Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

322 Az országgyűlés képviselőházának zsolni nem tudunk, a demokrácia csak a start­inai való egyenlőséget adja meg, azt, hogy min­denki egyformán indulhat és mindenki ugyan­azt a célt tűzheti ki maga elé a törvény, a jog és a kötelességek arányos egyenlősége mellett. Azt jelenti tehát a demokrácia, hogy csak két szempont van, amely az érvényesülésnek útját megszabhatja, a tisztesség és tehetség szempontja és mindezeknek az alapján két in­tézményen nyugszik, amelyek különösen a mi országunk ezeréves alkotmányával egyeznek és abból alakultak ki és ez a két intézmény az alkotmányosság és a parlamentarizmus. Az al­kotmányosság és parlamentarizmus az a két intézmény, amelyet erről a helyről — ahol mái* emléktábla hirdeti eszméit és itt eltöltött hosszú életét — Apponyi Albert hirdetett, aki­nek a születésnapja a mai napon van. És én ezt kötelességemnek tartom a kegyelet jegyé­ben a parlamentben megemlíteni, ha ezen a napon szólhatok. Apponyi Albert gróf minden­kor az alkotmányosságnak és a parlamentariz­musnak volt a harcosa és ma is ezt szolgálná, ha élne, azzal a két eszmével együtt, amelyet legutóbb a miniszterelnök úr most már kor­mányképessé tett, amely két eszme: a titkos választójog és a nemzeti egység eszméje. A vá­lasztójogról gyakori követeléseink ellenére, sajnos, mindenkor csak annyit hallottunk, csak annyit árult el a kormány, hogy titkos válasz­tójogot óhajt alkotni, óhajt teremteni. Mind­eddig nem volt hajlandó egyetlenegyszer sem nyilatkozatot tenni arranézve, hogy milyen lesz a választási eljárás, milyen lesz a válasz­tási rendszer, mi fogja helyettesíteni azt az ajánlási rendszert, amelyet maga a belügy­miniszter úr is megbukottnak és erkölcstelen­nek nevezett, úgy itt a plénumban, mint a fő­városi törvényről tanácskozó bizottságban. Köd, homály fedi még azt, hogy a választási eljárás, a választási rendszer, a kerületi be­osztás a választás alkalmával, milyen lesz. Sze­retném, ha megszólalna a kormány felelős té­nyezőképpen ebben a kérdésben és nem kellene ! idézni a régi költő szavait: Jöjj Ossián ködös, homályos énekeddel. Ködös, homályos ének minden, ami eddig a választójog területén a •kormány részéről elibénk tárult. Olyan hirek terjedtek el, amelyek valóságában kételke­dem, mert lehetetlenek egy jogállamban, egy kul túrállamban, hasonlóak egyes balkáni dik­tatórikus, álparlamentarizmussal bíró orszá­gok berendezéséhez, olyan hirek terjedtek el, hogy az új választójogi törvény olyan intézke­dést fog magába foglalni, hogy a választáso­kon csak olyan párt indulhat el, amely már Öt vagy tíz képviselővel rendelkezik ebben a par­lamentben. T. Képviselőház! Ez azt jelentené, hogy új párt sohasem .alakulhat, hogy fiatalemberek soha el nem indulhatnak, hogy megcsontosodik a pártélet és akkor tényleg nemcsak a közélet i szakad el az élettől, hanem az élet és a parla- j ment tökéletesen elszakadnak egymástól. Nem ; azért szólok ez ellen, mert akkor nem indulhatna i az a párt sem, amelyet itt képviselni szerencsém j van, amely párt a legrégibb pártja ennek a par- j lamentnek, az egyetlen, amely történelmi múlt­tal túrva, még a régi Nagymagyarország parla­mentjébe nyúlik vissza, hanem azért szólok ez ellen, mert ha gróf Apponyi Albert születés­napján beszélek, meg kell állapítanom, hogy ilyen rendszer mellett gróf Apponyi Albert soha nem lehetett volna képviselő Magyarországon. De nem lehetett volna képviselő akkor sem, ha lajstromos szavazás lenne az