Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

Az országgyűlés képviselőházának Ê8? nincsenek állandóan a legsúlyosabb betegsé- I gek. Ha belügyi tárca kérdésénél erről a problémáról beszélek, nem szabad elhallgatnom, hogy.a magyar falun nincs klozet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) A magyar falun az a probléma, hogy ahova a trágyát hányják ki, a .trágyadombokhoz jár télen-nyáron a magyar paraszt az egész családjával szükségletét elvégezni. Ez nemcsak rongy falukban van így. 2000—3000 lakosú városban is csak a papnál, meg a ^kereskedőnél van klozet, és amikor az ember érdeklődik eziránt a kérdés iránt, akkor csodálkoznak rajta, hogy hát akkor mirevaló a trágyadomb. (Patacsi Dénes: Baranyában a legkisebb faluban is megvan ez a higiéniai berendezkedés!) T. képviselőtársamnak nagy szerencséje van, ha Baranyában van klozet. En nem Baranyáról beszélek, hanem azokról a helyekről, ahol nincs. Ez olyan kérdés, amely nem probléma az egész világon. Akárhova megy az ember a legutolsó faluba, a legrongyabb helyre is Nyugat felé — természetesen nem beszélek a Balkánról ás Ázsiáról — ez nem jelent problémát. Ez olyan dolog, hogy ahogyan van levegő, úgy megvan ez az elementáris egészségügyi berendezkedés is. Nálunk ez vívmány. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy én vízvezetékes angol klozetről beszélek. Nálunk nemhogy vízvezetékes angol klozet nincs, hanem nincs meg az az ősrégi magyar berendezés sem, amelyet ezzel az elnevezéssel szokás említeni. Bocsánatot kérek, hogyan méltóztatnak itt egészségügyi berendezkedésekről beszélni, amikor még erről sincs szó? De menjünk tovább. Katasztrófa elmenni egy falusi iskolába és megnézni azt, hogy mi történik ezen a téren a falusi iskolákban. Tessék elmenni egy, a fővárostól nem nagyon távol, 30—40 kilométer távolságra eső községbe, vagy tessék elmenni most már távolabb, Borsod vármegyébe. Egy választással kapcsolatban véletlenül volt szerencsém végignézni egy nem is olyan kultúrálatlan vidéknek az egészségügyi viszonyait Borsodban. Tessék megnézni, hogy mi van az egyes falvakban az állami és felekezeti iskolákban. Az egészségügyi védőnők és hasonló problémák nem olyan sürgősek. Nem védőnő kell, hanem tessék adni rendes klozetet, ahol a legyek nem hordják szét a betegségeket. Nem tudom, mit akar Patacsi képviselőtársam. (Patacsi Dénes: Azt akarom mondani, hogy a belügyminiszter úr 10 esztendeig volt három .törvényhatóság főispánja és így rendezte toe azokat! Majd az országot 'is így fogja berendezni!) Elnök: Kérem Patacsi képviselő urat, méltóztassék a helyét, mint jegyző elfoglalni! Fábián Béla: Nem értem, mit akar mondani Patacsi képviselő úr iázzál, hogy úgy rendezi be az országot. "Ügy, ahogy én mondom, vagy pedig ő mást gondol? Ezekről a kérdésekről mindenesetre nyiltan kell beszélni. Nyíltan kell beszélni azért, mert ha a mi ténykedésünk semmi egyébből nem áll, mint abból, hogy egymásnak teszünk nyilatkozatokat, hogy minden a világon ia legnagyobb rendben van, minden rendben van a kormánypárton, minden rendben vían az ellenzéken, akkor nem tudunk a bajokon segíteni. (Jánossy Gábor: Azt senki sem mondja, hogy rendben van minden! Semmi sincs rendben! — Rakovszky Tibor: A kormánypárton sem? — Jánossy Gábor: Az ország sorsát illetőleg semmi sincs rendben, mert csonkák vagyunk és koldusok!) llése 198'4 május H-én, csütörtökön 193 Elnök: Csendet kérek, Jánossy képviselő úr !

