Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

Az országgyűlés képviselőházának 282 egy dalárdát, vagy alakult egy külön dalárda alapszabályokkal. Ezeket az alapszabályokat a belügyminiszterrel láttamoztatták. Éveken át soha semmiféle baj nem volt ezekkel a dalárdákkal. A legújabb gyakorlat szerint ezeknek a dalárdáknak egymásután be kell mutatniok az alapszabályaikat. Ha a szakszervezet alapszabályaiban benne van az, hogy dalárdát tarthat, dalárdát szervezhet a kebelében belül, akkor rendben van a dolog, annak a dalárdának azonban csak a szakmán belül szabad énekelnie, csak a szakmán belül szabad szerepelnie. Például a nyomdászszakszervezetnek van egy dalárdája. Ez a nyomdászszakszervezeti dalárda nem szerepelhet, mondjuk, a vas- és fémmunkásszövetség által rendezett egyik mulatságon. Nem szabad szerepelnie, mert nyonidászdalárda és neki máshol, mint a nyomdászok közt szerepelnie nem szabad. A kültelken alakult dalárdák a régi alapszabályokkal működnek, senki se mondotta nekik, hogy ezeket az alapszabályokat újból be kell mutatniok, újból kell láttamoztatniok, a kerületi elöljáróság szorgalmasan minden negyed évben ellenőrizte a pénztárkezelésüket, semmi rendellenességet nem tapasztalt náluk. Most újabban ezeket a dalárdákat egymásután becitálják, kérdik, faggatják őket, hogy honnan vannak, mit csinálnak, hol énekelnek és a legképtelenebb vexatúráknak vetik alá őket. Például kültelken, mondjuk két, vagy három takarékegylet van egy vendéglőhelyiségben. Ezek a takarékegyletek karácsonykor szét szokták osztogatni azokat a filléreket, amelyeket évközben összegyűjtöttek, 6—7—10, vagv 30 gyermeket, aszerint, hogy mennyi pénzük van, felruháznak. A felruházási ünnepély nem mehet a kültelken dalárda nélkül, hiszen a belügyminiszter úr éppen olyan jól tudja, mint én. hogy nemcsak a kispolgároknál, hanem a munkásoknál is igen fontos egy dalárda, mert hiszen ez emeli az ünnepi hangulatot. Ezeknek a dalárdáknak sem szabad ilyen ünnepélyeken szerepelniük, megtiltja a rendőrség, nem szabad szerepelniök azért, mert nyilvános szereplésre feljogosítva nincsenek, csak a szakmán belül kell szerepelniök. Arra kérem a belügyminiszter urat. hogy vessen véget ennek az állapotnak. Ez teljesen lehetetlen dolog. Minden államban örülnek az államférfiak, ha a polgárok énekelnek. Különösen ma kellene örülnünk ennek. Ezek közt a szomorú viszonyok közt, amikor a munkások tízezrei munka nélkül vannak, amikor a nyomor olyan mély és olyan elterjedt, ma a legjobban kellene örülni annak, hogy szórakoznak az emberek, mulatnak az emberek, örülnek az életnek, meghallgatnak egy dalt. Tnkább egy dalt ballírassanak meg, mint pálinkamérésben üljenek. Inkább egy szép színházi előadást hallgassanak meg. mintsem összedugják fejüket eçrv kültelki telken, ahol senki a világon nem tudja őket ellenőrizni. De^semmi szükség »jncs szerintem arra a cenzúrára, amelyet a fővárosi államrendőrség gyakorol, semmi szükség sincs arra, hogy a munkásságnak megtiltsák Petőfi-költemények, Ady-költemények_interpretálását, semmi szükség sincs arra, (Büchler József: A budapesti főkapitányság visszaél a hatalmával!) hogy vidám pattogró dalok éneklését megtiltsák. Erre semmi szükséget nem látok fennforogni. Ezzel kapcsolatban fel akarom hívni a miniszter úr figyelmét arra is, hogy túlzottan magasak azok az engedélyezési díjak, amelveket egy-egy ilyen mulatság után beszednek. (Peyer KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. ülése 19 3^ május 2h-én, csütörtökön 211 Károly: A bevételt felemésztik teljesen!) Ma, a mai kereseti viszonyok mellett a munkás 20— 30 fillérnél többet nem tud áldozni egy műsorért. Ez is nagy áldozat tőle, mert egy egész óráig kell dolgoznia, hogy ott részt vehessen, társaival együtt hallgasson vagy egy műkedvelő előadást, vagy pedig hallgassa a dalárda éneket. Az engedélyezési díjak azonban olyan magasak, hogy azokat megfizetni alig lehet. Különösen magasak ezek a díjak akkor, ha éjfélutáni tánccal van a műsor összekötve. Bocsánatot kérek, a fővárosi államrendőrség le akarja szoktatni az embereket a táncolásról? Az egész tendencia az, hogy le akarja szoktatni az embereket a táncolásról, nem akarja engedni, hogy táncoljanak, mert olyan magas díjakat vesznek, hogy az egyszerű munkásemberek képtelenek olyan mulatságot rendezni, amely tánccal van összekötve, olyan horribilis összegbe kerül. Végezetül még fel akarom hívni a miniszter úr figyelmét arra, hogy a magyarországi munkaszervezetekhez tartozó szavalókórusokat a belügyminiszter úr betiltotta azzal az indokolással, hogy bolsevista elemek férkőztek ezek közé a szavalókórusok közé. Mi sem könnyebb, mint ezt a vádat minden további nélkül és minden különösebb kritika nélkül beledobni a köztudatba. Lehet, hogy egyik vagy másik ilyen szavalókórusba belecsúszott egy, vagy két ilyen bolsevista érzelmű ifjú, akik túlzásukban, szertelenségükben talán olyan dolgokat is mondottak ottan, amelyek a mai uralom kezelőinek nem tetszettek, de ezért az összes szavalókórusokat a limine betiltani, a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni, teljesen felesleges intézkedés volt. És hogy ezek a szavalókórusok mennyire nem antikulturálisak és mennyire nem veszedelmesek, mutatja az, hogy például a ThÖköly-úton van egy katolikus kultúrház, amelynek szavalókórusa van és ebben a szavalókórusban olyan fiatalemberek és leányok működnek, akik azokban a betiltott szavalókórusokban működtek; és miután az egyházközség kultúrházában ez nagyszerűen bevált, kezdik a többi katolikus kultúrházak is ezeket a szavalókórusokat betanítani és felléptetni. Nem tudom belátni, hogyan lehetséges, hogy ami nekünk tilos, azoknak szabad? Ugyanazok a sze replők vannak itt és majdnem ugyanazok ottan. Ha a szavalókórus általában tilos valami, akkor mindenki számára tilos, de csak a munkásság számára betiltani a szavalókórusokat, ugyanakkor pedig polgári elemeknek, katolikus egyházközségeknek minden további nélkül megengedni, ezt én jogérzékemmel nem tartom összeegyeztethetőnek. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy nagy elfoglaltsága mellett is érdeklődjék aziránt, hogyan történik a fővárosi államrendőrségnél a műsorcenzúra, színdarabok és egyebek cenzúrája s akkor meg fog döbbenni azon a szűk látókörön, amellyel ezeket a műsorokat cenzúrázzák. Es ha a miniszter úr bekéri az adatokat arra vonatkozólag, hogy mit kér a fővárosi államrendőrség egy ilyen munkásmulatság engedélyezéséért, meg vagyok róla győződve, hogy a miniszter úr is meg fog borzadni attól, hogy a mai nehéz gazdasági és kereseti viszonyok mellett mennyit kér az államrendőrség egy ilyen mulatság rendezéséért. Miután a kormány iránt általánosságban bizalmatlansággal viseltetem, a címet nem fogadom el. Elnök: Kíván még valaki szólni? , (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. 31