Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-284

Az országgyűlés képviselőházának 28 U. ülése 193% május 28-án, hétfőn. 275 meg fogja hozni azokat a bizonyos fellendüléseket', azokat a bizonyos munkaalkalmakat, amelyeket az állami gépezet, sajnos, a jelentkezőknek megtagadni kénytelen. (Homonnay Tivadar: Nem lesz közmunka, nem engedélyeznek közmunkát! Hát hogyan lesz?) T. Képviselőház! Ezekben voltam bátor foglalkozni egyes^ közgazdasági kérdésekkel. Legyen szabad rátérnem azokra a politikai kérdésekre, amelyek ennél a költségvetésnél megbeszélésre kínálkoznak. A miniszterelnök úr a napokban saját tárcájának tárgyalásakor újból beszédet mondott, amely általános elismeréssel találkozott, hangjának konciliáns voltánál fogva. Zichy János gróf igen t. képviselőtársam is elismerte ennek a hangnak konciliáns voltát és — amint magát kifejezte és amint tényleg szokott nobilitásával meg is tette — ugyanolyan konciliáns hanggal viszonozta. T. képviselőtársam, ezekben a politikai kérdésekben csak egy elvi ellentétre mutatott rá, amelyre én a miniszterelnök úr május 7-iki nyilatkozata után tovább rátérni nem kívánok. A miniszterelnök úrnak azt a törekvését azonban, hogy lehetőleg egy nevezőre hozza a parlament pártjait, lehetőleg közös törekvésben egyesítse, nem látom olyan kilátástalannak, mint ahogyan azt a t. képviselő úr — megengedem, hogy nálamnál sokkal több hivatottsággal, mert hiszen ő egy párt vezére, míg én csak . a magam nevében beszélek — itt elmondotta. Nagyon^ is lehető az, hogy ma a különböző elvi alapon álló pártok is a konkrét feladatok megoldása terén az országos érdekek szempontjából együttes működést fejtsenek ki. Gróf Apponyi Albert a régi időkben egy ízben, amikor egy pártot alapított, amely sokban különböző elvi alapon álló képviselőkből állott, azt mondotta: Mi tudtunk egyesülni; ezek az urak ugyan egy messzebbi stációra való jegyet váltottak a vasúton, mi nem utazunk olyan messze, de semmi sem akadályozza azt, hogy ezt az utat a közös stációig együtt tegyük meg. Ma kétségtelenül vannak olyan nagy feladatok akár nemzetközi téren, akár a belső politika terén, amelyek igenis indokolják az erők egyesítését. Ha a miniszterelnök úr azt a bizonyos konciliáns hangot használta, ha ő az erők egyesítésére hívott fel mindenkit itt a Házban, akkor nézetem szerint a valódi parlamentarizmus szellemében járt el és nincsenek indokolva azok az aggályok, amelyeket gróf Zichy János t. képviselőtársam kifejezett, hogy tudniillik ez a kormány egyoldalú hatalmi törekvéseket táplál. Hiszen az együttműködés a parlamentben nem zárja ki azt, hogy a pártoknak egy váltógazdasága is be ne következzék. Nem zárja ki^azért, mert maga a parlamenti élet tulajdonképpen feltételezi azt, hogy a politikai pártok lehetőleg egy alapból induljanak ki a pozitív építő politika terén. Tisza Kálmán rámutatott egyszer arra, hogy egy angol konzervatív és egy angol liberális között kontinentális szemmel nézve, tulajdonképpen nincsenek olyan nagy ellentétek, amelyek indokolttá tennék azokat a nagy pártharcokat. Ennek következménye az volt Angliában, hogy az angol parlamentarizmus virágkorában könnyen fel tudták magukat váltani a pártok, mert az egyik a másiknak azzal a megnyugvással adhatta át a hatalmat, hogy hazafiasságban, megbízhatóságban és a haza javára való törekvésekben mögötte nem álló pártnak engedi át a hatalmat, ha a választók verdiktje erre az illető pártot kényszerítettc. