Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

326 Az országgyűlés képviselőházának 285. ülése 1934-május 29-én, kedden. úgy látszik, a kereskedelmi kamara a legnagyobb súlyt helyezi — a vasút és az autó olyan szabályozott működése, amelynek példáját szolgáltatja a magyar megoldási terv. T. Képviselőház! A beruházások terén az utakkal kapcsolatos beruházásokról hosszabban szólni nem kívánok, mert az igen t. pénzügyminiszter úr, igen helyesen, több ízben hangsúlyozottan kijelentette, hogy ezekre szerény viszonyaink közepette is nagy súlyt helyez és elsősorban a bekötő utak létesítésére és tovább építésére, másodsorban a nagy értéket jelentő és nagy tőkéket felemésztett nemzetközi utaink karbantartására és kijavítására kívánja az utakkal kapcsolatos beruházásokra rendelkezésre álló összeget felhasználni. Tisztelt Ház! Az államnak itt a szükséges áldozatokat feltétlenül meg kell hoznia. Megfelelő beruházások nélkül a jövő fejlődés lehetőségeit aknáznók alá és tennők tönkre, amiért a felelősséget, azt hiszem, egyetlen kor: many sem hajlandó vállalni. Azt hiszem, hogy akkor, amikor az állam fokozott beruházási kötelességeiről beszélünk, tekintetbe kell vennünk e kötelességeknek fokozott voltát abból a szempontból is, hogy minél gyakrabban és erőteljesebben avatkozik bele az állam a magángazdaságba, annál inkább kell, hogy vállalja azt, hogy fokozott mértékben segítsen is ennek a magángazdaságnak a talpraállításában. Azt a problémát, amelyről Vázsonyi t. képj viselőtársam beszélt és amelyről annyi szó esett ebben a Házban és a Házon kívül is, •• az irányított és szabad gazdálkodás kérdését ilyen egyszerűen elintézni, hogy vagy irányi tott, vagy szabad gazdálkodás legyen, nem lehet. Nem lehet azt mondani, hogy egy ország rendezkedjék be teljesen a szabad gazdálkodásra, tekintet nélkül a körülötte fekvő országok gazdasági rendjére és felfogására. Azt sem lehet mondani, hogy most már mereven és ridegen az állam vegye kezébe a termelés irányítását és az elosztás feladatát. Az államés a társadalom beleszólása azonban nem jelentheti az államnak mindenbe való belenyúlását, az iniciatív egyéni szabadságnak a megszűnését a termelésben, de jelenti a világgazdasági helyzetet és annak változását mindig áttekintő és elsősorban és legfőképpen áttekinteni tudó államnak azt az útbaigazítását és segítségét, amelyre a mai gazdasági világban és a mai konfúzió közepette feltétlenül szükség van. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) T. Ház! Az a tényező, amely a külkereskedelmi politikát csinálja, az a tényező, amely közvetlenül részt vesz ezekben a tárgyalásokban és látja azokat á lehetőségeket, melyek a »do ut des« elve alapján kialakulnak a tárgyalások folyamán, mindig a legjobban és a legközvetlenebbül tudja megítélni, hogy a termelésnek milyen irányzatát kell neki propagálnia, támogatnia és alátámasztania a legkönnyebb értékesítés szempontjából. Az ilyen mérvű.támogatás, az ilyen mérvű irányítás nem a kapitalistarendszer bukását jelenti, mint azt sokan a szélsőséges szabad gazdálkodás hívei szeretnék kiemelni; ez inkább az egészséges kapitalizmust dezorganizáló szervezetlenségnek kiküszöbölése, a felfordulás, a gazdasági revolúció helyett a gazdasági evolúció előmozdítása. (Helyeslés.) Sokan az államnak ebben a támogatásában és irányításában az individualizmus bukását vélik látni. De ne feledjük el, hogy maga a kapitalizmus is óriási változáson ment át és a gazdasági életnek átracionalizálásával és öszszefoglalásával, sok irányban való fejlődésével egészen új utakra tért és új irányokat követ. T. Ház! A világgazdaság belátható időn át a koncentráció • és a nagy érdekközösségekbe való bekapcsolódás jeleit mutatja. Es ha ez megtörtént az iparnál és ha ezt helytelenül sokszor szemére vetik az iparnak, ebből nem azt a következtetést kell józanul a mezőgadaságnak levonnia, hogy az iparnak ezt a természetszerű koncentrációját megtörje, hanem inkább arra kell ^törekednie, hogy ő is — amennyire ez a mezőgazdaság természetével megegyezik — ezt a koncentrációt a lehetőségek határain belül művelje és az életbe átplántálja. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Nem új dolog ez nálunk. Hivatkoztak már rá, 'hogy az állam is belenyúlt a termelésbe, ott, ahol ez szükséges^ volt, amint látjuk ezt az erdősítésnél, a dohány-, cukorrrépa- és szesztermelésnél, de más területen is, újabb időben a vaj- és egyéb mezőgazdasági cikkek standardírozásánál. Es ha azt nézzük, hogy mit csináltak az egyes országok ezen a téren, — anélkül, hogy ezt példaadó mintakép gyanánt akarnók idézni — akkor csak az irányításnak két érdekes végletére kívánok rámutatni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Az^ egyik Mussolini példája, aki a vetőmag, a trágya és a műtrágya kérdésében drákói szigorral nyúlt bele a mezőgazdasági szabadság kérdésébe. De sokkal érdekesebb ennél a világ legszabadelvűbb és legszabadabban gazdálkodó országának, Angliának a példája, amely egy 1931. évi törvényében és egy 1933. május 1-én életbeléptetett póttörvényében az Agricultural Marketing Actban egyszerűen drákói szigorral irányítja a termelést, sőt parancsolólag veszi kezébe az egész mezőgazdasági termelés irányítását. Kimondja, hogy kenyszerkartelleknek létesítését engedi bizonyos az érdekeltségek többségi szavazata alapján, szükségesnek kimondott mezőgazdasági cikkekre. Második paragrafusában pedig magát a termelést bizonyos cikkekben állami engedélyhez köti, ha azoknak kínálata a keresletet meghaladja és az árakat elnyomja. Egy, a piacot ellátó hivatal figyeli a piacot, véleményt ad a földmívelésügyi miniszternek, és ha a miniszter ennek a véleménynek alapján azt találná, hogy a piacokat különböző mezőgazdasági cikkekkel oly mértékben árasztják el, hogy a kinálat jelentékenyen túlhaladja a fogyasztást, akkor á következő esztendőben joga van a miniszternek ezen mezőgazdasági cikkek termelésének parancsszóval való megszorítására. Ennek a törvénynek alapján egyszersmind létesítették a sertéstenyésztés és forgalombahozás szabályozását, amely a lajstromozott zsírsertéshizlalók és a lajstromozott hentesek szerződéseit írja körül. Ez a Pig Marketing Boardon. Ilyen társulásokat azután a kistermelők számára is megenged szövetkezeti alapon, < T. Képviselőház! Ha a szabad gazdálkodás ideális országa, Anglia ezt megengedi, kérdezem, hogy a józanság és az adottság határai között Magyarország miért zárkózzék el elvben a gazdasági tanácsadás elől? Egyáltalában végre fel kell szabadulnia a magyar mezőgazdaságnak is az alól a tévhit alól, mintha Anglia mindig elveken lovagolva a szabadság bajnoka lett volna olyankor is, ; apukor saját gazdasági érdekei azt nem kívánták.