Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-286

402 Az országgyűlés képviselőházán® delemügyi minisztérium magasépítési osztályának. Azt mondottuk, menjünk el a miniszter úrhoz és magyarázzuk meg neki a dolgot, hogy tulajdonképpen miről van itt szó. El is ment az elnökség két munkaadó és két munkavállaló tagja a belügyminiszter úrhoz és megmagyarázták neki az egész kérdést. A belügyminiszter úr teljes megértéssel fogadta a megjelent urakat és közölte velük, hogy ő ebben az esetben nem tehet semmit, rá van utalva a kereskedelemügyi miniszter szakvéleményére. Próbáljunk azonban olyan szakvéleményeket szerezni, amelyekkel megdöntjük ezeknek a szakértőknek, illetve a minisztériumnak az álláspontját. Erre mi, az elnökség, abban a hiszemben, hogy vannak még Magyarországon pártatlan, független és kiváló szakemberek, akiknek a véleménye mégis csak számít valamit — most minden politikai kérdéstől elvonatkoztatva az egész ügyet — felkértük a Magyar Mérnök- és Építész Egyesület elnökét, Wälder Gyula műegyetemi ny. r. tanárt, ö erre a következő választ adta (olvassa): »A kőműves- és vasbetonmunkák külön vállalatbaadását ugyanazon épületen határozottan hátrányosnak tartom. A munkák surlódásnélküli szakszerű kivitele, a felelősség, a jótállás és elszámolások sima és egyszerű lebonyolítása érdekében a kőműves- és vas betonmunkák egy kézbe adása feltétlenül kívánatos«. Ezt mondja Wälder műegyetemi tanár. Van itt egy másik szakvélemény, amelyet a Magyar Középítési Tanács elnökétől, Hültl Dezső építész, műegyetemi nyilvános rendes tanártól kértünk, aki Magyarország egyik legkiválóbb építésze és szakértője és aki a következőket mondja (olvassa): »Semmiesetre sem áll az építtető, illetőleg az építmény érdekében, ha a szorosan összetartozó munkák, mint ez esetben a vasbetonváz betonmunkája és a kőművesmunka szétválasztva külön vállalkozónak adatnak ki. Egyrészt hátráltatná ez a munkák zavartalan, gyors, összeütközésektől mentes végzését, másrészt zavart okozhat az elszámolásoknál. Az egyes, a vasbetonnál okvetlenül előforduló kis elhajlások és pontatlanságok korrigálásánál, továbbá a felelősség megállapítása szempontjából pedig oly komplikált vitás kérdések merülhetnek fel, melyek okvetlenül elkerülendők. Ezért mindenkép előnyösebb úgy az épület, mint az építtető szempontjából, ha e két munka egy kézben van vállalatba adva.« Itt van még Nóvák Imre okleveles építészmérnök, hitestörvényszéki szakértő véleménye, aki ugyanezt mondja, csak az idő rövidsége miatt nem tudom felolvasni szakértői véleményét. Ugyanezt mondja az Építőmesterek Szövetsége, amely ugyanilyen nyilatkozatot ad és ezt mondja Budapesten mindenki, aki normális ésszel gondolkozik, mert nem tudja elképzelni, hogy a munkát másként el lehetne végezni, különösen akkor, amikor egy épületen egy és Ugyanazon időben két vállalkozónak kell dolgoznia. Az igazgatóság azok után, hogy a belügyminiszternél járt, kísérletet tett a kereskedelemügyi miniszter úrnál is, hogy őt meggyőzze állásfoglalásának téves voltáról. A kereskedelemügyi miniszter úr nem tudott magának időt szakítani, hogy ezzel a kérdéssel szakszerűen foglalkozzék, Tormay államtitkár úr- i hoz utasított bennünket. Eendesen ő szokta azokat az ügyeket elintézni, amelyeket a miniszter nem akar elintézni. Ö azután elintézte c 286. üléséi93% május 