Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-283

252 Az országgyűlés képviselőházának amelyek adókönyvelési technikával könnyítenek neiyzetükön. T. Ház! Az iparosok adójáról szeretnék pár szót szólni. A kisiparosok általános keresetiadóalapját hat-hét évvel ezelőtt állapították meg. Akkor az adóügyi kormányzat megállapította, hogy egy segéd nélkül dolgozó kisiparosnak mi az adója, egy segéddel, két segéddel mennyi az adó és így tovább. Sajnos, ez a hathét év előtti adómegállapítás nagyon csekély kivétellel ma is fennáll. Ez az adó változatlanul marad évről-évre és még ha felmondják is, akkor is a régi adó alapján vetik ki az esedékes adót. Nagy sérelem az, hogy az adóhátralékos iparosoknál letiltják üzleti követeléseiket is adó fejében. Tudom, hogy a kisiparosok már voltak Vargha államtitkár úrnál, és az államtitkár úr őexcellenciája is elismerte, hogy a kisiparosok közteherviselésén tényleg könnyí' teni kell. Azt hiszem, egész adózási rendszerünket egyszerűsíteni kellene, mert amikor a háború előtt egy iparos 35—40 pengő harmadosztályú kereseti adót fizetett, ebben benne volt minden adó. Akkor tudta, hogy ennyi az ő adója, ma azonban az általános kereseti adó, a jövedelemadó, a forgalmi adó, a fényűzési adó, az ínségjárulékok stb. idejében, különösen az a kis adózó, akinek nincs módjában könyvet vezetni, azt sem tudja, hányadán van az adójával, mennyi a hátraléka, mindig csak azt tudja, hogy fizet, fizet, de mindig nagyobb lesz az adóhátraléka. Az adózók nem is ismerik a sok rendeletet. De én azt hiszem, az adminisztráció is jelentékeny részét veszi el az adóhozamnak. Már többízben szót emeltek a mellett, hogy az adóminimum a kereseti adónál is állapíttassák meg. Ma az a helyzet, hogy a legszerényebb, a legkisebb emberre is, aki — mint az előbb mondottam — alig tudja önmagát eltartani, kivetik az adót és kénytelen azt megfizetni. Azt hiszem, a kormánynak sein lehet érdeke, hogy a mindennapi kenyérből törjön le. Tudom és mint hazafinak kötelességem támogatni is azt a szabályt, hogy adót kell fizetni, hogy az államháztartást rendben kell tartani. Csak azt mondom mindig, — és itt disztingválok — hogy lehetőleg a kicsinyek vállát mentesítsük és inkább az erősebbekre, akik jobban bírják, azokra tegyük rá azt az adóterhet, amit a kicsinyek mentesítése révén az államkincstár elvesztene. A legkisebb iparost ínségadóval is sújtják. Hiszen az 500 pengőn felüli évi jövedelem, illetve kereset már ínségadó alá tartozik. Számtalanszor megtörténik, hogy az ipartestületbe és egyéb egyesületekbe megy az iparos segélyt kérni, hogy ínségjárulékát valamiképpen törlessze a segéllyel. Szerintem itt is nagyobb összegre, mondjuk talán 1200 pengőre kellene megállapítani az adóköteles minimumot. Hogv hogyan állanak az inarosok a^ közteherviselés dolgában, errevonatkozólag érdekes statisztika érkezett be az Ipartestületek Országos Központjába az egyik vidéki városi ipartestülettől, de azt hiszem, hogy az ország minden városa és minden iparosa többé-kevésbbé ilyen helyzetben van. A váci iparosság anyagi helyzetéről számol be a beérkezett statisztika, amely 595 iparos adatait tárja fel. A váci iparosság 57-2%-ának semmiféle ingatlana nincs, holott az a köztudat, hogy a vidéki iparosok mindegyikének van ingatlana. Ezzel szemben a valóságban csak 42-8%-nak van ingatlana. Az ingatlannal rendelkező iparosok 66%-ának ingatlana meg van terhelve és csak 34% tehermentes. Az