Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

360 Az országgyűlés képviselőházának' pontján, mért nekünk a pénz tényleg 1 mégis csak eszköz a nemzeti és gazdasági életünk fenntartásához. Méltóztassék elhinni, igen t. képviselőtársam, hogy mi ezen a téren már rendkívül sok áldozatot hoztunk. En azt látom, hogy^ 1931 óta, a bankzárlat óta a pengő vé­delmében exisztenciáknak tízezrei mentek tönkre. (Bud János: Százezreket megtartot­tunk!) vagyonok tolódtak el soha helyre nem hozható módon. A magam részéről azt láttam, hogy ugyanakkor, amikor a pengő védelmében kormányunk hősi harcot vív, a reánk nézve még a pengőnél is fontosabb magyar földnek és magyar munkának értéke teljesen a porig süllyedt le. Ennélfogva végtelenül sajnálom, de én ebben a tekintetben mind a magyar földet, mind a magyar munkát még a pengő fölébe is kénytelen vagyok helyezni. Mélyen t. Ház! Képviselőtársaim, akikkel találkoztam, azt mondották, hogy még itt az appropriációs vitánál bizonyára beszélni fogok a debreceni dolgokról, minthogy most én va­gyok pártunknak az a képviselő tagja, aki a legelevenebb harcot folytatom a perifériákon a kormánnyal szemben, (Éljenzés bal felől) egy­szer a csengeri választással kapcsolatban, most pedig a debreceni alkotmányos küzdelemben. Mondom, képviselőtársaim azt mondották, hogy talán a debreceni dolgokról kívánok beszélni. En a debreceni dolgokról a parlamentben nem kívánok beszélni, mert az én városomnak olyan ősi becsülete van, az ott élő embereknek olyan tisztes hírnevük van, hogy azt a belügy­miniszter úr sem tudja eltiporni. Mi felemelt fővel álliuk azt a küzdelmet, amelyet egy meg­gondolatlan kormányközeg ballépései folytán, igazán nem értem mi okból, a kormány erre a városra reá hárított. Hanem, ha meg méltóztat­nak engedni, én most az appropriációs vitára és magának a vitának anyagával foglalkozom. Meg kell állapítanom azt, hogy talán a múlthoz képest, — ahhoz a múlthoz képest, amióta én a parlamentben vagyok — ebben a költségvetési vitában talán kevesebb volt a kritika. A kritikának egy része átalakult ja­vaslatokká, mert maga az ellenzék hozott itt nóvumokat és mutatott rá egyes utakra, ame­lyekkel súlyos helyzetünkön segíteni lehet. Meg kell állapítanom azt, hogy a mostani költ­ségvetési vita főképpen két problémával fog­lalkozott és ez a két nagy probléma, amelyet itt a költségvetési vita során tárgvaltak, egy­felől a gazdaságri válság, másfelől a parla­mentarizmus válsága volt. Ez volt az a "két probléma, amely körül a költségvetési vita ki­jegecesedett. , Négy eseménye volt a költségvetési vitá­nak. Az első a Tyler-jelentés, amelyre a kor­mány tagjai és különösen a pénzügyminiszter úr igen élénken hivatkoztak. A másik esemény volt a pénzügyminiszter úr beszéde, a harma­dik Gömbös miniszterelnök úr beszéde és a ne­gyedik Eckhardt Tibor képviselőtársam be­széde, aki itt a magyar nép érdekében fel­vetette azt a gondolatot, hogy már - itt az ideje annak, hogy a titkos választójogot meg­valósítsák és a titkos választójog érdekében mindnyájunk helyeslése mellett mondotta azt, hogy azért a titkos választójogért, • amely^ a magyar nép érdekeit szolgálja, feltétlenül ál­dozatot kell hozni. Maga a vita a kormányzati szónokok ré­széről, különösen a kormány tagjai részéről nagyon optimista hangulatú volt. A Tyler­jelentésben is optimizmus foglaltatik. Viszont 