Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

a3á Az országgyűlés képviselőházának 285. ülése 19$k május É9-én, kedden. ges hitelnek r előirányzását r átalányképpen, mert az átalányszerű előirányzásra nem ad jogot az 1897 : XX. te. Átalányszerű, előirányzás mellett a takarékosság érvényesítésének ellenőrzése egészen labilis, szinte lehetetlen. (Ügy van! bal felől.) Azt nem is akarom kifejteni, hogy az átalányszerű előirányzás milyen szabad gazdálkodásra nyugt lehetőséget, (Ügy van! Ügy van! half elől.) elég, ha rámutatok az 1932/33. évi zárszámadás adataira. Az adatok szerint az Államvasutak személyi járandóságainál 1'5 millió pengő volt a túlkiadás, holott a személyi járandóságoknál az év közben történt illetménycsökkentések által mintegy 3'7 millió pengő megtakarítás éretett el. Az átalányszerű előirányzás lehetővé tette ennek a megtakarításnak felhasználását és felhasználtak még az üzemi kiadásoknál a forgalom csökkenése folytán előállott megtakarításból is 1*5 millió pengőt a nélkül, hogy az 5*2 millió pengő túlkiadás felelősségi alapon indokoltatott volna. Be is fejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk! balfelŐl.) A t. miniszter urat arra kérem, sorozza legnagyobb gondjai közé olyan adórendszer sürgős kiépítését, amely könnyít az adóterheken, (Élénk helyeslés balfelől.) elsősorban az adóalapok igazságos kimunkálása által. (Friedrich István: Jó ellenzéki beszéd!) Befejezésül örömömet fejezem ki a felett, hogy a királykérdésben a jogfolytonosság felvételére irányuló törekvésünk a külföldön is egyre erősebb visszhangra talál és hogy ez a visszhang Gömbös Gyula miniszterelnök úr nyilatkozata folytán benn az országban is egyre jobban elmélyül. Egyébként az appropriációs törvényjavaslatot a beszédem bevezetésében kifejtett okokból megszavazom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: Wolff Károly! (Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Wolff Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon sajnálom, hogy a vitának ilyen előrehaladott stádiumában, megcsappant érdeklődés mellett kell felszólalnom. Bizonyos vonatkozásban felfogásommal is ellenkezik ez a felszólalásom, mert az a nézetem, hogy mondanivalómat a költségvetés tárgyalásánál kellett volna elmondanom általánosságban és részletesen is, de rajtam kívülálló okok meggátoltak abban, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmából itt a Házban felszólalhassak. T. Ház! Van egynéhány momentum, amely itt a költségvetés tárgyalásával kapcsolatban merült fel és amely arra késztet, hogy felszólalásomban ezekre az egyetemes nemzeti érdek szempontjából reflektáljak. Ezt különösen hangsúlyozom. Hangsúlyozom azon felfogásom alapján, hogy bár nem vagyok pesszimista és egész világnézetem, életfelfogásom ellenkezik a pesszimizmussal, ezidőszerint meglehetős aggodalommal nézek elsősorban a külpolitikai helyzet felé. A külpolitikai helyzetet túlbonyolultnak látom, semhogy nagyon röviden el volna intézhető bizonyos állásfoglalások leszögezésével. Miután hallom, hogy a Házban a tárgyalások alkalmával nagyon uralkodott a klaszszikus tónus, hogy talán én is klasszikus irányba tereljem a dolgot, azt mondom, hogy Aeolus szeleit ki lehetett bocsátani a tömlőkből, de nagyon nehéz az Aeolus-szeleket visszaszorítani a tömlőkbe. Maga a világháború is, amely úgy társadalmi, mint nemzeti vonatkozásban óriási jelentőségű népmozgalom volt, tragikusan hat ki elsősorban az egyének életére, az egyének egész életfelfogását szinte robbanásszerűleg változtatta meg, de tragikusan hat ki a társadalmakra és a nemzetek egyetemes életére is. A világháború következményeivel maguk a győztes hatalmak sem számoltak. A világháború rájuk nézve is olyan győzelmet jelentett, hogy a feltornyosult feladatok megoldása teljesen el fogja emészteni a győzelem által elérni vélt eredményeket. Ez természetesei: elsősorban közgazdasági vonatkozásban jelentkezik, úgy saját viszonylatukban, mint a legyőzött államok viszonylatában. Megváltoztak az életfelfogások, megváltozott sz egyének felfogása a társadalmi rendről, megváltozott az egész látókör, megváltoztak a gazdasági vlmonyok, megrendültek a jól bevált gazdasági rendszerek, némelyek szerint azért, mert eltértek a gazdasági rendszertől, mások szerint azért, mert a régi rendszerek szerint az új életkörülményeket többé szabályozni nem lehet. Es mi magyar nemzet, a mi jelenlegi számszerű kicsinységünknél fogva kétszeresen érezzük, ennek a helyzetnek hatását. Érzem a nemzeti öszszefogás, a nemzeti egység kimunkálásának szükségességét. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Érzem, hogy abban a súlyos, nehéz időben, amelyben vagyunk, az erőket össze kellene fogni és ha mégis felszólalok, szólanom kell arról az aggodalmamról is, hogy az az út, amelyen haladunk, nem a nemzeti összefogás megteremtésének útja. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mondottam, hogy nem pártvonatkozásban beszélek, hanem az egyetemes nemzeti érdek szempontjából. Igenis, a külpolitikai nehézségek bizonyos 15 éves premisszák megváltozását jelentik. Elsősorban értem ez alatt a 'kostentente helyzetének megváltozását, amely helyzet megváltozásával e pillanatban már számolni kell, mert egészen más külpolitikai helyzetben dolgozik Benes külügyminiszter úr ebben a pillanatban, mint amilyenben 15 éven keresztül dolgozott. (Ügy van! Ügy van!) A bajban vannak olyan momentumok is, amelyek ránknézve kedvező szimptómákat és lehetőségeket rejtenek magukban és egy aktív, ügyes külpolitika nagyon jól kihasználhatja ezeket a jelenlegi adottságokat. (Ügy van! Ügy van!) A román, a szerb és a cseh viszonylatban lényeges változások vannak. Talán az a fenyegető hang sem indokolt többé, amellyel a mi külügyeinket kezelték ezek a hatalmak, de mégis fennforognak ezek a nagy problémák, majdnem azt mondhatnám, gigászi feladatok: a szlávkérdés, a németkérdés, amely meg fogja vívni a maga csatáját, sőt azt merem mondani, hogy az olasz, és a francia kérdés is más viszonylatban fog jelentkezni. (Igaz! Ügy van! a baloldalon és a középen.) Már most láthatók azok a jelenségek, amelyek ezt a jóslást jogosulttá teszik. Kétségkívül Olaszország külpolitikai premisszái is változtak és ez a változás jelentkezni is fog abban a reálpolitikában, amelyet Olaszország mindenkor követett. Nekünk erre is el kell készülni és én mindig azt vallomi, hogy az erkölcsi erők sokkal nagyobb szerepet fognak játszani végső kifejlésben, mint az anyagi erők. Mennél inkább bonyolulnak az események, annál inkáblb vallom ennek a tételnek igazságát, és ehhez a magunk küzdelmének eredményességébe vetett hitből kifolyólag, igenis, ragaszkodnunk kell és ha van valami, ami minket megvigasztal, lenyomottságunkban, gazdasági hely-