Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-287

Az országgyűlés képviselőházÓAW.k 287. komolyan megfontoltsággal foglalkoznak ezek­kel a deliktumokkal, amilyet az ügy megköve­tel és ezért teljes megnyugvással látom ezek­nek az ügyeknek ilyen módon való kezelését és elintézését. Ez természetes is, mert a hűtlen­ségi esetek r legnagyobb részükben annyira komplikált tényállásúak, annyira szakkérdé­sekkel összeszövöttek és összefonódottak, hogy szükséges is, hogy mielőtt az ügy főtárgya­lásra kerülne, előzetesen nagy vizsgálat, nyo­mozás előzze meg a főtárgyalást. így azután természetesen a katonai hatóságok, illetőleg bíróságok is meg tudják .bírálni azt, ihogy a feljelentés tárgyát képező cselekmény tényleg a hűtlenség fogalma alá tartozik-e. De mon­dom, a törvényjavaslat egész szerkezete, a de­liktum körülírása és pönalizálása annyira sza­batos, annyira precíz, hogy ebben a tekintet­ben a törvényjavaslat szerkesztésére nem lehet észrevételt tenni. Gál Jenő t. képviselőtársamnak azt az in­dítványát, hogy a vádemelő előzetes esküt te­gyen, nem tartom lehetségesnek és keresztül­vihetőnek. Egész büntetőjogi rendszerünkkel ellenkezik az, hogy na valaki feljelentést tesz, elmenjen a bírósághoz és esküt tegyen vádja mellett. Nem eskü kell, hanem bizonyítékok kellenek. Az esküt megkaphatjuk, mert aki annyira vakmerő és annyira gonosz, hogy em­bertársa ellen hamis vádat emel, az még azt is meg fogja tenni, (hogy hamisan esküdjék a ha­mis vádja mellett. Az esküvel nem fognak meg­elégedni és nem is lehet vele megelégedni. Olyan bizonyítékok kellenek, amelyek alapján megvan a lehetősége vádhatározat hozatalának és annak, hogy ha a vádhatározat alaposnak bizonyul, főtárgyalást is lehessen kitűzni. Ezt az egész eljárást azonban csak bizonyítékokra, nem pedig esküre lehet alapítani. Annak megállapítása, hogy mi a hadititok, nem ennek a törvényjavaslatnak a feladata. Hogy mi a 'hadititok, azt majd meg fogják ál­lapítani a szakértők. Szakkérdés az, hogy me­lyek azok a titkok, amelyeknek elárulása, el­lenséges hatalom, vagy akármilyen más idegen állam hatóságával, külföldi szervezettel való közlése veszélyt jelent az állam, a nemzet ép­sége szempontjából. De ismételten hangsúlyoz­nom kell, hogy sohasem képezhet hűtlenséget az, ha egy szegény falusi ember káromkodó szavakat ejt ki a száján. Abban a tekintetben egészen nyugodt lehet Gál Jenő igen t. kép­viselőtársam, hogy belső lelki elhatározásokkal és sóhajokkal hűtlenséget elkövetni nem lehet. A hűtlenség súlyos deliktum és éppen a szigorú büntetési tételek folytán még jobban meg kell fontolni a hűtlenségi esetek elbírálá­sát. A katonai hatóságok komolyságában, alaposságában, szakképzettségében meg is van a garancia arra, hogy ezeket a hűtlenségi ese­teket megfelelően fogják elbírálni. Ami a prevenciót illeti, prevenciót csak a nemzetnevelésben látok. Ha a nemzet minden egyes tagját átitatja a hazafias érzés, ha mindenki csak a nemzet épségét és sérthetet­lenségét látja maga előtt, akkor nem fog akadni kém, illetőleg általában olyasvalaki, aki a hűtlenség deliktumát követi el. Mindad­dig azonban, amíg labilis lelkületű emberek vannak, akiket az anyagi előnyök megtévesz­tenek és rávisznek arra, hogy a hazával szem­ben hűtlenséget kövessenek el, természetes, hogy ezekkel az emberekkel szemben védekezni kell. Malasits igen t. képviselőtársam azt mondja, hogy a halálbüntetés nem alkalmaz­ülése 193J>. évi június hó h-én, hétfőn. 