Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-284

298 Az országgyűlés képviselőházának 284. ülése 193% május 28-án, hét fon. magyar fajta lesz ebben az országban. Mi vagyunk tehát azok, akik nemzetmentő, nemzetfenntartó és nemzetregeneráló munkát végzünk. Éppen ezért szilárdan megmaradunk elveink mellett. Végül még csak pár szót akarok mondani. Charles Richet, a Nobel-díjas tudós, az Allgemeine Kulturgeschichte-ben mondja a következőket (olvassa): »Hinni kell az emberiség felemelkedésében, a rendszertelen, de mégis ragyogó fejlődésében. Az emberiség ma még a gyermekkorát éli és mégis sokan a lassú haladásról beszélnek, holott a fejlődés száguldó gyorsasága el (kell, hogy vakítson bennünket«. Nos, mi hiszünk az emberiség jövőjében és hiszünk Magyarország jövőjében és éppen azért, mert hiszünk, tovább folytatjuk működésünket, kitartunk elveink mellett és azt mondjuk: mi akarjuk a magyar népet boldoggá és megelégedetté tenni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Péntek Pál! Elnök: Nincs itt! Feliratkozása törültetik. Ki a következő? Héji Imre jegyző: Pintér László! Elnök: Nincs jelen! Feliratkozása törültetik. Ki következik? Héjj Imre jegyző: Csizmadia András! Csizmadia András: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Weltner t. képviselőtársam, aki előttem szólott, azt mondta beszéde utóján, ihiogy hiszünk a nemzetben, hiszünk a népben. Ezt mi is valljuk legalább én a magam részéről. Szintén hiszünk a magyarság újbóli feltámadásában. Beszéde elején foglalkozott a munkasokkal. Azt el kell ismerni és az természetes, hogy ha valaki éhezik, az jó hazafi nem lehet, az sok mindent gondol, csak jót nem gondol. Ma ez fennáll, ez tagadhatatlan, mert a munkanélküliség, a nyomor igen magas fokon áll. De a miniszterelnök úr programjába bevonta azt, hogy mindenkinek a baján segíteni akar, mindenkinek érdekeit elő akarja mozdítani. Ez elég csigalassúsággal megy, minthogy többféle akadályokba ütközik. Könnyű azt mondani, hogy sürgősen meg kellene oldani, de az,a kérdés, vájjon ennek lehetősége fennforog-e, különösen ma, amikor még az idők is ellenünk fordultak. Attól félek — mert félek tőle, — hogy a jövőben még nagyon sokkal több nyomorgó ember lesz, mint amennyi volt a múltban. Tudjuk nagyon jól, hogy a községeknek, de a városoknak is igen nagy gondot okozott a nincstelenek ellátása. Igaz, szegényesen láttak el őket. de máról-holnapra mégis csak eltengethették életüket és legalább átúsztak r a telet. Azonban éppen most, amikor a munkáról lenne szó, különösen a földmívelő osztálynál, úgylátszik, hogy a természet ölén nem gondoskodott a Mindenható Isten a munkások munkájáról. Látom a vidéket, igen szomorú képet nyújt, termésre alig van kilátás. Éppen a mai nap folyamán, mielőtt el akartam utazni, a szomszéd városhói, átutazóban voltak nálam szarvasiak. Beszélgettem velük és mondtam nekik is: En a munkásokat féltem legjobban, mert úgy látom, hogy ahol rendes időben két, három embert alkalmaznak, ott most elég lesz egy is, vagy talán egy sem kell. — Azok: is azt mondták: Talán egy sem kell, mert az illető termelőnek nagyon sok helyen — egész határokat beleértve — jövőre még a Ibiztos kenyérmagja sem lesz meg, mert nem terem meg neki annyi. hogy kenyérszükségletét és a vetőmagot biztosíthassa. Ez nagyon szomorú eset, de mégis ide kell hoznom; miután egy nagy társadalmi osztaivrol, a földmívelő osztályról van szó, amelv az országfenntartó elemek között a munkásokkal együtt ennek az országnak nem az utolsó csoportjába tartozik, A kormány igen helyesen cselekedett akkor, amikor a gazdavédelmi rendeletet hozta. Lehet, hogy ez nem tökéletes, de végeredményében lehet, hogy majd jó lesz. Most még mondhatnak rá mindenfélét, cégeredményben lehet az is, hogy utólag kárhoztatjuk, de az is megtörténhetik, hogy utólag mégjobban dicsérjük. Most azonban egy kicsit meg voltak nyugodva azok az emberek, akikre ez kiterjed, akik kénytelenek voltak ennek a rendeletnek védőszárnyai alá helyezkedni és ennek védőszárnyai alatt mentséget keresni. Túl a Tiszán például van egy nagybérlőcsoport, amelynek, ha nem lesz termése, elsősorban nem tud a munkásoknak munkát és a télre kenyeret adni, másodsorban nem tudja adóját megfizetni, harmadsorban pedig nem tud eleget tenni haszonbérfizetési kötelezettségének sem. Már pedig ezek teljesen kimaradtak a gazdavédelmi rendeletből. Éppen azért nagyon kérem a mélyen t. pénzügyminiszter urat, hogy valamiképpen vigye megoldásra ennek a bérlőtársadalomnak az ügyét, amely bérlőtársadalom, ha nem lesz termése, nem tud a munkásoknak munkát adni, nem tud adót fizetni s emellett a szerződés értelmében természetesen a földtulajdonos még a haszonbért is követelni fogja tőle. Erről a bérlőtársadalomról feltétlenül gondoskodni kell, a védettséget ezekre is ki kell terjeszteni, mert ha itt egy nagy tömeget engedünk tönkremenni, ez nem szolgálja az ország feltámadását. Szükségesnek tartom még felhívni a pénzügyminiszter úr és a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét erre a nagyon kedvezőtlen időjárásra is, amely — már egészen bizonyosan megjósolhatom — csak rossz termést hozhat ránk. Ennek a következménye az lesz, hogy a jövőben a munkanélküliek száma még szaporodni fog. Én azt ajánlom megoldás gyanánt a miniszter úrnak, hogy közös egyetértéssel talán úgy oldják meg a dolgot, hogy ott, ahol még terem valami báza, az adófizetők a jövőben is búzával fizethessék az adót s amennyiben búzaalapon adók folynak be, a befolyt búzamennyiséget mindjárt az illető községekben kellene raktározni jó kezekben, akik ezért garanciát is tudnak vállalni. Ajánlom ezt elsősorban gazdasági szempontból, hogy ne kelljen ráfizetni a szállításokra, de ajánlom célszerűségi szempontból is. Számolnunk kell ugyanis azzal az eshetőséggel, hogy a munkanélkülieknek nem tudunk munkát adni s így ezeket az államnak lesz kötelessége eltartani. így nagyon célszerű lesz, ha azt a búzát ott a helyszínen tudjuk kiosztani, vagy ahol erre a helyszínén nem lesz szükség, onnan csak a közeli szomszédba kelljen irányítani a búzát azoknak a családoknak a megsegélyezésére, akik erre rá lesznek utalva. Nagyon kérem a t. kormányt, hogy ezt tegye megfontolás tárgyává, mert nagy megtakarítást jelent az, ha a gabonát nem kell az ország egyik széléről az ország másik szélére szállítani. Mert, ha az ország egyik széléről a másik szélére kell szállítani a kenyérmagot, az nagyon sokszor későn érkezik és amellett nagy kiadást is jelent. T. Ház! Lehet a kormány intézkedéseit kritika tárgyává tenni, a magam részéről azonban