# Fábián Béla: En nem vagyok ilyen pesszimista, mint Jánossy képviselőtársam! En nem vagyok azon az állásponton, hogy semmi sincs rendben, de iami nincs rendben, azt meg kell mondani! (Jánossy Gábor: Hogyne!) Ha már ennél a problémánál vagyunk, méltóztassék megengedni, hogy rátérjek az orvoskérdésre. Az orvoskérdéssel kapcsolatban a miniszter úr könnyen intézte el az Otba. ügyét, azt mondva, hogy majd lesz egy rendelőintézet Budapesten, — vidéken nem lesz — azután lesznek háziorvosok és ott semmi baj az orvosokkal nem lesz,, mindenki mehet oda, ahova akar és ezzel az ügy a lovagiasság szabályai szerint be van fejezve. Nincs befejezveNincs befejezve elsősorban azért, mert vannak ebben az országban úgynevezett szellemi foglalkozású emberek is, és bárkinek lehet az az álláspontja, hogy nem küldhet az ügyvédeknek ügyeket, az orvosoknak pácienseket, azonban az ügyvédek nem azt kérik, hogy küldjenek ügyeket, az orvosok nem azt kérik, hogy küldjenek pácienseket, hanem csak azt, hogy ne vegyék el tőlük az ügyeket, illetőleg aj pácienseket. Ne tessék .ebben az országban a »szociális termelésből fakad a jólét« jeligéjét az_ egész vonalon érvényesíteni! Mert hogyan éljen meg ebben az országban az úgynevezett 'szabad polgár, hogyan éljen meg ebben az orIszágban az orvos, aki ennek az országnak magas intelligenciájához tartozik, az az 'orvos, akinek a szerepe ebben az országban 'nagyon fontos, ha lassanként mindig darabonként letörik a kenyeréből azokat a kis részeket, amelyek reánézve fontossággal bírnak. Tudom, hogy ebben az országban mindenki a fixum után szalad. Tudom, hogy ebben az országban minden orvosnak élete, álma és álmainak netovábbja, csimborasszója az, hogy elsején száz pengőt kapjon. Hová jutottunk és hová nyomorodtunk, amikor a magyar intelligenciának vezérlő rétege, az a réteg, amelynek kezébe le van téve ennek az országnak közegészségügye, azért szalad, azért jár, azért kilincsel, azért kilincseltet, hogy elsején neki 100—125—150 pengős fizetése legyen. Tudom, hogy miért: minden le van építve, mindenki tartozik valami betegpénztárhoz, — a vasútnál, a postánál vagy másutt — tehát az úgynevezett szabad betegek száma folyton csökken és a szabad betegek között még inkább folyton csökken azok száma, kik fizetni tudnak. De ha már ez a helyzet, hogy az elsejei fizetések után szaladgálok száma folytonosan növekedik és minden ember próbál magának valamit kaparintani, arra kérem a t, kormányt, vigyázzon arra, hogy az úgynevezett álláshalmozások, amelyeket sajnálattal látok az orvostársadalom kebelén belül, megszűnjenek. Nem lehetséges az, hogy egyeseknek három helyről jövő dotációja legyen. (C siller y András közbeszól.) T. képviselőtársam, sajnos, prakszisból beszélek. Tudom és látom, hogy egyes helyeken miként van a dolog. Nem tudom, mennyi fizetést kapnak, — nem kapnak ezreket — de több helyről kapnak ilyen fizetéseket. Tudom, hogy vannak községek, amelyekben az a helyzet, hogy van egy orvos, akinek három helyről is van jövedelme, — a vasúttól, a postától és az Oti.-tól — a többi orvosnak pedig semmi ilyen jövedelme nincs, azért, mert annak az egynek jó összeköttetése van. Ezt a magam részéről helyeselni nem tu-