Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-286

^ Az országgyűlés képviselőházának lenül követő időben megállapíttatott s az en­nek megfelelő járadékot 12 esztendőn keresz­tül folyósítottak számára. ( Az elhangzott interpellációra vonatkozó végleges írásbeli válaszomat az alábbiakban van szerenesem megadni. Wiesner Zoltán sárvári községi segédjegy­zo ellen a sárvári főszolgabíró hivatal vizs­galat során észlelt adóügyi és közigazgatási szabálytalanságok miatt 1928. évi június hó 13 : án fegyelmi eljárást rendelt el. A fegyelmi eljárás megindítása után, 1928. évi június hó 26-án, Klmits Eudolf sárvári lakos hadirok­kant is panaszt emelt a nevezett segédjegyző ellen azért, mert hadirokkant illetményeiből kezelési költség címén kisobb-nagyobb össze geket vont le. A vizsgálat eredményeként Wiesner Zoltánt a sárvári járás főszolgabírája 1928. évi július hó 30-án 4744/1928. számú vég­határozatával állásától felfüggesztette. A fe­gyelmi eljárás során megállapítást nyert töb­bek közt az is, hogy a nevezett segéd jegyző Klinits Eudolf illetményeiből törvényellene­sen kezelési költségeket vont le, amely költ­ség a megállapítás szerint 37 pengőt tett ki. Az eljárás lefolytatása után Vas vármegye alispánja 22.116/1929. számú véghatározatával nevezettet magasabb fizetési osztályba vagy fizetési fokozatba való előlépésének 1 évre le­endő elvonásával büntette s az indokolásban megnevezett károsultak javára — tehát Kii nits Eudolf javára is — vagyoni kártérítési felelősségét az ugyanott kitett összegek ere­jéig megállapította. Az alispán véghatározata ellen jogorvoslattal senki sem élt s miután az jogerőre emelkedett, abba bele nem avat­kozhatom. Ha Klinits Eudolf az alispán által ! I. fokon hozott véghatározattal megelégedve nem volt, módjában lett volna az ellen felleb­bezéssel élni. Az interpelláció második részére vonat kozólag, bár az hatáskörömbe nem tartozik, — tekintettel arra, hogy az interpelláció szerint a Klinits Eudolf rokkantsági százalékát az általa tett fegyelmi feljelentés megtorlásául csökkentették — Vas vármegye alispánjának jelentése alapján a tisztelt Képviselőházat a következőkben tájékoztatom: Klinits Eudolf hadirokkant 1915. évben vonult be katonának, s 1918. évi október hó folyamán szerelt le. Hadirokkantságának foka 1925. évi május hó 3-án 100%-ban állapíttatott meg. Ellene 1931. évi december hó 9-én névte len feljelentés érkezett a központi illetmény hivatalhoz s azt nevezett hivatal 175.712/1931, szám alatt annak idején a népjóléti miniszté­riumnak küldötte meg. E feljelentés alapján történt intézkedés nevezett rokkantságának felülvizsgálata iránt. A felülvizsgálatot a szombathelyi honvédkórház 1932. évi január hó 23-án foganatosította s annak során meg­állapítást nyert Klinits 100%-os munkakép­telensége, de megállapította a kórház egyúttal a következőket is: »A háborús katonai szol­gálat ennek a háború előtt már idült beteg­ségnek rosszabbodásához, ha átmenetileg eset­leg nagyobb mértékben is, lényegében csak kisebb mértékben járulhatott hozzá. Ez idő szerint megállapítható munka-, illetve ke­resetképtelensége a háborús katonai szolgá­latnak rovására nem írható, mert jelen álla­pota elsősorban is döntő százalékban a beteg­ség természetével járó lassú fokozatos súlyos­bodás szükségszerű következménye, mely há­ború közbejötte nélkül, nyugodt, kímélő élet mellett is kifejlődhetett volna.« 2Sú. ülése 19 elf május 30-án, szerdán. Ennek a véleménynek az alapján a honvé­delmi miniszter úr 1932. évi szeptember hó 22-én kelt 159.427/HG/1932, számú rendelkezésé­vel Klinits Eudolfot 1932. évi november hó 1-től való hatállyal 50%-os hadirokkanttá nyil­vánította. Nevezett ebben a rendelkezésben nem nyu­godott meg és 1933. év folyamán ismételten újabb kérelmet adott be. Kérelmét azonban a honvédelmi miniszter úr elutasította. Klinits Eudolf rokkantsági fokának leszál­lítása tehát a Wiesner Zoltán segédjegyző ellen tett panasszal összefüggésbe nem hozható. A hozzám beérkezett jelentés szerint azon­ban nevezett részeges, összeférhetetlen, vesze­kedő természetű ember, s a központi illetmény­hivatalhoz ellene a névtelen feljelentést való­színűleg valamelyik haragosa tette. Klinits megbízhatatlanságát és könnyelműségét tanú­sítja a volt népjóléti miniszter úr 168.721/1931. számú azon rendelkezése, amely szerint felesé­gének panaszára engedélyezte, hogy a rokkant­járuléka feleségének kezeihez lizettessék ki, hogy a család megélhetése veszélyeztetve ne legyen. Klinits rokkantsági fokának újból való megállapítása körül a közigazgatási hatóságok részéről szabálytalan eljárás megállapítható nem volt. Kérem a tisztelt Képviselőházat, hogy a végleges válaszomat tudomásul venni méltóz­tassék. Budapest, 1934. évi május hó 17-én. Ke­resztes-Fischer s. k.« Elnök: Az interpelláció képviselőtársunk nincs jelen. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügymi­niszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudo­másul veszi. Most pedig áttérünk a szóbeli interpellá­ciók meghallgatására. Sorrendben az első Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációja Komárom város háztartási zavarai tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »Inter­pelláció a belügyminiszter úrhoz. Tekintettel Komárom város súlyos anyagi helyzetére, szí­veskedjék a belügyminiszter úr közölni, hogy a városi költségvetés vizsgálata rendén, történ­tek-e oly takarékossági intézkedések, amelyek a város polgárainak teherbíró képességeire figyelemmel vannak?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Komárom vá­ros ellenzéki polgárságának kívánságára mon­dom el a belügyminiszter úrhoz intézve ezt az interpellációt, amel/ben a miniszter urat arra kérem, hogy ennek a városnak helyzetét taka rékossági szempontból vizsga íja meg. Erről a városról ïtfi dnyájaa tudjuk, ho^j azok közé az áldozat-városok közé tartozik, amelyeket a trianoni béke kétfelé szak'tott. A'. itt maradt csonka Komárom városnak a hely­zete egy pár számadatból nyilvánvaló, úgyhogy azt hiszem, tovább nem is szükséges az igen t. Ház figyelmét igéiybe vennem. Ennek a városnak ezidőszerint 7500 lakosa van, tisztviselőinek száma 47, (Gr. Apponyi György: Ejha!) 9 nyugdíjasa és kegydíjasa van még ezen a 47 tisztviselőn kívül. A város­nak két jövedelme van: a Fiedler-féle lenipari részvénytársaság, amely ma zárgondnokság alatt áll, és ha ezt az üzemet leállítják, a vá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom