Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-284

308 Az országgyűlés képviselőházának , most rámutatok arra, hogy az országnak az az érdeke, hogy minél több önálló exisztencia legyen, hogy mindenkinek legyen vesztenivalója, mindenkinek legyen meg a házacskája — hiszen az ég madarainak is megvan a fészkük — és lehetőleg legyen egy kis föfdecskéje és tisztességes munkaalkalma is. Beszéltek itt az egykéről, részint nagy hozzáértéssel, részint álszeméremmel, részint fontoskodva. Beszéljünk nyiltan és őszintén. Nagyon helyesen mutatott rá egyik képviselőtársam, talán maga a miniszterelnök úr, — nem emlékszem max pontosan — hogy nem a szegény vidéken van az egyke. Tessék megnézni a béreseket, tessék megnézni a szegény munkásosztályt, mindenütt egy szakajtóra való gyerek van. Azután tessék elmenni bizonyos fővárosi negyedekbe, ahol a jó alakot féltik a gyermektől és nincs egyke és nincs egyse. S nézzünk meg más vidéket, ahol talán lenne gyermek, de ott viszont a valláserkölcs sülylyedt olyan nívóra, amely feltétlenül kihat arra, hogy nincs gyermekáldás. Ezzel azonban nem szabad a kérdés felett napirendre térni. Nem elég csak vallásosabbá, erkölcsösebbé tenni a népet, — bár ez feltétlenül fontos — hanem gazdasági téren kell gondoskodni arról, hogy a gyermekét fel is tudja nevelni. Ebben az agrár országban az egyetlen helyes politika, az egyetlen helyes intézkedés: egy egészséges telepítési akció és egy becsületes földreform. Ne mondja senki, hogy most megint kiállnak az új földosztók. Nagyatádi Szabó István az ő bölcs mérsékletével a nemzet háláját megérdemelte. Egyszer el kell már itt mondani, hogy Nagyatádi Szabó Istvánnak kezében volt az ország sorsa. Ha akarta volna, sakktábla lenne itt Magyarországon, mert abban az időben minden csak tőle függött és rajta múlott. Az ő mérsékelt politikája, bölcsesége és józansága az ország akkori nehéz helyzetében ezt az egyszerű, a föld népéből származott embert államférfiúvá avatta. Azt is meg kell mondanom, hogy amennyire józan, bölcs és nemesen gondolkozó volt, amikor ezt a földreformot tárgyalták, annyira visszaéltek jóhiszeműségével azok, akik a tisztességes földreformot elgáncsolni igyekeztek és részben el is gáncsolták. Ennek a földreformnak a megkonstruálói Nagyatádi Szabó István, Mayer János és Rubinek Gyula voltak, — akik közül csak Mayer János t. barátom van életben és örülök, hogy ő itt van, — ő igazolhatja, hogy ez a földreform olyan sok tárgyaláson, olyan sok retortán ment keresztül, hogy bizony nagyon meglátszott rajta a kényszereeryesség. Olyan kényszeregyességü, olyan megalkuvás os valami lett ez a földreform, amely nem szolgálta egyik fél érdekeit sem, még kevésbbé egészen és tisztán a nemzet érdekeit. Nem tartozom azok közé, akik mindjárt meg akarják állapítani a birtokmaximumot és a birtokminimumot. Ezt az ország egyes részein, az ottani viszonyok, a lakosság sűrűségének a viszonyai és egyebek állapítják meg. De igenis, meg kell állapítanom, hogy nagy gondatlanság, nagy könnyelműség és veszedelmes játék volt a végrehajtásnál, hogy 10 kilométerekre a régi birtoktól adtak kis, egy holdas földeket, s a legTOsszabbakát adták oda. Ez nagyon megbosszulta magát. Megbosszulta magát az a másik törekvés is, amely azt célozta, hogy a hadivagyont megbüntessük, vagy legalább is erősen megadóztassuk. Ezt egyrészt adóztatás, másrészt a földreform