Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-284

306 Az országgyűlés képviselőházának 284. ülése 1934 május 28-án, hétfőn. nyék vagyunk, akik nemcsak a templomban imádkozunk, ami az első kötelességünk, ha­nem a kereszténységet kivisszük, ha kell, az utcára, bevisszük a közgazdasági életbe, be­visszük a politikába, bevisszük mindenhova, mert az ember necsak a templomban legyen keresztény, hanem a közéletben is minden té­ren és minden vonalon. Ebben a kérdésben tessék vetélkedni velünk, mutassuk meg, hogy ki a bátrabb keresztény, ki követi a krisztusi tanokat jobban, ki követi az evangélium pa­rancsszavait hűségesebben. Szociális téren szintén az a különbség köz­tünk, hogy mi bátrabbak vagyunk, a szociális szót nem kerülgetjük, mint macska a forró kását, mi nem mondjuk azt, hogy szociálisok vagyunk, mint a keresztény gazdasági szo­ciálisok, hanem nyiltan azt mondjuk, hogy mi nemzeti alapon álló keresztényszocialisták va­gyunk! Prohászka, aki azt hiszem, mindket­tőnknek vezére, akit emlékében is n agyrabe­csülünk mind a ketten, akit én Magyarország legnagyobb férfiának tartottam és akit a leg­első nemzeti szocialistának tekintek, azt mon­dotta: keresztény szocialisták vagyunk; ke­resztény szocialisták: nemzeti alapon. Én meg azt mondom, hogy nemzeti szocialisták va­gyunk keresztény alapon. Azt hiszem, megérti minden józan gondol­kozású keresztény testvérem ebben az ország­ban, ha talán kissé erélyesebben, kicsit önérze­tesebben reflektáltam a keresztény gazdasági szociális párt elnökének szavaira. T. Képviselőház! Hangsúlyozni kívántam ezt, mert azok, akiknél megértést és igazságot » akarunk, — nem méltányosságot kérünk — a keresztény tábort anélkül, hogy akarnák — nem mondom, hogy szándékosan — az ilyen ki­jelentésekkel esetleg félrevezethetik. Kénytelen vagyok tehát leszögezni, hogy az én mozgal­mam keresztényszocialista mozgalom, amely a Rerum Novarum és Quadragesimo Anno állás­pontját 100%-ig magáévá tette és teszi. Miután ez így van, nagyon csodálkozom, hogy kijelen­tésem után, amelyet nem először teszek meg, egyesek még mindig mellékvágányra igyekez­nek terelni ezt a mozgalmat. Hogy Németor­szágban egyes vallásreformátorok mit csinál­nak, hogy Németországban nem nézték nyugod­tan, hogy az egyik protestáns templomban szo­ciáldemokrata prédikátor prédikált, a másikban kommunista irányzatú beszéd hangzott el, s ott bizonyos tekintetben rendet akartak és akarnak teremteni, ez az ő dolguk. Hogy a katoliciz­must is érintik, hogy bizonyos rendszabályo­kat; tesznek, ez valóban az ő belügyük, legfel­jebb nekem is fájhat, mint rendes katolikus embernek, de nem. ártom be magamat az ő dol­gaikba. Egyet azonban r kijelentek, hogy mi .nemzeti szocialisták vallási kérdésekhez nem nyúlunk, mi magyar nemzeti szocialisták nem vagyunk vallásreformátorok, nem is leszünk, hanem mint egyházaink hűséges fiai — tartoz­zunk bármelyik keresztény felekezethez — alá­zattal méghajlunk egyházunk parancsai és ren­delkezései előtt. Ez a mi hivatalos megnyilatko­zásunk, ez a mozgalom hivatalos megnyilatko­zása. Ezután a kijelentésem után felszólítok itt mindenkit, Magyarország főpapságát, lelkész­kedő papságát és minden keresztény fajtestvé remet: vegye tudomásul, hogy aki nem így vi­selkedik, aki a mozgalomban nem tartja magát ezekhez a valláserkölcsi, világnézleti elvekhez. annak ebben a mozgalomban nincs