Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-284
Az ors 'zággyűlés képviselőházának 28 h. ülése 193% május 28-án, hétfőn. m arra, hogy olyasmiket hozzak a t. Ház tudomására, amelyekről valószínűleg nincsen tudomása. Ez legjobb tudomásom szerint nemcsak a vasáparban van meg, — a vasiparban van meg a legerőteljesebben — és ennek is változtatását kell követelnem. Ismét a Bedeauxrendszerre kell visszatérnem, mert a Bedeauxrendszer erőszakos fenntartása SOK összeütközésre szolgáltatott már alkalmat és ma is állandóan nyugtalanítja a Ganz-gyár munkásságát. Nem tudni, hogy a Bedeaux-rendszer erőszakoskodása miatt a Ganz-gyárban ismételten mikor tör ki munkaviszály, mikor robban ki munkabeszüntetés, vagy mikor fog a Ganz-gyár elhatalmasodott igazgatósága fennhéjázásában megint sok ezer embert kidobni az utcára. A kormánynak több gondot kellene fordítania erre a kérdésre, különösen amikor ismét olyan üzemről van szó, amelynél igenis beleszólása lehetne a kormánynak. A Ganz-gyár rendkívül sok állami munkát végez. Most legújabban a Ganz-gyár kapta meg a budapest— hegyeshalmi vasúti vonal elektrikálásával kapcsolatban az elektromos mozdonyok legnagyobb részét. 22 elektromos mozdony révén többmilliós munka jutott a Ganz-villamossági gyárnak és mély sajnálattal kell tapasztalni, hogy ezeket az állami munkákat Bedeauxrendszerrel végeztetik; egyrészt Bedeaux-rendszerrel gyötrik a munkásokat, másrészt a szertelenül szabadságolt és résziben elbocsátott szakmunkásokat tanoncokkal pótolják. Hogy tűrheti a kormány azt, hogy igen értékes munkákat olyan munkaerőkkel végeztessenek el, akiknek képzettségéhez még sok szó fér és jól képzett munkásokat hamis ürügyekkel, munkahiány ürügyével szabadságra küldjenek és amikor már kívül vannak az üzemen, akkor a tanoncokat vegyék elő és szorítsák őket a szakmunkások által félbehagyott munkák folytatására? Egy Németországból ideszakadt Feldmann nevű Bedeaux-főmérnöknek minden igyekezete odairányul, hogy a Bedeaux-rendszer mellett a leghallatlanabb módon kizsákmányolja a munkásokat a Ganzgyári részvényesek javára. Olyasmit tapasztalunk itt, ami egészen példátlan és egészen tűrhetetlen. A munkások súlyos helyzetével úgy élnek vissza, hogy azt mondják: a Bedeaux-rendszer folyamatos munkát követel; mivel pedig folyamatos munkát biztosítani nem tudnak, például azt mondják a munkásnak, jöjjön be holnap reggel 9 órakor; 9 órakor bemegy a munkás, 11 órára kész a munka és 11 órakor elküldik azzal, hogy 1 órakor jöjjön vissza, <mert a Bedeaux-rendszer nem tűr egyetlenegy percet sem, amelyet a munkás várakozással tölt. Hát lehet-e, szabad-e ezt megcsinálni! Hol volt ez a múltban 1 ? Ezek a munkások természetesen nem lesznek megfizetve. Az ilyen munkás azt mondja: ha már itt vagyok, ha már bejöttem, akkor tessék egész nap foglalkoztatni. Ha ilyen követelése van a munkásnak, akkor a legelső az, hogy az illető tartós szabadságra kerül. Ez az enyhébb büntetés, a súlyosabb büntetés pedig az, hogy elbocsátják. Éppen azért a legtöbb nem is mer tiltakozni ez ellen, hanem aláveti magát ezeknek a hallatlan és lehetetlen követeléseknek, vexaturáknak. A kormány mindezeket tűri némán, szótlanul és egyetlen egy tiltó szava sincs. (Büchjüer József: A kereskedelemügyi miniszter a Ganz-gyárnak volt az igazgatója!) és éppen ezért tobzódhat a