útján akartuk elérni és azt mondtuk, hogy a földreform során azoknak -4. ülése 193A május 28-án, hétfőn. a földjeihez kell hozzányúlni, akik könnyen, fáradság, és legtöbbször rizikó nélkül szerezték meg ezeket a földeket a fronton küzdők hátamögött. Mert amíg fiaink legjobbjai ércfalakat alkottak a front különböző részein, addig az alkuszok hada, a zsírüzleten meggazdagodottak hada, a katonáknak adott moslékon meggazdagodottak dicstelen tábora összevásárolta a magyar földet. Amikor aztán jött a földreform, a végrehajtó közegek más birtokokhoz is hozzányúltak. Amikor pedig az ármegállapítás történt, az akkori viszonyokhoz mérten mérsékeltebb árat szabtak meg. Ez a mérsékelt ár olyan volt, hogyha azt a pénzt betette az illető a takarékba, akkor ma abból háromszor annyi földet vehet, mint amennyit annakidején elvettek tőle. Ez csak egy kis képecske, egy halvány fotográfia a földreform helytelen végrehajtásáról. De még valamire figyelmeztetem a nagybirtok képviselőit, az Omge.-t. Egyidőben kezembe került bizonyos felszólítás; bizonyos panaszíveket kellett kitölteni, be kellett írni, hogy mi a panasza ennek és annak a földhözjutottnak, így akarták megállapítani, hogy a földreform nem sikerült. Már akkor figyelmeztettem ebben a Házban az illetőket, — most is azt mondom — nem jó ezzel játszani, mert ezzel egy újabb földreformtól — pedig ez a céljuk — nem veszik el az emberek kedvét. Mert a józan gondolkodású ember azt fogja mondani: ha az első földreform tényleg olyan rossz volt, amilyennek az Omge. urai íveiken és statisztikai adataikban kimutatják, akkor jöjjön az új, a jobb, a bővített kiadás. Mert ez a válasz erre, nem az. hosrv elveszik az emberek kedvét a földreformtól. A második dolog, hogy a földreformot meg kell alapozni. Földreformot pénz nélkül nem lehet csinálni, mert pénzért adják a földet, de az sem helyes, hogy az illető földhözjuttatott drága pénzen fizesse meg, amit kap, mert ez fából vaskarika. Ezzel a kérdéssel azonban nem akarok most hosszabban foglalkozni, de igenis rá akarok mutatni az utóbbi idők^ földvsárlásaira. Felszólítom itt valamire a jelen nem lévő magyar királyi kormánynak jelen nem lévő tagjait, tires bársonyszékekhez beszél az ember de azt hiszem, lesznek a t. képviselőtársaim oly szívesek és alkalomadtán — úgy látszik, ez az egyetlen mód a kormánnyal való érintkezésre — közvetítik, tolmácsolják üzenetemet (Felkiáltások jőbbfelől: Megtesszük!) különösen a földmívelésügyi miniszter úrnak, hogy nézzen körül saját pátriájában és nézze meg, milyen a magyar föld megoszlása, hogyan csúszik ki az őslakók alól a magyar föld, a föld hány százaléka van idegen kézen. Nézze meg a bankok földvásárlását, nézze meg, hogy egyik-másik vármegyében hogyan kerülnek idegen kézre a 4—6000 holdak. Most volt nálam Dunántúlról egy küldöttség, amely hasonló ügyet tett szóvá. Nem tudom, 6—700 holdról volt szó. Kisemberek 125-en összeállottak, földet akartak kapni, egy vagyonosabb, jómódú kisgazdaegy^ középbérletet akart. A gazdasági albizottság jóváhagyta és egy zsidó kereskedő — fakereskedő, vagy nem tudom, milyen kereskedő — megvásárolta vagy megkapta bérbe azt a földet. A pontos adatokat majd leteszem a Ház asztalára. Maradjon mindenki a tisztességes foglalkozása mellett. Annak a kereskedőnek megvolt a tisztességes foglalkozása, mégis elvette a földet toktól, a kisgazdáktól, a kis földmivelők-