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) így váltakoztak egymással a liberális és a konzervatív párKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXIII. tok a természetes váltógazdaság terén. (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Midőn így ezek a pártok közel állottak egymáshoz, igen gyakran előfordult az angol történelemben az, hogy az egyik párt vezető egyéniségei konkrét célok elérésére egy másik párttal egyesültek. Sir Robert Peel például át tudott menni a konzervatív oldalról a másik oldalra akkor, amikor a gabonavámok eltörlése kérdésében — tehát egy nagy konkrét nemzeti cél érdekében — szükségesnek látta azt, hogy egykori ellenfeleivel együttműködjék. Éppen azért nem látom olyan kizártnak, mint ahogy gróf Zichy János képviselő úr látja, azt, hogy más elvi elgondolású férfiak* konkrét célokra, az ország közgazdasági és külpolitikai feladatainak megoldására ma is ne egyesüljenek és együtt ne működhessenek. Hogy — amint közbeszólásokban méltóztattak megjegyezni — mások a viszonyok nálunk, mert itt nem volt két párt, amely egymást felváltotta volna, (Mozgás a baloldalon.) lannak oka nagyrészt abban a közjogi helyzetben volt, amely nem engedte meg, hogy a pártok eszmei tartalom szerint csoportosuljanak, hanem a múlt országgyűlésen — a háború előtti és az összeomlás előtti országgyűléseken — a közjogi kérdések voltakba dominálok. Ma azonban már nem lehet többé akadálya annak, hogy a pártok eszmei tartalom szerint csoportosuljanak és váltsák fel egymást. {Helyeslés balfelől.) Éppen ezért én a magam részéről megnyugvással fogadom a miniszterelnök úrnak a megértésre vonatkozó nyilatkozatát, — a politikai bizalom alapján várom abbeli programmját — hogy ő a választójog terén olyan megoldást kíván előkészíteni, amely megnyugvást és egy bizonyos békés hangulatot fog teremteni nemcsak ezen az országgyűlésen, hanem egyszersmind a következő országgyűléseken is. S amidőn ezt politikai bizalommal várom, legyen szabad rámutanom arra is, hogy ennek egy bizonyos fokig való előkészületei, legalább is az eszmék előkészítése terén, itt is megtörténtek. Az igen t. miniszterelnök úr nem hagyott kétséget a tekintetben, hogy ő abban a megoldásban egyrészt meg kívánja adni a választók akaratnyilvánításának szabadságát, másrészt meg kívánja óvni azokat a nagy nemzeti érdekeket, amelyek a nemzeti irányban való kormányzás és a nemzeti irányban való törvényhozás részére szükségesek. S itt legyen szabad rámutatnom arra is, hogy Eckhardt Tibor t. képviselőtársam az ellenzék padjairól is viszont ezt mondja (Olvassa): »Ne gondolja senki, hogy egy szélsőséges, vagy szertelen reform mellett akarok hangulatot csinálni. Nagyon jól tudom, hogy az általános titkos választójognak nagyon súlyos hibái is vannak, amelyek éppen túltengésük következtében, sajnos, számtalan országban vezettek már diktatórikus és parlamentellenes megoldásokra. De kérdem, miért nem lehet okulni a multak példáin és a mások kárán? Mentsük át a múltból azt, ami jó és vegyük át a külföldtől azt, ami az új rendszerekben jó és a magyar élethez hozzáilleszthető«. A keretek tekintetében én ezt aláírom és nem kívánok most távollévő képviselőtársamnak azon egyes felvetett eszméivel foglalkozni, hogy ő ezeket a szempontokat hogyan kívánná összeegyeztetni. Mert az én régi parlamentáris meggyőződésem az, ihogy ilyen kardinális kérdésekben az iniciatíva, a vezetés joga és a javaslat tényleges előkészítése a kormánynak a 40