leghatalmasabb kaKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXIII. pitalizmusok egyike, a gépipari kapitalizmus. Ha megnézzük a kereskedelmi alkalmazottak helyzetét, azt látjuk, hogy ez sem különb mint a fizikai munkások sorsa. Itt is megtaláljuk az elviselhetetlenül alacsony fizetéseket, itt is megtaláljuk azt, hogy záróra után lehúzott redőnyök mögött foglalkoztatják az alkalmazottakat teljesen szabálytalanul addig, ameddig a főnöknek tetszik. (Büchler József: Minden külön fizetés nélkül!) A magántisztviselők és :a tisztviselőnők sorsa -már több ízben szóba került itt. Ügy emlékszem, Kertész képviselőtársam felszólalásában foglalkozott ezzel a kérdéssel. En itt csak annyit akarok megemlíteni, hogy az úgynevezett szellemi inségmunkák keretében kialakult havi 80 pengős fizetés úgyszólván irányfizetésként alakult ki a magántisztviselőknél, (Ügy van! Ügy van! a s^élsőbaloldalon.) úgy, hogy azoknak az alkalmazottaknak a fizetését is, akik rendes munkára vannak alkalmazva és nem inségmunkára, ezekhez a munkabérekhez arányítják. Azonkívül a munkaidő mellett szertelen túlóra van a végtelenségig anélkül, hogy külön túlórai díjazásban részesülnének az alkalmazottak. (Tankovits János: Ennek dacára a kereskedők tönkremennek!) Ennek magyarázataegészenmás. Az a'kereskedelmi vállalkozás, amelyet csak úgy lehet fenntartani, hogy kizsákmányolja az alkalmazottakat munkabérben, munkaidőben és minden egyéb tekintetben, nem érett meg arra, 'hogy fennmaradhasson. Az ilyen kereskedelemnek tényleg meg kell szűnnie. Vagy beszéljek a szállító-munkásokról, akik egy részének a mostani megállapodás biztosítja ugyan a munkabéreket, rendezi a munkaviszonyt, de a nagyobb részük továbbra is teljes rendezetlenségben tengődik tovább és teljes mértékben ki van szolgáltatva, a szállítóipari munkáltatók kizsákmányolási dühének? . A szabóipar, a malomipar és a szórakoztatásban foglalkoztatottak mind-mind hasonló helyzetben, hasonló sorsban vannak. Midőn én ezt a kérdést ide hoztam a Ház elé, tettem azt abban az elgondolásban, hogy ezeknek a szomorú adatoknak feltárása és azoknak t megfelelő indokolása talán mégis csak reábírja^ a kormányt arra, hogy egyszer már ezzel a kérdéssel is foglalkozzék és azokon az utakon és módokon, amelyeket részben magam is megjelöltem, tegyen intézkedéseket és vessen véget a munkások hallatlan és tűrhetetlen mindennemű kizsákmányolásának. T. Képviselőház ! Legyen szabad még hátralevő időmet felhasználom arra, hogy egy kissé a munkaalkalmak szaporításának kérdéséről beszéljek. Folyó évi március hó 21-én interpellációt mondottam itt a Házban. Az automobilizmus válságáról beszéltem. Sajnos, interpellációmra még a mai napig sem kaptam választ. (Büchler József: Szokás szerint! — Vázsonyi János: Majd írásban!) Minthogy a mai napon egyik újságban egy hír jelent meg arról, hogy július 1-én életbelép a négyfilléres benzinadó és a közúti adó 50%-os mérséklése, ez a híradás engem arra késztet, hogy itt erről a kérdésről egyet-mást megemlítsek. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nevezetesen az automobilipar válságával kapcsolatban interpellációm keretében kifejtettem azt, hogy hányféle kategória munkatlansága következett be az autók leállítása miatt és, hogy milyen nagy közgazdasági katasztrófát jelentett az autók leállítása, amely léguais
