törvényjavaslatnak képviseletére, csodálkozom, mert ha ezt a törvényjavaslatot nem a belügyminiszter úr, aki egyúttal nemcsak rendészeti miniszter, hanem a közegészségügyek legfőbb őre és minisztere is, hanem más terjeszti be, talán más az ítéletem. Mondom, csodálkozom, hogyan mer vállalkozni a belügyminiszter úr ennek a törvényjavaslatnak beterjesztésére, amikor első olvasásra, különösen az indokolás megismerése után nyilvánvalóvá válik ennek a javaslatnak közegészségügyellenes volta. Ha a pénzügyminiszter úr jönne ezzel, akitől megszoktuk az adóterhek újabb emelését, vagy pedig a kereskedelemügyi miniszter, akihez részben tartozik az idegenforgalmi propaganda előkészítése, — mert hiszen az ő hatáskörébe utaltatott át ez a kérdés — ez taláí) még nem keltene meglepetést a Képviselőház tagjai között. De, amikor a belügyminiszter úr, mint mondottam, a közegészségügy legfőbb őre, jön ezzel, amikor olyan adónemeket, olyan céladót kíván bevezetni, amely céladóval egyrészt a legszegényebb néposztálynak fogyasztását, a szikvízfogyasztást akarja megadóztatni, (Büchler József: A szegény-pezsgőt! — Farkas István: A szellemi proletárságról, az ifjúságról van szó!) másrészt, hogy ha azt az érvelést el is fogadjuk, hogy az ingyenfürdőket kiveszi a megadóztatás alól, de a középosztálynak és a polgári osztálynak fürdőztetését akarja megadóztatni, akkor az ilyen javaslat ellen a legélesebben és a leghatározottabban tiltakoznom kell. Ha a belügyminiszter úr idegenforgalmi szempontból be akar vezetni adót, tessék megfogni a kérdést azon az oldalon, amely elbírja ezeket az adóterheket, ezeket a kiegészítő filléreket, amelyeknek egybegyűjtésével a belügyminiszter úr vagy a kormány az idegenforgalmat akarja elősegíteni. Tessék elsősorban megadóztatni azokat az intézményeket és azokat a vállalkozásokat, amelyeknek haszna van az idegenforgalomból. (Helyeslés a szeisöbaloldalon. — Farkas István: A trösztöket nem tudja megadóztatni!) Elsősorban gondolok itt az Ibusz.-ra, amely elsősorban haszonélvezője a magyarországi idegenforgalomnak. Az igen t. belügyminiszter úrnak és a kormány másik tagjának — itt a kereskedelemügyi miniszter úrra gondolok — bele kellene néznie gondosan az Ibusz.-nak számadásaiba és ellenőriznie kellene azokat a százezer pengőket kitevő igazgatói fizetéseket, amelyeket TasnádySzücs, Guthard és Bársony igazgatók felvesznek. Annak a csekély összegnek, amelyet ez a törvényjavaslat itt ezekből a céladókból elő akar teremteni, jelentékeny részét már az államnak részesedéséből előteremtheti, ha becsületesen ellenőrzik az Ibusz. gazdálkodását és ha nem olyan módon kötötték volna meg a szerződést, mint ahogyan megkötötték, hanem az állam érdekeit figyelembe vették volna. Ha az Ibusz.-nak gesztióját és üzletvitelét nem úgy ellenőriznék, mint ahogyan ellenőrzik, ha ott nem a Trettináknak fizettek volna ki hatalmas összegeket, amilyeneket kifizettek, (FarkasIstván: És a Magyarságnak!) akkor tessék elhinni, hogy a fürdőjegyeknek és a szikvíznek megadóztatása nélkül is elő tudná teremteni a kormány azokat az összegeket, amelyeket idegenforgalmi propagandára elő akar teremteni. De azt kívánom, hogy ne csak ezeket az adónemeket vezesse be, hanem tessék a luxushoteleket megadóztatni. Tessék a luxushotelek luxusszobáira adót kivetni. Azok elbírják azt a néhány fillért, vagy esetleg egy-két pengőt. (Büchler József: A maharadzsákat tessék megadóztatni, meg Göhring urat!) Tessék a^ luxuséttermeket megadóztatni és ebből csináljanak idegenforgalmi, fürdőügyi propagandát. Ebből is el lehet érni a célt. Ne a szikvizet, hanem a luxusitalokat tessék megadóztatni. Ezekből is elő tud teremteni a kormány olyan összegeket, emelyeknek előteremtésével el tudja érni a kívánt célt. Tovább megyek. Ajánlom az igent, kor mányzatnak figyelmébe azt, hogy tessék megadóztatni azokat, akik nem betegség miatt, hanem üdülés és szórakozás céljából hosszabb ideig külföldön tartózkodnak. Ezt a céladót meg tudnám szavazni és meg tudom érteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Es itt ne hivatkozzék az igen t. miniszter úr arra, hogy kereskedelempolitikai szempontból nem lehet megadóztatni azokat, akik külföldre kimennek és az ország határát átlépik, mert e tekintetben is sántít a miniszter úrnak érvelése. Az a kereskedő és az az iparos ugyanis, aki üzletkötés céljából külföldön hosszabb időt tud eltölteni, az azt a néhány pengőt, amivel meg lehetne terhelni az országból való kilépés esetén, meg el fogja viselni, mert a külföldi összeköttetés valószínűleg hoz neki annyit, hogy ezt a néhány pengős megadóztatást sokkal inkább el tudja viselni, mint az a szerencsétlen ember,