285. ülése 193U május 29-én, kedden. ezzel szemben nekem, aki csak tegnap három vármegyén mentem keresztül ott a mi vidékün­kön, sajnálattal azt kell mesrállapítanom, hogy erre az optimizmusra egyáltalában semmi ok sincs, mert azt a rossz helyzetet, amelyben va­gyunk, még inkább fokozzák az immár kétség­telenül megállapítható rendkívüli rossz ter­méseredmények. Létay t. képviselőtársam ke­rületében egy hold föld sincs, amelyen csak kö­zepes termést is lehetne várni. Meg kell azután azt is állapítanunk, hogy soha annyi exisz­tencia Össze nem omlott, mint a tavasz óta és hogy az a gazdavédelmi rendelet, amelynek annyi jó oldalát látták sokan, többen a gazda­társadalom tagjai közül is, nem segít a gazda­társadalmon, mert a gazdatársadalom nem tudja teljesíteni az ebben a rendeletben előírt feladatokat, és ma súlyosabb helyzetben van, mint volt a múlt esztendőben. (Dénesfay-Di­nich Ödön: TTgy van!) Ennélfogva én, sajnos, ezt az optimista hagulatot nem tudom ma­gamévá tenni. Két probléma merült fel itt a költségvetés vitájában, amelyre vonatkozólag én a múlthoz képest haladást látok. Az egyik az, hogy nem volt a parlamentnek egyetlenegy tagja sem, aki ne az alkotmányosság alapján állott volna és a diktatúra hóbortjára való célzások ebben a költségvetési vitában, hála Istennek, nem je­lentek meg. Ezt a magam részéről rendkívül egészséges tünetnek tartom. A másik, amit há­lásan könyveltem el a költségvetési vitában az. hogy végre valahára még azokban a körökben is, amelyek nem állanak agráralapon, bizonyos mértékig utat tört az agrárelgondolás, mert immár kezdik elismerni azt, hogy ennek az országnak, az ország népének jobb sorsát csakis és elsősorban a népesség zöme az agrár­társadalom helyzetének javítása útján lehet elérni és ez úton lehet a többi foglalkozási ágak jólétét is előmozdítani. Természetesen ezek mellett szó került a legitimizmusról, a vá­lasztójogról nagy mértékben és a nemzeti egy­ség gondolatáról is. Sajnálom, hogy a gazdasági helyzetre vo­natkozólag Imrédy pénzügyminiszter úr be­széde mondott a legkevesebbet. Még inkább sajnálom, hogy az agrárelgondolás megértése éppen a pénzügyminiszter úrnál jelentkezett a legkevésbbé. A pénzügyminiszter úrnak volt egy nagy hasonlata, hogy az árbochoz kötteti magát (Rakovszky Tibor: Weisz Fülöp mint árboc!) és nem tér le a tőke védelem útjáról, amelyen áll. (Létay Ernő: Az agrárvédelem is tőkevédelem!) Mélyen t. képviselőtársam, ne­kem az a meggyőződésem, hogy a pénzügymi­niszter úr nem a tőkét védi. Lehet, hogy ő tel­jes jóhiszeműséggel abban a meggyőződésben él, de az én meggyőződésem szerint a pénzügy­miniszter úr a tőke kinövéseit védi (Zaj a bal­oldalon.) és ha a pénzügyminiszter úr itt :az álláspontját felülvizsgálná, azt hiszem, ennek a gondolatnak, a tőke gondolatának sokkal na­gyobb szolgálatot tenne, ha ezen a téren bizo­nyos engedékenységet mutatna abban az irány­ban, amely irányban mi is felszólaltunk, sőt meg kell állapítanom, hogy a többségi párt számos tagja is felszólalt. (Rakovszky Tibor: Ki kell operálni a kinövéseket!) Sajnálom, hogy Gömbös miniszterelnök úr helyeselt a pénzügyminiszter úrnak. Ezt an­nak tulajdoníthatom elsősorban, hogy a mi­niszterelnök úr akkor, amikor beszélt, bizo­nyára Tyler úr jelentése alapján állott, illetve ennek a jelentésnek bizonyos komplimentírozó

Next

/
Oldalképek
Tartalom