ingatlanokra egy ilyen 3. ülése 193U május 25-én, pénteken kis városban bekebelezett teher 499.410 pengőt, vagyis félmillió pengőt tesz ki. Minden száz iparosra 31.200 pengő, vagyis egy iparosra átlagosan 312 pengő közteher esik. Az iparosság 68-1%-a alkalmazott nélkül, teljesen egyedül dolgozik és csak 31% foglalkoztat alkalmazottakat. Száz iparos 62 alkalmazottat tart. Az alkalmazottat tartó iparosok közül — hogy itt is a szociális helyzetét ecseteljem — 58-8% csak egy személyt, egy munkást tart, 22% kettőt, 7-4% hármat és így tovább, úgy, hogy 10 munkást már csak 18% tud tartani. Ennek a száz iparosnak adótartozása 51.848 pengő, vagyis minden iparosnak 518 pengő 48 fillér árutartozása van. Ha, tehát figyelembe vesszük azt, amit a váci ipartestület hivatalosan, az adóhivatalok statisztikai adatai alapján állapított meg, akkor azt látjuk, hogy az iparosság az egész országban ehhez hasonlóan van megadóztatva s bizony egy iparosra, aki maga ezer gondtól terhesen küzködik, 312 pengő átlagos adóteher szerintem nagyon sok. T. Ház! Hogyan alakul az ország adóterhel 1927-ben 1,206.000.000 pengő adó folyt be az országban, ebből az egyenesadó 372 millió; 1931ben 1,052.000.000, ebből az egyenesadó 464 millió. A fővárosra esik az egyenesadókból 1927-ben 98 millió, 1931-ben 144 millió. Már többen is említették, mindazonáltal érdekes felemlíteni. hogy 1913-ban, amikor sokkal jobb gazdasági viszonyok voltak, a fejkvóta 89 pengőnek felelt meg s ebből az egyenesadó 33 pengő volt. 1927-ben a fejkvóta 141 pengő, ebből az egyenesadó 43 pengő; 1931-ben 120 pengő, ebből az egyenesadó 53 pengő. Mint fővárosi képviselő említem meg, hogy az utóbbi hetekben, amikor a fővárosi törvényt tárgyaltuk, többször említették, hogy a székesfőváros az utóbbi időben állandóan csökkenő összeget kap az adóhozamból. így például a forgalmiadó Budapesten 1927-ben 57 millió pengő volt, ebből a főváros kapott 14 milliót; 1933-ben 42 millió volt s ebből 5*3 millió pengőt kapott a főváros. Az adókra vonatkozólag legyen szabad még egy kis statisztikával igazolnom, hogyan emelkedett az adó, illetve, hogyan nem csökkent az adó, a közteher, a nemzeti jövedelemhez és az egyéni jövedelmekhez mérten. 1929beu a fővárosban fizettek 152 millió pengő adót, 1930-ban 154-et, 1931-ben 162-t, 1932-ben 169-et és 1933-ban 155 milliót, vagyis 1929-ben amikor a konjunktúra úgyszólván tetőfokán volt, amikor a kereseti viszonyok a maihoz képest kétszeresek voltak, — nem mondok sokat — akkor 152 millió volt a fővárosban az adóbevétel, a múlt esztendőben pedig 155 millió. Ez is igazolja azt, hogy az adó egyáltalában nem csökkent a jövedelemhez mérten. Ha az egyes adókategóriákat kísérem figyelemmel, akkor azt látom, hogy a házadó, amely 1929-ben 39 millió pengő volt, 1933-ben csak 37 millió, vagyis 2-4 millióval csökkent, addig társulati adó címén, tehát a részvénytársaságok adója címén azoknak a vállalatoknak adója címén, amelyek mégis leginkább megbírják az adófizetési kötelezettséget, 1929-ben 12 milliót fizettek és 1933-ban 5 milliót, vagyis közel 60%kal csökkent ezek adója. Kérdezem, hogy ki fizessen adót, ha nem azok, akik anyagilag mégis leginkább bírják, a részvénytársaságok, a nagyobb vállalatok, tehát ezek a társulati adókötelezettek? A rokkantellátási adó még jobban sújtotta a főváros lakosságát, mert 1929-ben 4 millió volt, 1933-ban 7 millió pengő. Ezek a táblázatok azt mutatják, hogy a súlyos