Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

362 Az országgyűlés képviselőházának 285, ülése 193 U május 29-én, kedden. kel, amelyeket a titkos választójog ellen felhoztak, csak egyet állapítok meg, azt, hogy nálunk, a mi nemzetünknél, amely ezer esztendőn keresztül alkotmányos úton haladt és csakis akkor volt erős és hatalmas, amikor a nemzet milliói ott állottak a főhatalom háta mögött, ebben az országban az én .meggyőződésem szerint parlamentarizmus még nem volt, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert nem lehetett. Az 1867 utáni időkben nem lehetett, mert politikusaink egyrészének olyan álláspontot kellett elfoglalnia, amely nem volt kongruens a nép érdekeivel és sajnos, ezalatt a 12 esztendő alatt sem volt, ezt már mi magunk, képviselők állapíthattuk meg. Nem tudom, hogy itt egyenesen rögtön a parlamentáris rendszer hibái jelentkeznének, sőt ellenkezőleg, meg vagyok győződve arról, hogyha mi a mi népünk felé megyünk, — amelynél jobban sanyargatott, jobban szenvedett nép nincsen, mert hiszen a mi országunkat rabolták meg a legnagyobb mértékben (Ügy van! a báloldalon,) — és a titkos választójogot hozzuk neki és lehetővé tesszük számára, hogy saját sorsához becsületesen, függetlenül hozzászólhasson, ez olyan óriási erő kifejlődését is eredményezi, amely a mi jövő boldogulásunk szempontjából fontos. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon) Ezzel megmondottam azt is, hogy miért kísérem teljes rokonszenvvel képviselőtársaimnak azokat a törekvéseit, amelyekkel a titkos választójogot meg akarják^ valósítani, mert néztem szerint sem gazdasági, sem más téren addig, amíg a mi parlamentáris rendszerünket a titkos választójog által egészséges alapokra nem fektetik, itt változás nem lehet. Nem tudom megérteni azt az elgondolást sem, hogy talán a parlament életét meghoszszabbít<?ák a mai időben, ímert ilyen meghoszszabbítás nézetem szerint csakis diktatórikus tevékenység volna és én a meghosszabbított parlamenteknél mindig azt látom, hogy azután feltétlenül következik egy forradalom, egy megrázkódtatás, amely pedig rendkívül súlyos lenne erre az országra. De nem tartom egészségesnek azt a tervet sem. amely szerint egy bizonyos réteg, vagy kerületek, vagy városok kapjanak most megint titkos választójogot. Nem .tartom egészségesnek a nemzetnek polgárok szerint való osztályozását, hogy legyenek első és másodosztályú állampolgárok és ezt a magam részéről a legmere vebbpn elítélem. Az érdekeltség prohlémáia pedig, amely itt ebben a Házban az utóbbi időben igen gyakran kísértett, csak arra vezethet, hogy a foglalkozási ágakat szembeállítsa egymással, egyiknek se legyen megfelelő képviselete és az a harmónia, amely kell, hogy meglegyen az egyes foglalkozási ágak között, megszűnjék és ne legyen meg az a kölcsönös közrehatás, amelynek folytán egy bizonyos terület a maga képviseletét beállíthatja. Ebben a tekintetben elég hivatkoznom a mezőgazdasági kamarák választásaira. A kategóriákra való beosztásból sajnálattal állapíthatjuk meg mindnyájan, hogy a mezőgazdasági kamarák a kisgazda társadalom szempontjait, sajnos, nem képviselhetik úgy ezen szervezettségben, mint ahogyan képviselniük kellene és a nép ezeket nem is tekinti a maga gazdasági képviseletének, egyfelől a mezőgazdasági bizottságok bonyolult rendszere miatt, másfelől pedig azon választási hibák és atrocitások folytán, amelyek a mezőgazdasági kamarai választásoknál a legutóbb is megnyilvánultak.. Sokan felvetették az igazi nemzeti egység kérdését. Az olyan nemzeti egységet, amely a titkos választójog alapján azt jelenti, hogy a jelenleg uralmon lévők végre összefognak a néppel és a népnek is módot nyújtanak arra, hogy a saját sorsához hozzászólhasson, igazi nemzeti egységnek tartom és az ilyen nemzeti egységet helyeslem. Végtelen kár azonban a nemzeti egységet pártpolitikai cégér alá helyezni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Annak a helyzetnek, annak az intézkedésnek, hogy a főispánok — akik közjogi funkcionáriusok, akik esküt tettek — mint pártvezérek és mint pártelnökök szerepelnek a helyi közéletben, súlyos jelenségeit ma már mindenütt láthatjuk. Általában bizonyos terror nehezedik a kisemberekre, .— de a középosztálybeli emberekre talán még nagyobb mértékben, mint a kisemberekre ^—^ e párturalmi rendszer kiépítése állapján és bizony immár olyan aggályos jelenségeket lehet mindenütt megállapítani, amelyeknek következménye nem más, mint a művelt., intelligens embereknek rabszolgai, vagy annál is súlyosabb: állati sorba való süllyesztése. A mellett ez a rendszer a társadalom nagy részében a hatalommal szemben olyan magatartást eredményez, hogy egyes foglalkozási ágak és egyesek politikai meggyőződésüket, mint árúcikket ajánlják fel a hatalom korifeusainak bizonyos benekért, amelyekre szükségük van. Ezt a lelki jobbágyságot nézetem szerint feltétlenül meg kell szüntetni, mert ez nem a nemzeti haladás, hanem a nemzeti sorvadás irányát jelenti. Es ennek súlyos következményei mutatkoznak különösen igazgatási rendszerünkben egyfelől abban a tekintetben, hogy közigazgatásunk és népünk között mindig nagyobb lesz az ellentét, másfelől pedig mutatkoznak abban a tekintetben, hogy közigazgatásunknál a salak kerül felszínre, amelyik a maga bűnös machinációit politikai kortes-szolgálatokkal igyekszik expiálni és ennek folytán az a rend, amelyre ennek az államnak feltétlenül szüksége van, teljesen összeomlik. {Ügy van! Ügy van!'tál baloldalon.) Ott a cmi váirosluinikban is iaz a nagy sikkasztó a tél folyamán egységespárti főkorifeus volt, (Zaj a baloldalon.) mert azt hitte, hogy bűnét így leplezheti el. Azután hány helyen látjuk azt, hogy a hatalom árnyékában egyes bűnös tisztviselők képesek meg nem engedett törvényellenes cselekedetekre és kortesszolgálatokra csak azért, hogy a hatalom így kegyelmesebb legyen velük szemben azon nagy bűnök tekintetében, amelyek méltatlanná tették őket arra a közhivatali pozícióra, amelyet elfoglalnak. Mélyen t. Ház! A szakadék is nagyobb lesz népünk között és közigazgatásunk színvonala is feltétlenül süllyed, ha ez a rendszer tovább is fennmarad. Felvetek itt egy gondolatot. Lehetetlen az, hogy amikor ifjúságunk nagy része a túlzott mértékben beállított diplomagyárak folytán ma nyomorog, állás nélkül van s még csak az elhelyezkedés reménye és lehetősége sincs meg számára, akkor igazgatási rendszerünkben találunk ilyen embereket, — sajnos, számosat — akik visszaélve hatalmukkal, a jog, az erkölcs, az igazság ellenére a néppel szemben foglalnak állást. Bizony, ha egy kis rendszerváltozás lesz, nagyon szükséges lesz a csere, szükséges lesz ezt a derék