Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-288
Az országgyűlés képviselőházának 288. ülése ím. évi június hó 5-én, kedden. 437 idegenforgalmi és egészségügyi költségek alól, de na akárkinek eszébe jutott volna is, hogy ezeket a kiadásokat külön rendszeresített adókkal áthárítsák a főváros közönségére, még akkor sem merülhetett volna fel az az ötlet, hogy ez a céladó a gyógy-, ásvány- és szikvizeket es a fürdőjegyeket sújthatná a legcélszerűbben. Azt hiszem, nyugodtan állíthatom, hogy a székesfőváros törvényhatóságában, közgyűlésében ülő minden egyes pártnak a legélesebb ellenzésével találkozott volna ez a terv, azonban a kormány, a belügyi kormányzat az első alkalmat jónak találta arra, hogy a céladónak ezt a formáját rendszeresítse. Ha mi nem ismer nők azt a mentalitást, amely a székesfőváros szanálási tervébe beleilleszti a közüzemi munkások bércsökkentésének gondolatát, akkor talán csodálkozhatnánk azon, hogy ez az antiszociális terv egyáltalában felmerülhetett, mivel azonban ismerjük ezt a gondolkozást, teljesen érthetőnek tartjuk, hogy a gyógyhelyi és üdülőhelyi célokra rendszeresített adótételek megint azokat fogják sújtani, akik ebben a borzalmas gazdasági nyomorúságban sem a gyógyulásukra, sem az üdülésükre a saját jószántukból egy fillért sem tudnak fordítani, mégis ezzel a hozzájárulással arra kényszerítik őket, hogy mások gyógyulásának és mások üdülésének költségét ők fedezzék. T. Ház! Ez a javaslat igen rugalmas kereteket szállít a kormánynak. Azt mondja a szöveg, hogy az itt fogyasztott gyógy- és ásványvizekről van szó, belefoglalja tehát a megadóztatásba azokat a gyógy- és keserűvizeket is, amelyek nem élvezeti italok ós amelyek már ma is olyan drágák és megfizethetetlenek, hogy a szegény ember számára teljesen elérhetetlenek. Nem tudom elképzelni és megérteni, hogy mi köze van például annak az adózónak, aki valamilyen betegsége következtében kénytelen rendszeresen Ferenc József vagy Igmándi vagy Málnási vizet fogyasztani, az idegenforgalomhoz, mert ha valami összefüggést keresünk a két dolog közt, akkor szerintem sokkal inkább indokolt volna az, hogy mégadóztassák a bort vagy a sört, hiszen az ideérkező idegenek elsősorban és legfőképpen ezekből az italokból fogyasztanak olyan mennyiséget, amelynél az adónak hozadéka annyi lenne, hogy a gyógyvizek megterhelésének hozadékát sokszorosan felülmúlná. De ha érthetetlennek és antiszociálisnak tartom a gyógyvizek megadóztatását, akkor is egészen külön kell beszélnem a szénsavval telített vizekről. A szénsavval telített ásványos szikvizek, ezek az üdítő italok a legszegényebb rétegek egyetlen nyári felfrissülési lehetőségét jelentik. (Farkas István: Úgy van! Megint a szegénységet adóztatják meg a gazdagok javára, még pedig a külföldi gazdagok javára!) Aki ma kimegy a piszkos, poros, levegőtlen, naptalan bérházakból talán a ligetbe, talán a környékre egy kicsit felüdülni és egy pohár málna-, narancs-, vagy citromszörpöt akar fogyasztani, ez a fogyasztás elképzelhetetlen a szénsavval telített vizeknél. Ezt a javaslatot látva, azt kell képzelnem, hogy a miniszter úr ezzel a céladóval beáll azoknak a táborába, akik ádáz haraggal tiltakoznak az iskolákban történő antialkoholista propaganda ellen, akik a borfogyasztás elleni »uszítás« miatt — ezt macskakörmök között mondom -— hatósági beavatkozást követelnek, mert hiszen ezeknek a népitaloknak a megdrágítása valóban Ion.) Budapest ezzel természetesen nem csupán a saját maga érdekeit szolgálta, mert hiszen a Budapestre érkező idegenek szétsugároztak az ország különböző részeibe, az ország idegenforgalmi szempontból érdekesebb más látnivalói felé is és a dolgok eredménye az volt, hogy Budapest befektetései azoknak is kamatoztak, akik bármiféle okból anyagilag nem siettek segítségére ezeknek a céloknak, vagy akik anyagilag nem tudták támogatni ezeket a célokat. Ez a törvény 1929-ben, most már öt éve született meg és a, főváros ezalatt az öt év alatt nem kérte, de a magas kormány valószínűleg nem is járult f volna hozzá kérelméhez, hogy ezekre a kiadásaira külön alapot teremthessen, hogy a fürdőügyi, egészségügyi, idegenforgalmi propaganda kiadásainak előteremtésére külön adókat szedhessen. El kellett következni annak az időnek, amikor a kormány megfosztotta Budapestet önrendelkezési jogától és most, amikor Budapest már nem rendelkezik a maga dolgaival, nem rendelkezik a maga bevételei és kiadásai felett, a kormány a maga számára ezen a területen is könynyebbé akarja tenni a legázolt város feletti uralmat. A főváros szanálási tervébe beillesztik tehát az eddig más forrásokból szolgált kiadások áthárítását és így született meg az a terv, amely a gyógy- és ásványvizeket, a szikvizeket, valamint a fürdőhelyeket egy külön adóval terheli meg. T. Képviselőház! Mielőtt a javaslat részleteivel foglalkoznék, ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom a mi pénzügyi és adópolijtikusainknak egy nagyon jellegzetes kettősségére, egy nagyon jellegzetes ellenmondására. Ezek a mi pénzügyi és adópolitikusaink elméletben a legélesebben és a legszigorúbban tiltakoznak a céladók rendszere ellen, egyéb okok mellett azért is, mert azt mondják, hogy e céladók kimunkálása, kezelése és elszámolása rendszerint olyan költséges, hogy felemészti a hozadék jelentékeny részét, nem érdemes velük foglalkozni. De amikor elméletben ilyen szigorúan ellenállnak a céladónak, ugyanakkor a gyakorlatban egymás után szülik meg ezeket a céladó-típusokat, amint ezt a jelen javaslat is mutatja. Hozzá kell azonban tennem, hogy amikor ezeket a céladókat megteremtik, akkor az egyéb adók, a külön rendeltetésnélküli adónemek enyhítésére nem gondolnak és amikor nézzük a mi pénzügyi és adópolitikánkat, megállapíthatjuk azt, hogy lassan-lassan minden állami feladat elvégzését, minden állami feladat elvégzésének költségeit áthárítják céladók rendszeresítésével külön is az adózókra és aki valamilyen ponton érintkezésbe jut az állammal, azért külön is le kell rónia a célt szolgáló obulusokat, egyebekben, pedig az az adóépület, amelynek igazságtalan beosztásáról már annyit beszéltünk ebben a képviselőházban, megmarad a régi mozdulatlanságában és elviselhetetlenségében. A változás csak annyi, hogy a rendszeresített céladók is lassan-lassan befolynak az általános adók sorába és nem azoknak a céloknak a szolgálatában használják fel azokat, amelyekre rendszeresítették, hanem felhasználják azokat az állami igazgatás egyéb céljaira. , A törvény megalkotása ota elmúlt ot ev alatt Budapest székesfőváros törvényhatóságában senkinek eszébe nem jutott,, hogy céladóval mentesítsék Budapest költségvetését az 63*