egész országban, 285. ülése 19SU május 29-én, kedden. mert lajstromos szavazás esetén mindazok, akik a pártkereteken kívül, vagy azok az egyes nagy értékek, akik pártkereteken felül állanak, nem tudnak elhelyezkedni a politikai élet területén. Éppen •' azért az egyéni. választásnak lehetek csak híve, annak az egyéni választásnak, amely nem szakítja el ,a képviselőt kerületétől és sza­vazójától, annak az egyéni választásnak, amely nem egészen az angol rendszer szerint igazo­dik, nem a relatív, hanem az abszolút többsé­get ajándékozza meg bizalmával. T. Képviselőház! Méltóztassanak nekem'meg­engedni, :hogy a titkos választójog első beter­jesztője halálozásának évfordulóján azt kérjem a Képviselőháztól, hogy a titkos választójog kérdésében a kormányt ne engedje tovább a tit­kolódzás mezében maradni, ne legyen a kormány szándéka titkos a választási eljárás, a választói ajánlás és a kerületi beosztás tárgyában, elég, •ha a választás titkos lesz. Éppen ezért azt sze­retném, ha ebben a nagy kérdésben, amely 40 év •óta uralja a magyar közéletet, amely 40 év óta izgalmat is okoz a magyar közéletben, a parla­ment egy bizottságot küldene ki, — úgy, amint azt 1918-iban tette az 1917. évi december 21-én be­terjesztett javaslatra vonatkozóan — amely a magyar alkotmány kérdésével is foglalkozzék, azoknak a szempontoknak 'megfelelően, amelyek jobbról és balról elhangzottak az államfői jog­kört illetően, s ebben a bizottságban .mind a Képviselőház, mind a Felsőház képviseltetné magát és szakértőként meghivatnának oda a jogtudomány és a nemzetgazdaság kiválóságai, hogy ez a kérdés végre 40 évi vajúdás után tel­jesen és tökéletesen nyugvópontra jusson. Amíg ez nyugvópontra nem jut, amíg állandóan csak korrektívumokról hallunk azonnal a titkos választójog említésekor, addig a timeo Danaos álláspontján kell állanunk. Különösen akkor, ha arra gondolunk, hogy 1922-hen a nem nagyon enyhe választási eljá­rás vezetője a jelenlegi miniszterelnök úr volt és 1926-ban az ugyancsak nem nagyon enyhe választási eljárás vezetője a jelenlegi kor­mánypártnak, a nemzeti egység pártjának elnöke: Sztranyavszky képviselőtársam volt, aki azóta revideálta álláspontját a titkos vá­lasztójog kérdésében s azóta egy nagy beszédet mondott azalatt az átmeneti rövid idő alatt, amíg itt ezen az oldalon velünk együtt foglalt helyet, és tudom, hogy a _ miniszterelnök úr nem is revideálta álláspontját, mert mindig a titkos választójog alapján állott, de ez egyedül nem elegendő. Hangsúlyoznom kell ismételten, hogy a kerületi beosztásnak^ becsületes ará­nyossága, a választási eljárás tisztasága és becsületessége nélkül és a jelenlegi bukott és nem tökéletesen fairnak nevezhető ajánlási rendszer megszüntetése nélkül ez a kérdés nyugvópontra soha sem juthat. r Titkos szava­zás mellett is, ha ezek a kautélák, amelyekről szólani bátor voltam, megvalósítva nincsenek, mindenkor meghamisítható a valóságos ered­mény. Annak az akadályversenynek kell meg­szűnnie, amely eddig jellemzője volt minden magyar választásnak időkről időkre egészen mostanáig, talán az egyetlen 1920. évi Friedrich­féle választás kivételével. Parlamentáris országban az igazi nemzeti egység csak a titkos választójog útján valósít­ható meg, mert a nemzeti egység más és más a nemzeti egység pártja. Az egy-párt rendszer megvalósítható diktatúrával, de a nemzet egy­sége csak titkos választójog útján, szabadon vá­lasztott népképviselettel valósítható meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom