Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-287

Az országgyűlés képviselőházának 287. abban, hogy a prevenció, a kémkedés elhárítása iránt szükséges intézkedések, még nagyobb fontossággal bírnak itt, mint ezek az utólagos büntető rendelkezések. Azt hiszem azonban, hogy a kormányzat és elsősorban a honvédelmi kormányzat, teljes tudatában van a prevenció, az elhárítás fontosságának és hogy ezen a téren a nemzet érdekében minden meg fog történni, amire szükség van. Szeretnék egy kicsit behatóbban foglalkozni Kassay Károly igen t. képviselőtársain felszólalásával, aki a legnagyobb komolysággal és nagy elmeéllel hozta itt kifejezésre aggodalmait a törvényjavaslattal szemben. Azt hiszem, hogy a komoly kritika, mint figyelmeztetés, mindig produktív hatású lehet, mert eredményezheti a félreértések azonnali eloszlatását, eredményezheti azt, hogy a törvény alkalmazása során már az itt elhangzottak hatása alatt kisiklások ne történjenek. Nem akarok azzal a kérdéssel foglalkozni, amelyet több felszólaló képviselő úr felvetett, hogy a halálbüntetés kimondása általánosságban helyes-e vagy sem, hogy az államnak van-e ehhez erkölcsi joga, igen vagy nem. Ez évszázados kérdés, amely mellett és ellen nagyon sok argumentum hangzott el, azt hiszem azonban, hogy ennek a novellának a tárgyalása során nem volna helyes belemenni abba, (Úgy van! Ügy van! u jobboldalon.) hogy eldöntsünk egy olyan kérdést, amellyel már évszázadok óta foglalkoznak. Kétségtelen dolog, hogy úgy a büntetőtörvénykönyv, mint a katonai büntetőtörvénykönyv ismeri a halálbüntetést. Magyarország törvényhozása azon az elvi állásponton van, hogy az államnak joga van a halálbüntetést kiszabni, nem látom tehát semmi akadályát annak, hogy a bűncselekményeknek egyik legsúlyosabbikánál szintén alkalmaztassák a büntetések legsúlyosabb foka. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon. — Szabóky Jenő: Ha valahol, itt kell!) Hasonlóképpen nem óhajtok foglalkozni azzal a kérdéssel, amelyet Rassay Károly igen t. képviselőtársam vetett fel, vájjon helyes-e az, hogy polgári személyek ilyen katonai titok elárulása esetén katonai büntetőbíróság elé kerüljenek, (Rassay Károly: Semmi esetre sem helyes!) Ez azonban nem ebben a novelláris intézkedésben statuáltatik, ezt már az 1930:111. te. statuálta. Ennek a törvénynek a tárgyalásánál ez a kérdés széles mederben diskusszió tárgya volt. s így eldöntött kérdésnek tekinthető, úgyhogy ma, amikor ebben a törvényjavaslatban erről a kérdésről nincs szó, én e felett nem óhajtok új vitát kezdeni, minthogy nem is tartozik ez ennek a törvényjavaslatnak a keretébe. (Rassay Károly: Nincs eldöntve, csak az van kimondva, hogy a törvényhozás további intézkedéséig.) Valóban, a törvényhozás további intézkedéséig van kimondva. (Rassay Károly: Elvi kérdés, nincs eldöntve)! Én nem kezdeményeztem ilyen intézkedést, ennek a törvényjavaslatnak a keretébe tehát nem tartozik ez a kérdés. (Rassay Károly: Borzasztó volna, ha már el volna döntve!) Már most azt hiszem, hogy a Képviselőház helyeslésével találkozik a megoldásnak az a módja, hogy egy bűncselekménynek egészen szokatlan elszaporodása esetén nem a statárium veszedelmes fegyveréhez nyúlunk, hanem a törvényhozáshoz, fordulunk megfelelő törvényes intézkedés alkotásával. A magam részéről ezt az utat tartom követendőnek mindig és igen megnyugtat az, amit Rassay Károly t. barátom helyeslőleg említett, hogy a statáülése 192 U. évi június hó k-én, hétfőn. 