Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-288
438 Az országgyűlés képviselőházának 288. oda vezethet, hogy majd a csecsemőt is tiszta borral leszünk kénytelenek itatni, ami majd nagyban segíti elő és nagymértékben lesz alkalmas arra, hogy közállapotainkat rózsás színben lássák az emberek, legalább is addig, amíg a katzenjammer be nem következik, A törvényjavaslat indokolása literenkénti 2 filléres megterhelésből indul ki. Aki azonban ismeri az adók áthárításának a módját, az minden különösebb jóstehetség nélkül is megmondhatja, hogy ez a 2 filléres megterhelés a gyakorlatban a kicsinybeni eladásnál sokszorosan kerül majd kirovásra. Egy-egy liter ásványvízből, vagy szikvizből például körülbelül öt pohár málnaszörpöt állítanak elő, minden egyes pohárnál tehát körülbelül két fillér megterheléssel kell számolni, ennyi lesz a drágulás, mert hiszen filléres érme nincs is forgalomban. Tehát a gyakorlatban még egy fillér megterhelést sem tud keresztülvinni az, aki kénytelen ezt az állam által kirótt adót áthárítani a fogyasztóra. A belügyminiszter úr a szikvizek után körülbelül fél millió pengőnyi adóbevételre számít. Ez az ötszörös áthárítás tehát azt jelenti, hogy két és félmillió pengős drágulás történik a legszegényebbek bőrére. Nem tudom megérteni, milyen szempontok igazolhatják és tehetik jogossá ezt a szörnyű drágítást a legszegényebb emberek egyetlen frissítő, üdítő italánál. De ha antiszociálisnak tartom a gyógyvizek és ( szikvizek megadóztatását, még sokkal igazságtalanabbnak és antiszociálisabbnak tartom a fürdőjegyek megadóztatását. (Farkas István: Ingyenfürdőket kellene létesíteni, nem pedig még külön megadóztatni a fürdőket!) Budapesten 245.000 lakás közül 164.000 lakásban nincs fürdőszoba. Ez az 1931-es statisztika megállapítása, de — azt hiszem — nyugodtan mondhatom, hogy azóta ezen a téren különös javulás a fővárosban nem állott be. Azok közül a lakók közül, akik ebben a 164.000 fürdőszoba nélküli lakásban laknak,, városi fürdőket látogatott 1929-ben 1,650.000 lélek, a magánfürdők kimutatása pedig 1,589.000 lélekről szól, összesen tehát 3,245.000 lélek látogatta a fürdőket. Ha mármost ebből a 3,245.000 emberből leszámítjuk az ingyenfürdők látogatóit, az a 2,699.298 darab fürdőjegy, amelyet a miniszter úr az indokolásában kimutat, még . akkor is azt mutatja, hogy a fürdők látogatottsága az utolsó öt esztendő alatt jelentékenyen csökkent. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt nem lehet annak betudni, nem lehet annak a rovására írni, hogy az emberekben a tisztálkodási vágy csökkent volna, hanem annak, hogy az utolsó öt esztendőben meg kellett takarítaniuk a fürdő jegyek árát is .a háztartási költségvetésekben. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A látogatók jelentékeny száma tisztasági fürdőt vesz. Hozzá kell számítani azt, hogy a fürdőjegyek árához egyéb költségek is járulnak, például a borravaló, villamosköltségek stb. Ha most még ezeknek a fürdő jegy éknek árát — akárcsak az indokolásban említett ot fillérrel is — megdrágítjuk, ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy megdrágítottuk a legszegényebb emberek tisztálkodását. A tisztaság hiánya pedig újabb és szélesebb kaput nyit azoknak a népbetegségeknek, amelyeknek terjedéséről éppen legutóbb Budapest székesfőváros tiszti főorvosa olyan elrémítő, elrettentő képet festett a főváros törvényhatósága elé. Hiszen ma is már, a forró nyári napokon, ülése 198 k. évi június hó 5-én, kedden. valósággal elviselhetetlen villamoson, vagy olyan közterületeken járni, ahol összezsúfolódnak az emberek, annyira érzik rajtuk a tisztálkodás hiánya. Természetes, hogy ezt autóban nem lehet érezni és nem lehet azokban a napszakokban sem érezni, amikor a legszegényebbek a reggeli, déli vagy esti felvonulásukon már túlvannak és otthonukba vagy munkahelyükre tértek. Ha most már az a céladó, amely az indokolás szerint nem terheli jelentékenyebben a közönséget, életbelép, akkor & legszegényebb rétegek tisztálkodási lehetőségeit vágtuk el és nehezítettük meg újból. A bizottsági jelentés indokolása ugyan a szociális igazság szempontjaira hivatkozik (Farkas István: Az a szociális igazság: megdrágítani a tisztálkodási fürdőket! — Petrováez Gyula: Spriccer meg uszoda! —- Farkas István: Rendes vizet nem tudnak adni Budapestnek, de a szénsavas vizeket, amelyek jók, megdrágítják!) Elnök: Túlságosan hosszú volt a képviselő úr közbeszólása. (Farkas István: Nem baj, de igaz! A levegőt is megdrágítják! Drágítsák meg a pezsgőt!) Kérem Farkas István képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Büchler József: Ne a proletárok italát drágítsák meg! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak. Tessék folytatni. Kéthly Anna: T. Ház! A törvényjavaslat indokolása a szociális igazság szempontjainak legmesszebbmenő érvényesítéséről beszél és azt mondja, hogy az ingyenfürdők közönségét nem fogják megróni ezzel az adóval, valamint a legszegényebb néprétegek által igénybevett hatosos fürdőket, 20 filléres népfürdőket, amelyekben úgyszólván csak a legegyszerűbb tuss van, hogy az ember alá állhasson, a többire nézve azonban nem óhajt kegyelmet gyakorolni a belügyminiszter úr. Itt meg kell állapítanunk és rá kell mutatnunk arra, hogy milyen nagyszerű az összjáték ebben a kérdésben is kormánynál. A pénzügyminiszter úr nem enged lakásokat építeni, amelyekkel ki lehet elégíteni a modern kor higiénikus követelményeit, a kereskedelmi miniszter úr megdrágítja a vasútat, hogy a legszegényebb emberek á környéken való vikendezést igénybe ne vehessék és vasárnaponként a Dunába ne fürödhessenek, a belügyminiszter úr pedig felemeli a fürdők árát (Farkas István: Igen szép kis összhang. Van itt egység az adózás területén! — Büchler József: Ki mondta, hogy nincs nemzeti egység 1 ?) — és mindezt a mérséklet jegyében. Azt mondják, mérsékelt felemelés lesz. Ha megnézzük ezt a két és öt fillért, azt kell valóban mondanunk, hogy nem jelent elviselhetetlen terhet a két- és ötfilléres drágítás, de tudomásul kell végre venni azt, hogy ezek a fillérek azon a végnélküli szalagon futnak, amely minden napra hoz valami filléres drágulást a legszegényebbek számára, és mindennap ugyanezzel a indokolással akarja elfogadtatni, hogy azt könynyen elviselhetjük (Farkas István: így szeretik a magyar népet: megadóztatják!); könnyen elviselhetjük a két fillért a szik vízért, az öt fillért a fürdőért ma, tegnap a kenyérért, holnap a lisztért, a burgonyáért, majd a zöldfőzelékért, a gyümölcsért. Az iskolai beíratás is csak egy pengővel lett drágább, a polgári iskolai tandíj, a szegények iskolájának tandíja is csak egy-két pengővel lett drágább. A proletár silány heti keresetéből a napról-napra 1 fillérekkel emelkedő terheket viselve, élet-