keresni­valója! Felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy a legutóbbi nagy szenzációt is itt szóvátegyem. Legutóbbi beszédemben szóltam arról, hogy mi abszolút fegyelmet ismerünk és tar­tunk a mozgalomban. Kifejtettem, hogy alkot­mánytisztelők vagyunk, hogy az alkotmányos­ság alapján állunk, mert nem lehet minket, magyarokat más nemzetekkel összehasonlí­tani. Mi nem ajándékba kaptuk, császári ön­kényből, alkotmányunkat. Ez vér a mi vérünk­ből, egybenőtt a magyar lélekkel. Tehát ami­kor azt mondom, hogy alkotmányos eszközök­kel, az alkotmány tiszteletbentartásával dol­gozunk és fegyelmet tartunk, akkor minden­esetre sokaknak meglepetés lehetett, hogy a mozgalom két tagját letartóztatták holmi pe­tárdák miatt. T. Képviselőház! Nem akarom ezt sem le­kicsinyelni, sem túlozni. A magam részéről a következő kijelentést teszem: aki ebben a moz­galomban bármi szabálytalanságot, törvény­telenséget követ el, aki a rendet, forradalmi eszközökkel akarja megbontani, s nem tisztes­séges fegyverekkel akarja a győzelmet kivívni, azt én magam fogom rendőrkézre adni, mert igenis, egyetlen fegyverünk: fegyverünk tisz­tasága, jószándékunk és küzdelmünk becsüle­tessége. Tehát itt magunk fogunk óvakodni, magunk fogjuk ellenőrizni, hogy olyan ele­mek ne kerülhessenek be, akik részint elkese­redésből, részint exaltáltságból elragadtatják magukat olyan bolondságokra, amelyek csak a mozgalomnak és az országnak ártanak. De ugyanakkor, amikor ezt szóváteszem, fel kell hívnom a magyar közvéleményt és elsősorban a köznek informálóját, a magyar sajtót, hogy szenzációhajhászásból ne színezze ki a dolgo­kat, mert ez a kiszínezés többet árt az ország­nak, mint amennyit ők ezzel használni szeret­nének. Hogy több példány lapot fognak ol­vasni, ha azt olvassák, hogy a letartóztatott bombások érdekében felforgatásokat akartak csinálni egész Budapesten a nyilaskeresztesek — ha utánanéznek a dolognak, akkor kisül, hogy két zöldinges odamerészkedett a Duna­korzóra, amely az én fajomnak tiltott terület, s ott végigsétált. Erre mindjárt azt mondották, hogy Istenem, mit csináljunk? Hát én óva in­tek mindenkit, az ilyen felfújt dolgoktól, mert sokat árt, aki ilyet csinál, de nagyon sokat árt az is, aki ilyen kis dolgokat felfúj, aki névte­len kis emberekből, akik talán jogos elkesere­désükben magukról megfeledkeznek, a sajtó útján nagy embereket csinál. Gondoljunk csak vissza az 1920-as évekre, amikor is magukról megfeledkezett fiatalemberek nevét naponként húszszor kiírták a lapokba, s az illetők azt hit­ték, hogy ők most már nemzeti hősök. Itt is a sajtó ártott a legtöbbet. Lehet valakinek bár­milyen a világnézete, azért egymás meggyő­ződését becsüljük meg. Különösen elvárja ez a mozgalom, a keresztény magyarság élniaka­rását célzó mozgalom, a fajtánk felszabadítá­sát akaró mozgalom, hogy azok, akik később jöttek be ebbe az országba, akik úgyszólván vendégjogot élveznek ebben az országban. hogy azok nagyobb megértést tanúsítsanak itt szenvedő keresztény magyar testvéreimmel szemben, és ne provokálják őket feleslegesen, sem szóban, sem írásban, sem megbotránkoz­tató cselekedetekben. T. Képviselőház! Ha én nem az ország s nem a nemzet, hanem magyar fajtám érdekét nézném, akkor talán örülnöm kellene az ilyen szenzációs, nagyhangú és hangzatos cikkeknek, fő- és alcímeknek. De mint mindenkor minden-

Next

/
Oldalképek
Tartalom