30-áh, szerdán. ezt az ügyet úgy, hogy annak ellenére, hogy az igazgatóság fenntartotta eredeti álláspontját s még egyszer felterjesztette a határozatot jóváhagyás céljából, a határozatot a kereskedelemügyi miniszter újból vizsgálat alá vette és változatlanul jóváhagyta eredeti saját határozatát, mondván, hogy ez az egyedül bölcs, helyes és célszerű építkezési mód. Hiába volt tehát a Mérnök- és Építészegylet elnökének véleménye, hiába a Magyar Középítési Tanácsnak, tehát Wälder és Hültl műegyetemi tanároknak véleménye, amit a bürokrácia egyszer fejébe vesz, azt onnan kiirtani nem lehet. Ezek az urak tekintélykérdést csinálnak abból, hogy egy intézménynek kárt csinálnak-e vagy nem. Ma ott tartanak, hogy az elnökség és az igazgatóság, mégpedig pártállásra és szakmára való tekintet nélkül, teljes felháborodással fogadta ezt a határozatot s a legjobban szeretett volna lemondani erről az egész munkáról éspedig azért, mert véleménye szerint ennek a munkának kiadásánál (Farkas István: Talán nem tudtak keresni rajta!) olyan szempontok játszottak közre, amelyeket én már itt a kereskedelmi tárca költségvetésének általános tárgyalásakor szóvátettem. Ezt ä módszert ugyanis azért kellett választani és azért kellett ilyen lehetetlen építkezési rendszert ráoktrojálni az intézetre, (Halljuk! Halljuk!) mert csak ilyen módon lehetett azokat a strómanokat, akiket az intézet adminisztrációja be akart csempészni ebbe az építkezésbe, egyáltalán munkához juttatni. (Farkas István: Panamáról van szó!) Nem közérdekről van tehát szó, hanem arról, hogy három olyan urat, akik Budapesten és az országban alig építettek ínég valamit, hozzájuttassanak itt munkához, illetőleg lehetőséget adjanak nekik, (Egy hang a jobboldalon: Név szerint tessék megnevezni!) hogy egy ilyen munka elnyerése után azt az engedélyt készpénzért egy másik vállalkozónak eladhassák. (Büchler József: Ez az oka! Felháborító! — Farkas István: Disznóság! — Zaj.) Ezért kell itt ilyen nagy intézménynek kárt okozni. Azt mondottuk, teljesen mindegy, bármely vállalkozó kapja meg a munkát, ezt mondotta mindenki, tessék kikeresni az összes ajánlattevők közül 6—8—10 megbízható, komoly céget, tessék sorshúzás útján, vagy bármely más módon eldönteni, de tessék arra garanciát adni, hosy ezek az épületek november elsejére tényleg el fognak készülni. A miniszter úr leiratában szociális szempontokra hivatkozik. Nem akarom ezeknek az uraknak, akik ebben az ügyben érdekelve vannak, a szociális oldalait külön kiteregetni. Nem akarok neveket mondani, de az egyikről tudom azt, hogy jóformán még semmit sem épített, vagy ha épített, nagyon kevés dolgot. A másik talán úgy került bele az egész ügybe, hogy az egyik intézeti főtisztviselőnek családi íházat épített s ily módon kívánják őt rekompenzálni. A harmadikat, akinek érdekében különös nagy erőlködést fejtenek ki, mégis csak idehozom,' mert a miniszter úr különös súlyt helyez rá, mert rokkant az illető. Az illető egy Grundböck nevű vállalkozó, akitől mikor kérték, mutassa meg, hogy egyáltalán mit épített, kitűnt, hogy a következő hatalmas építkezést végezte: Szigetmonostoron épített egy vendéglőt és Leányfalun egy üdülőtelepet. Ez volt az, amit saját maga beírt a munka vállalási ajánlatába, aztán beírta azt, hogy egy Kirchner nevű vállalkozóval még különböző munkákat