Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-279

Az országgyűlés képviselőházának 279. utólag nem kapta meg a pénzt a bélyegre. (Úgy van! ügy van! jobbfelől.) Kapott ellenben bírságot, 4000 pengőt és a jelen esetben 4 hónapot. Egészen őszintén megvallom, én nem értem az egész dolgot. Nem értem az egész históriát, mert hiszen egy esztendővel ezelőtt Vargha államtitkár úr kijelentté, hogy ezekre az illatéktartozásokra vonatkozólag be fogják hozni az illetékamnesztiát. Ezt valamennyiünk előtt kijelentették és most mégis az történik, hogy nemcsak, hogy nem hozták be az illetékamnesztiát, hanem most már egyúttal az idézéseket is kézbesítik: ha nem tetszik tudni kifizetni, akkor 20 pengőnként vagy 10 pengőnként ennyi ós ennyi nap jár, méltóztassák azt leülni.« Kelemen Kornél: Előbb behajtják, azután amnesztiát adnak!) Nagyon örülök az igazságügyminiszter úr beszéde ama részének, amelyben kijelentette, hogy nem hajlandó követni a német törvényhozást a törzsbirtokok terén. Meg vagyok győződve arról, hogy a miniszter úr is azoknak a tapasztalatoknak az útján jutott ehhez a felfogáshoz, amely tapasztalatokat a német törvényhozás szerzett. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem új keletű tapasztalat!) Én csak annyit tudok, hogy a magam részéről mindenütt azt olvasom az újabb német rendelkezésekkel kapcsolatban, hogy a falvakban borzasztó elégedetlenség van. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ez tévedés! Ott ősi rendszer ez!) De van most az öröklési jognak egy újabb rendszere, az első^ szülöttség jogának nagymérvű érvényesülésével. (Lázár Andor igazságügyminiszter: De ez a germán jogban ősi intézmény!) Én elfogadom, hogy a germán jogban ősi, de — úgylátszik — az a baj is ősi. amelyet előidéz. Mióta ugyanis ezeket a rendelkezéseket újabban foganatosították, ennek következménye az egyik oldalon a lakosság egy részének a városokba való özönlése, a másik oldalon pedig egy olyan szociális nyugtalanság bekövetkezése, amelyre bizonyára nem gondolt a német törvényhozás, amikor ezt a rendel ke zést meghozta. Nem akarom a t. Ház türelmét tovább igénybe venni felszólalásommal, de arra kérem a miniszter urat, hogy ha tényleg azt akarja, hogy a vidéken jó bíróságok legyenek, amint különben ezt a kultuszminiszter úrnak is figyelmébe ajánlom, ha a miniszter úr azt akarja, hogy a gyerekek a vidéken ne disznóólakban nőjjenek fel, akkor méltóztassék a magyar falu régi higiéniai katasztrófáján segíteni. A másik dolog az, hogy kérem, legyen szíves a miniszter úr a deákferenci hagyományok szent nevében nemcsak szóval, hanem tettekkel is a magyar ügyvédség oldalára állni. (Helyeslés half elöl.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Kozma Jenő! Elnök: Képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? • Esztergályos János jegyző: Krüger Aladár! Krüger Aladár: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az igazságügyminiszter úr rendkívül érdekes és tartalmas beszédéből engem különösen és elsősorban a tagosításra vonatkozólag tett bejelentése ragadott meg. Olyan elhanyagolt területen kezd szántani az igazságügyminiszter úr, ahol sokáig parlagon volt a talaj és ahol az igazságügyminiszter úr rendkívül értékes szántóvető munkát végezhet. Méltóztatott célozni arra, hogy a tagosítás kérdése már az úrbéri rendezés alkalmával felülése 193

h május 17-én, csütörtökön. 27 merült. Sokkal előbb, már 1836-ban foglalkozott a törvényhozás a tagosítás kérdésével. Azután 1908-ban a VII. és XXXIX. törvénycikkek részletesen szabályozták a tagosítási eljárást, sajnos, azonban az akkori viszonyok között még nem volt rá kellő tapasztalat, hogy a mérnökök felé megfelelően és egységesen szabályozzák az eljárást. Ezt tette lehetővé azután az 5000/1928. I. M. számú rendelet, amely annyira meggyorsította az eljárást, hogy most a tagosítás egy községben már két év alatt befejezhető, holott azelőtt esetleg 10 évig is elhúzódott a tagosítási eljárás. Az 1908. évi törvények után a törvényhozás 300.000 aranykoronát állított be az évi költségvetésbe tagosítási munkálatokra. Ennek eredménye azután az, amit az igazságügyminiszter úr bejelentett, hogy száz és száz községben megkezdődött a mérnöki munka. Sajnos, a munkálatot a trianoni békeparancs és az azután következő gazdasági viszonyok megakadályozták. Most már egészen minimális támogatásra lehet számítani. A felgyülemlett tagosítási alap a pénz devalvációja folytán teljesen elolvadt, újra kell kezdeni a munkát és a munka kezdésénél egyelőre elsősorban az igazságügyminiszter úrnak komoly szándékára számíthatunk. (Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) Hogy azonban mennyire szükséges a tagosítás, azt mutatja az, hogy most is 36 község kérelmez tagosítást és ha sikerül megfelelő pénzügyi megoldást találni, akkor, azt hiszem, hogy belátható időn belül mind a hátralévő 2800 községben a tagosítás befejezhető lesz. A pénzügyi kérdés az, ami nehéz, (Petro Kálmán: Ügy van!) és errevonatkozólag vagyok bátor javaslatot tenni. (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyi helyzet ugyanis az, hogy a tagosítás katasztrális holdankint a 16 pengős mérnöki költséggel együtt körülbelül 20—24 pengőbe kerül. Ez tény. Viszont az állam nem képes többet adni segélyképpen, mint ennek a költségnek a 10%-át. Az is igaz, hogy eredeti elgondolás szerint az egész öszszeget az állam előlegezte volna és az előlegezett költségeket azután apránként hajtották volna be. Azonban ez az, amitől a magyar okosan és helyesen megijed, mert van neki tartozása elég és ha egyéb tartozásainak sem tud eleget tenni ,akkor hogy tudja f visszafizetni a tagosítási előleget. Én tehát arra vagyok bátor felhívni az igazságügyminiszter úr figyelmét, méltóztassék a pénzügyminiszter úrral érintkezésbe lépni és olyan kedvezményt kieszközölni, hogy azokban a községekben és azokra a birtokosokra nézve, ahol és akikre nézve a tagosítást folyamatba tették, az állami földadó három-négy-öt éven keresztül a tagosítási költségek törlesztésére legyen fordítható. Nem nagy összegről van szó, mert hisz egy-egy évben nem sok községről és csak a tagosítás által érintett birtokosokról kell tárgyalni. Az állam a maga számítását meg fogja találni, mert ezek a birtokosok a tagosítás után sokkal jobb adóalanyokká válnak. Az igazságügyminiszter úr statisztikáján túlmenőleg én még olyan adatokat is találtam, hogy az olyan községekben, ahol a tagosítást végrehajtották, a termés hozama 43%-kal, az állatállomány 20—50%-kal, a baromfiállomány szintén 20—50%-kal emelkedett és az időbeli megtakarítás 35%-ot jelentett a lakosságnak. Akkor, amikor ilyen kecsegtető eredmények előtt .állunk, kívánatos volna a pénzügyi kormányzat részéről bizonyos megértést tanúsítani és kérem a mi4*