Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-283
Az országgyűlés képviselőházának 28 S. nik azokkal szemben, akik ezen követelésekhez nem jutnak hozzá. T. Ház! A hitelügyi kérdések kapcsán Biedermann Imre igen t. képviselőtársam szóvátette itt a gazdatartozások kérdését és egy tervet közölt, amely főleg a közép- és nagybirtokkal való vonatkozásban a kötelezettség lerovását volna hivatott megkönnyíteni. Az egyességi kérdésekkel kapcsolatban természetszerűen minden felvetett gondolattal a legnagyobb alapossággal fogok foglalkozni és azt a gondolatot is, amelyet igen t. képviselőtársam felvetett, mint érdekes ötletet, szintén vizsgálat tárgyává fogjuk tenni. Érdemben azonban nem nyilatkozhatom, mert minden egyes most hallott kérdésre . nem áll módomban, különösen ilyen komplikált vonatkozásokban, azonnal nyilatkozni. A hitelügyi kérdések kapcsán felvetette még Esterházy Móric igen t. képviselőtársam ez alkalommal is az úgynevezett élet- és járat dékbiztosítások valorizációs alapjának a kérdését. E tekintetben néhány adattal szolgálhatok és kapcsolódom itt azokhoz a fejtegetésekhez, amelyeket költségvetési beszédemben voltam bátor e tekintetben a t. Házzal közölniMéltóztatnak tudni, hogy az 1928:XII. te. a régi élet- és járadékbiztosítások átértékelésére egy felosztási alapot létesített, amely részben az 1921 december 31-én fennállott díjhátralékok átruházásából, részben pedig bizonyos folytatólagos befizetésekből keletkezik és pedig a díjbevételek után a kár- és életágazatban a díjak 2%-a, a viszontbiztosításnál pedig a díjak 1%-a fizetendő ebbe az alapba. Ezeket a hozzájárulási összegeket a biztosító vállalat mindaddig^ köteles fizetni, míg a felosztási alap az átértékelés alá eső biztosítások aranyértékének 5%-át nem fedezi. A felosztási-alapnak az érdekeltek között való felosztására az 1935. év volt tervbevéve. Amint azonban^ a múltkor említettem, az átértékelés teljesítéséhez szükséges összegek akkumuláló dás a az 1934. év végéig nincs biztosítva. Ezidőszerint az a helyzet, hogy kamatokkal együtt 12*3 millió pengő gyűlt össze, amivel szemben az eddig bejelentett életbiztosítások valorizált értéke kereken 16'5 millió pengő, de a még bejelentésre kerülőkkel együtt körülbelül 18'5 millió pengőre lehet becsülni ezt az egész Öszszeget, amelynek, mint említettem, eddig mintegy kétharmadrésze van fedezve. Azt is mondottam költségvetési beszédemben, hogy az állam mai pénzügyi helyzete nem engedi meg, hogy a hiányzó összeget állami hitelművelet útján ennek az alapnak rendelkezésére bocsássuk és így az 1935. év elején az egész •felosztást megejthessük; ennek ellenére azonban az 1935. évben hozzá fogunk kezdem a valorizálás alá eső élet- és járadékbiztosításoknak oly mértékben való kifizetéséhez, amint azt az alap rendelkezésére álló összegek megengedik. Esterházy Móric igen t. képviselőtársam szóvátett azután néhány olyan kérdést, amelyek a számvitellel kapcsolatosak és inkább formai jelentőségűek. Ezeknek a kérdéseknek egyike egyes alapok hiányzó zárszámadásainak kérdése volt. Itt az a helyzet, hogy van három alap: az Országos Közgazdasági Alap, a Eokkantak Segélyalapja és a Honvédség Jóléti Alapja, amelyek nem szerepelnek ( az 1932/33. évi zárszámadásokban. Az állami számvevőszék az ezekhez a zárszámadásokhoz fűzött jelentésében bejelentette, hogy csak azoknak az alapoknak