Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-286
Az országgyűlés képviselőházának & véleménye örülni tudna. (Farkas István: A nyomor megadóztatása!) Megtakarításokat látunk a kiadási oldalon, amelyekre viszont azt kell mondanom, hogy jobb, íhelyesebb, okosabb és hasznosabb lett volna, ha a költségvetés megszavazott előirányzati összegét teljes egészében felhasználják és nem takarítanak meg például a betegápolási hozzájárulásnál 542.000 pengőt, az Oti. betegségi hozzájárulásánál 300.000 pengőt, -az iparfejlesztésnél 161.000 pengőt, a hadiárvák tartásdíjánál 120.000 pengőt. Vannak kiadási tételé* viszont, ahol jobb és helyesebb lett volna sztrikte és pontosan legalább is a bőségesen megállapított költségvetési előirányzat betartása mellett megmaradni, ha már innen maradni nem tudtak. Ilyen példának okáért az állami színházaknál a bőségesen megállapított szubvención felül még külön utalványozott 351.000 pengő és az informatív sajtószolgálatnál a bőségesen dotált költségvetési öszszegen felül 140.000 pengő, a miniszterelnökség rendelkezési alapjánál, ahol ugyancsak nem volt takarékos a törvényhozás, a teljes költségvetési összegen felül elköltött 100.000 pengő. A beruházások kérdése, amint bátor voltam utalni rá, a legszomorúbb tételek egyike állami gazdálkodásunkban. (Esztergályos János: Ez jellemzi az új szellemet, az új stílust!) Mi szívesen fogadtunk volna el és szó nélkü] tudomásul vettük ivolna a beruházásoknál az előirányzaton felüli kiadásokat is. Ezzel szemben kétes értékű megtakarításokat találunk. Tisztelettel kérek öt pernyi meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak-e a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghoszzabbítást megadta. Kertész Miklós: Szívesen láttunk volna, mondom, hasznos és indokolható többleteket. Viszont kétesértékű megtakarításokat talá lünk, azért kétes értékűeket, mert nem lehet megállapítani a zárszámadásból, vájjon az a megtakarítás abból állt-e elő, hogy kisebb költséggel elvégezték ugyanazt a munkát, vagy pedig abból, hogy kevesebbett végeztettek el, mint amennyire költségvetési felhatalmazás volt. Ilyen nemcsak hogy kétes értékű, ; de rendkívüli szomorú és fájdalmas megtakarítás, illetve utalványozási kevesebblet a posta, táviró és rádió beruházásainál 2,747.000 pengő, a kiépítetlen utak kiépítésénél, amire vonatkozólag a kereskedelemügyi miniszter olyan nagy nyomatékkal hangsúlyozta, hogy ebből pedig aztán nem enged, 1,791.000 pengő mínusz, a községi útépítéshez való hozzájárulásnál 1,261.000 pengő, (Esztergályos János: Tengelyig sülylyed a kocsikerék!) a Máv.-felépítmények megjavításánál 748.000 pengő, a Wekerle-telep vízmüveinek bővítésénél ment megtakarítás 480.000 pengő és a községek ivóvíz ellátásánál 129.000 pengő. T. Ház! A költségvetés tárgyalása során meglepetést keltett a belügyminiszter úrnak, — aki itt a Ház színe előtt nem mint az érzelmek embere szokott jelentkezni — az a felszólalása, amelyben számok és tények regisztrálásával a valóságnak megfelelően olyan megdöbbentő és elriasztó sötét képet festett az ország egészségügyi állapotáról. Íme itt a magyarázat. Szükséges, fontos és sürgős beruházásokra még a költségvetésileg megszavazott összeget sem használják fel! Parlagon hever az ipar, megbénul a kereskedelem, nem épülhet ki az úthálózat, régi elhanyagolt állapotában marad a községek egészségügye, a községek ivóvíz ellátása és mindezek a körülmények együttesen 6\ ülése 19 S ^ május 30-án, szerdán. 381 azt eredményezik, hogy itt végeredményben elhangzanak szép szavak, elhangzanak fogadkozások, lefestik az ország népének, főkép pedig a vidék lesúlyosabb elmaradottságban tengődő lakosságának borzalmas állapotát, érdemileg azonban nincs semmi változás. Felettébb odiózus tétel a pénzügyi tárcánál a Betriebsgenossanschaft »Splendid« Zürich tétele, az ,a bizonyos zürichi borház, ahol 1,312.000 pengőről tesz említést a zárszámadás, amelyről azonban még nem tudjuk, hogy ennek milyen nagy részét kell majd leírni, vagy pedig, hogy a cégtársak, illetve a vállalkozás zürichi érdekeltjei milyen mértékben fogják fedezni ezeket az összegeket. Azt hiszem, ezt a horribilis összeget a magyar állam kénytelen lesz teljes egészében, mint veszteséget leírni (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ezzel a magyar állami gazdálkodás egy igen szomorú fejezete fölé odatüzni a keresztet. (Farkas István: Van ott még más is: az apamének vásárlása!) Az Állami Gépgyárak tételénél csupán kérdésem van, mert nem tudtam a tényállást megállapítani. Kernelem, hogy miután a vezérigazgató-helyettes úr végkielégítésére itt beállítottak 25.000 pengőt, az illető úr nem kap egyidejűleg nyugdíjat is, mert az azután már indokolhatatlan volna: előbb nagyösszegű végkielégítést kifizetni, azután pedig megállapítani egy életjáradékot. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Nálunk nem lehetelen! — Farkas István: Majd elhelyezik valahová! — Esztergályos János: Ha a Dárius kincse a mienk volna, azt is elköltenék!) Következik a zárszámadás arra vonatkozó fejezete, hogy miután az állami üzemek, az Áilami Gépgyárak személyzetét mértéken túl kellett csökkenteni, a megmaradt személyzet túlórázni volt kénytelen. Ezen a címen a jutalékok és jutalmak fejezetében közel százezer pengőt, pontosan 99.860 pengőt számolnak el. Azt hiszem, igazat fognak nekem adni a t. képviselő urak abban, hogy a leépítést nem keil feltétlenül túlzásba vinni, de ha már leépítünk és úgy találjuk, hogy a megmaradt személyzet nem bírja el a munkát, semmiesetre sem százezer pengős túlmunkákkal, hanem új emberek, fiatal mérnökök, fiatal adminisztratív tisztviselők, főiskolát végzett, vagy nem végzett szakerők bevonásával kell a dolgot elvégezni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hiszen sokkal nagyobb és komolyabb hatása van olyan százezer pengőnek, amely új exisztenciák teremtése érdekében semmit sem kereső emberek között oszlik szét, mint annak az összegnek, amelyet állásban levő emberek túljutalmazására fordítanak. Helytelen gyakorlat az is, amely például a Diósgyőri Állami Gépgyárnál érvényesül, hogy tudniillik a vállalatnak több-kevesebb szolgálatot tett vasutasok, postások, stb. külön jutalmazásban részesülnek. Én ezt a rendszert helytelennek és rossznak tartom a magánvállalkozás területén is. Még inkább annak tartom azonban azt, ha egy állami üzem egy vele kapcsolatos másik állami üzemnek szolgálatot teljesítő tisztviselőjét külön jutalmazza azért, mert az munkáját buzgóan és rendesen elvégzi. Ez kötelessége neki, ezért fizetik ot. Ezért szolgája, alkalmazottja az államnak, amely erejének túlfeszítésével teszi meg érte 'i kotclcsséfî^ot. Elnök: Méltóztassék beszédét febejezni! Kertész Miklós: Egy percet tévedtem,