417 ható, mert az államnak nincs joga elvenni azt, amit nem adhat. Ez egy régi felfogás. Régóta 1 olyik a küzdelem a halálbüntetés ellenzői és partfogói között. Természetes, hogy az állam, a nemzet sem veszi el jószívvel egyik állam­polgára életét sem, de vannak olyan deiiktu­mok, vannak olyan bűncselekmények, ame­lyekkel szemben a nemzet fennmaradása érde­kében védekezni kell. (Farkas István közbeszól) Ne kövessenek el hűtlenséget a nemzettel szem­ben, (Farkas István: Es ha ráfogják? A spic­lik egymást is feljelentik. — Zaj. — Elnök csenget.) gondoljanak arra, hogy az általuk el­követett hűtlenség a nemzet épségét, ember­társaik ezreinek épségét veszélyezteti. A véde­kezés szempontjából tehát igenis indokolt azon emberek életének elvétele, akik cselekményük­kel elősegítik számtalan embertársuk életének elvesztését. A halálbüntetést különben is, mint azt az előadó úr ismételten és részletesen előadta, a javaslat csak egyetlenegy esetben alkalmazza, mégpedig a 2. ^. harmadik tételében, ahol spe­ciális tényálladéki elemei vannak a hűtlenség­nek. Ha tehát valaki fokozottabb nemzethűsé­get megkövetelő kötelességével szemben vét, amikor a nemzet olyan helyzetbe, az állam olyan pozícióba állítja, amely fokozottabb gon­dosságot, fokozottabb hűséget, fokozottabb be­csületet, tisztességet, a nemzethez való ragasz­kodást követel, ha ez ellen vét, ezzel visszaél, amikor fokozottabb a bűn foka is, csak akkor, abban az esetben alkalmazza a törvényjavaslat a halálbüntetést. A törvényjavaslatban tényleg még két esetben szerepel ugyan a halálbün­tetés, ez azonban megfelel az egész rendszer­nek, ez nem egy önálló büntetési tétel, hanem egészen természetes és logikus folyománykép­pen háború esetére alkalmazza a halálbünte­tést. Egészen természetes, hogy amikor foko­zottabb a veszély a nemzet fennmaradása te­kintetében, akkor ebből logikusan folyik, hogy fokozottabban kell a halálbüntetést is alkal­mazni. Nem akarok azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy a közösség védelme a XIX. század jog­alkotásaiban kellően megtörtént-e vagy nem, nem nézem azt, hogy azokat a bizonyos mű­szaki, baleseti kérdéseket megfelelően meg­oldották-e vagy nem, én itt csak egyet látok és egyet nézek, még pedig azt, hogy a nemzet védelmét szolgálja ez a törvényjavaslat a hűt­lenséggel szemben és megbünteti a hazaárulót, azt, aki — mint köznyelven mondani szokás — elárulja hazáját. Közhely talán, de szükséges, hogy megmondjam, hogyha az apagyilkost megbüntetik, akkor sokkal súlyosabban kell büntetni azt, aki nemzetét, hazáját, az ő édes­apját elárulja. (Ügy van! jobb felől.) Különö­sen ma, amikor nemzetünk — sajnos — elszi­getelten áll a nemzetek nagy együttesében, amikor körülvesz bennünket az irigység, a gyűlölség, megmaradt területeinktől is meg akarnak fosztani bennünket, amikor nemzeti önállóságunkat, létünket is állandóan meg­támadják, veszélyeztetve látjuk a legszentebb gondolatokat, nemzetünk fennmaradását, ak­kor megérthető és természetesnek tartom ^azt, hogy mint önvédelemhez, ennek a törvény­javaslatnak benyújtásához fordult a kormány. Ezzel kötelességet teljesített, mert megvédi a mi kis nemzeti önállóságunkat, amelyet veszé­lyeztetnek. Miután én a törvényjavaslatban foglaltakkal a magam részéről teljes mérték-

Next

/
Oldalképek
Tartalom