423 rium megszüntetése ennek a kormánynak javára iratik. (Rassay Károly: Egy pillanatig sem vontam kétségbe, sőt!) Sok szó esett már most arról is, hogy árulkodók besúgása alapján történnek itt intézkedések. Minden egyes bűncselekménynél, feljelentések, tanúskodások, stb. esetén ez a kifogás elhangozhatok és jogosultan. De talán legkevésbbé szabad árulkodásnak nevezni a hűtlenség esetén történő feljelentéseket. (Rassay Károly: Valódi hűtlenség esetén nem! Sőt itt kötelesség!) Tudniillik maga a törvény — azt hiszem a 69. § — állapítja meg a feljelentési kötelezettséget éppúgy, mint ahogy az 1878 :V. te. 135. ^-a megállapítja a felségsértés esetére nézve. Itt tehát az, hogy valaki a tudomására jutott hűtlenségi esetet közli az illetékes hatósággal, árulkodásnak semmiesetre sem minősíthető, mert ez állampolgári kötelesség. (Ügy van! jobbfelől.) Ebben a vonatkozásban tehát, ami elhangzott, helyesbítésre szorul. Ami pedig valótlan tények közlését illeti, ez ellen a törvény más módon nem nyújthat védelmet, mint úgy, hogy a valótlan feljelentéseket hamis vád vagy hatóság előtti rágalmazás bűntettével sújtja. Rassay Károly igen t. képviselőtársain felvilágosítást kért kérdésre vonatkozólag, hogy a 2. § utolsó bekezdésében írt bűncselekmény nomenklatúrája miért nem egyezik az 1930:111. te. 60. §-ának nomenklatúrájával, vájjon ebből eltérő következtetéseket lehet-e levonni? .Megnyugtathatom igen t. képviselőtársamat, hogy nem lehet eltérő következtetéseket levonni. A törvényjavaslat 2. §-a ugyanis ezzel kezdődik: a 60. §-ban meghatározott hűtlenség büntetése ... A hűtlenség tehát a 60. §-ban foglalt meghatározás szerinti bűncselekmény, amiről itt szó van és az utolsó bekezdésnek ez ;a későbbi kifejezése egyáltalán nem változtatja meg a 60. §-nak erre vonatkozó nomenklatúráját. (Rassay Károly: De itt minősítjük, nem a 60. §-ban!) A 60. §-ban meghatározott hűtlenségről van szó, a 60. § pedig második pontjában meghatározza, hogy aki közhivatalnoki állásánál fogva . . . stb. En csak egy esetre hívom fel a t. Képviselőház figyelmét, amely igen érdekesen mutatja, hogy ennek az utolsó bekezdésnek szóhasználata mennyire 'helyénvaló. Tegyük fel, hogy egy cég az állammal, a katonai kincstárral fegyver vagy más szállítására vonatkozólag szerződéses viszonyban van. Ennek a szerződéses viszonynak következtében a cég szükségszerűleg ismeri annak a fegyvernek előállítási módját, ezt a katonai titkot stb. Ez a katonai titoknak egyik legkiemeltebb esete. Tegyük fel, hogy a cégnek egyik szerződéses tagja elárulja ezt a katonai titkot; ez az eset igenis, ez alá a szakasz alá esik. Nem tartom helyesnek, hogy ebben a kérdésben pártját fogjuk olyasvalakinek, akinek alkalmazásánál vagy a szerződéses viszonyánál fogva (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) jut tudomására a titok és aki elárulja azt, kétségtelenül saját anyagi hasznát keresve s >a tényállást ismerve. Szóba került, — Gál Jenő igen t. képviselőtársam hozta fel — hogy az 1930 : III. te. 68. §-a és a törvényjavaslat 4. §-a ellentétben van egymással. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) őszintén szólva kerestem ezt az ellentétet, — a képviselő úr nem magyarázta meg részletesebben — és konstatálom, hogy ilyen ellentét nincs, és a 68. § csak abban az esetben nyer 60*