és alapítványoknak a kezeülése 19 3 A május 25-én, pénteken 243 lését vagy vagyonálladékát mutatja be, amelyek 1924 július 1-je utáni időben keletkeztek, vagy pedig, ha korábban keletkeztek, ingatlan- -és mgóvagyonuk már átértékeltetett. Ennél a három alapnál az átértékelés még nem történt meg s ezért marad el azok számadásának közlése. Ez a hiány azonban előreláthatóan már a folyó évről készülő zárszámadásokban korrigáltatik és ennek következtében a teljesség ezen a téren is helyreállíttatik. Egy másik kérdés, amelyet igen t. képviselőtársam felvetett, a vagyonváltságalap előirányzatának változása az előző évi előirányzattal szemben. Itt arra vagyok bátor utalni, hogy éppen azoknál a problémáknál fogva, amelyek a vagyonváltságalap rendeltetésével és felhasználásával kapcsolatosan a vagyonváltságföldekre vonatkoznak, bizonyos célszerűségi és jogi szempontok indokolttá tették, hogy ezt az összevonást, amely az előző évben nem volt meg, megtegyük. A harmadik kérdés, amelyet t. képviselőtársam felvetett, a számvitel kérdése, már szerepelt a költségvetési vitának korábbi folyamán, amikor, azt hiszem, ugyancsak igen t. képviselőtársam által tétetett ^ szóvá, hogy tudniillik a számszéki ellenőrzés újabb fajtáját [igyekszünk befejezni és helyszíni ellenőrzéssel igyekszünk pótolni az úgynevezett utalványozási, megszüntetési és térítési jegyzékeket, amelyek eddig a számszéki ellenőrzés szempontjából szerepeltek. Itt hivatkozás történt t. képviselőtársam részéről a korábbi számviteli törvényekre is. Ezek a számviteli törvények előírják azt, hogy ezek az utalványozási jegyzékek kiállíttassanak és megküldessenek az állami számszéknek. De kérdem, vájjon különbség-e az érdemileg, ha a jegyzékek mennek a számszékhez, vagy "ha a számszék megy el a jegyzékekhez 1 ? (Rassay Károly: Bizony!) Az eredményt illetőleg, mindegy, ha a hegy megy Mohamedhez vagy Mohamed megy a hegyhez. Ettől eltekintve, kilátásba helyeztem, hogy ezt a praxist kipróbáljuk és amennyiben a kipróbálás eredménnyel jár, abban az esetben ezt a látszólagos hiányt törvényhozás útján pótolni is fogjuk. Máskülönben nem tudunk racionalizálni és modernizálni, mert előbb ki kell próbálni az intézményt. (Helyeslés.) A kipróbálás csak úgy lehet helyes, ha nemcsak a helyszíni ellenőrzést, hanem a jegyzékek küldésének mellőzését tesszük egyidejűleg kísérlet tárgyává. Azt hiszem, hogy a leghelyesebb, ha parlamentáris bejelentés mellett tesszük meg ezt a kísérletet és az a körülmény, hogy a jövőben törvényhozási úton fogjuk a hiányt pótolni, biztosítja ennek a megoldásnak teljes alkotmányosságát. (Helyeslés a jobboldalon. — Rassay Károly: Nem helyes!) Az adócsökkentés kérdése kapcsán KálnokiBedő t. képviselőtársam szóvátett néhány olyan kérdést, amely az adómorállal és az adóalap jobb kimunkálásával kapcsolatos. Itt arról a lépésről számolhatok be, hogy a legutóbbi hetek folyamán harminc könyvszakértőt alkalmaztunk, akiknek a feladatuk az lesz, ;hogy a könyv szerint adózók megfelelő adóalapját megállapítsák. Utalok itt arra, hogy egynéhány hónap előtt megjelent rendelet szerint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál legalább háromévenként egyszer a helyszínen a könyvekből való vizsgálat útján kell az adóbevallás helyességét megállapítani. Ezzel kapcsolatban utalok arra, hogy némely helyen a közvéleményben feltűnést keltett,
