Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-279

10 Az országgyűlés képviselőházának 279 egy törvényjavaslatot, amellyel a bírák kényszernyugdíjazását akarta megvalósítani. A többség ezt elfogadta és úgy tapsoltak és gratuláltak akkor, mélyen t. uraim, mint most Váry Albert t. barátomnak. (Jánossy Gábor: Se nem tapsoltak, se nem gratuláltak, hanem kényszerhelyzetben fogadták el! — Farkas István: Mi az, Gábor bácsi?) Nagyon lekötelezne t. képviselőtársam, ha diszkréten, bizonyos magyarázattal közölné most velem, hogy ki kényszerítette törvényhozói működésében a mélyen t. képviselő urat? (Jánossy Gábor: Az ország sorsa és helyzete, amelyet az urak éppen olyan jól ismernek, mint mi!) Hát a Felsőházat nem hatja át az a nagy hazafiasság, amely a t. képviselő urat áthatja? Hát a Kúria elnökét néni hatja át ez a hazaszeretet, ez a sorsközösség és ez az öncélúság, amelyet úgy méltóztatnak hirdetni? Öt mindez nem hatotta át, amikor azt mondta, hogy a bírói státushoz nem szabad ^így hozzányúlni? (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem ezt mondta, hanem azt, hogy nem abban a törvényben, hanem a fegyelmi törvényben kell intézkedni! — Jánossy Gábor: iSzellemes csűrés-csavarás már ez! Hombár Mihályiáda! — Fábián Béla: Vigyázzon Gábor bácsi, nem szabad közbeszólni!) Bocsántatot kérek, mélyen t. miniszter úr, ezt nem lehet tagadni, mert az a szépségflastrom, amellyel ezt az igazságügyi sebet 'betapasztotta a Kúria elnöke, nem változtat azon, hogy a törvényjavaslat nem ment keresztül eredeti alakjában. Hogy milyen lesz majd a megoldás az új törvényjavaslatban, (Lázár Andor igazságügyminiszter: Azt meg méltóztatik látni!) azt még nem látom és nem tudom. De nem is nagyon vagyok rá kíváncsi, (Lányi Márton: Akkor mit beszél róla?) mert én a bírákat nem vetem kény szernyugdíj ázás alá, mert a bíró megrendszabályozása nem helyes, mélyen t. miniszter úr. Ezt nemcsak a magam szavaival akarom bizonyítani, hanem engedje meg a t. Ház, hogy megmondjam, hogy Magyarország egyik legnagyobb jogásza és politikusa, amikör arról volt szó, már a hetvenes években, hogy meg kell rendszabályozni a bírót, a következőket mondotta (felolvassa): »A bíró rendszabályozása, a bíró megfékezése, a bíró magasztos önérzetének eltörpítése, a pillanatnyira elvakított hatalomnak a bíró rendszabályozására irányzott áldástalan cselekménye iszonyúan bosszulja meg magát azokon, akik azokat létrehozták.« Törvényalkotó világnagyság mondotta kritikául ezeket a szavakat. Én' is valóban azt merem mondani, hogy a bírói státusznak ne a lebontása, hanem a kiegészítése legyen a mélyen t. miniszter úr feladata. És itt mindjárt engedje meg Váry Albert t. képviselőtársam, hogy bizonyítékul a legnagyobb tisztelettel intézzem hozzá ezeket a szavakat: az ország egyik legkiválóbb első folyamodású bírósága a budapesti büntetőtörvényszék. Kitűnő, nagyszerű bírái vannak, nagyszerűek ott a tárgyalási menetek, nagyszerűek a felfogások. De tessék most elmenni oda és tessék megkérdezni volt kollégáit, mi a nézetük a mai rendszerről, a mai adminisztrációról. Ök azt fogják mondani: összejövünk és megsúgjuk egymásnak borús, komor arccal, önnek is megmondjuk, képviselő úr, ötödfél esztendő óta a büntetőtörvényszékről egyetlen egy bírót sem neveztek ki és nem vittek a táblára. Ne métóztassék tehát itt, ilyen viszonyok között az adminisztráció nagyszerűségéről beszólni. De erre megint azt fogja mondani nekem ülése 19

ZU május 17-én, csütörtökön. valaki, hogy nem futja a pénzből. Hát bebizonyítom, hogy jut rá pénz. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Nagyon egyszerű. Csäk egyet kérek előbb a mélyen t. miniszter úrtól, ígérje meg, hogy kérésemet meghallgatja és akkor én állom a magam megállapítását. (Büchler József: Nem szól semmit! — Kelemen Kornél: Mit ígérjen a miniszter úr?) Én állítom, hogy ha az igazságügyi bevételek mind az igazságügy szolgálatára fordíttatnak, akkor háromszor akkora fizetést adhat a miniszter úr a bíráknak. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Teljes tévedés! — Lányi Márton: Tessék bebizonyítani! — Ellentmondások és mozgás a jobboldalon.) Mindjárt bebizonyítom, nem kell rá várni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Halljuk, már bizonyít!) Itt vannak a bevételek bélyegekből. (Váry Albert: 10 millió!) Tessék csak végighallgatni. Illetékekből, bírságokból és büntetéspénzekből háromszor annyi folyik be, mint amennyi a bírák törzsfizetése. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Ez is tévedés!) Ha a pénzügyminiszter úr itt volna, rögtön megmondaná igazságügyminiszter úr kollégájának, hogy ez így van. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Törvénykezési, bélyeg- és ítéleti ileltékek: 10 millió!) Az ítéleti illetékek a legkisebb részét teszi ki azoknak a bevételeknek, amelyekről én beszélek. Itt vannak azután az örökösödési illetékek és mindazok, amelyek a jogszolgáltatásért járnak az államnak. (Lázár Andor igazságügymániszteír: Az örökösödési illeték nem igazságügyi bevétel!) Minden perenkívüli jogügyletnek, amelynél a bírót igénybe veszik, mint például az osztályos egyességnél, mindazoknál a tárgyalásoknál, ahol a bírót igénybe veszik, le kell róni a külön illetékeket. (Zal a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk!) T. Uraim, ne vitázzunk, mert én a pénzügyminiszter urat idézhetem tanúnak. (Krüger Aladár: De nem veszi át az idézést! — Zaj a jobboldalon.) De megmondom, hogy miért nem valósítják ezt meg. A mélyen t. igazságügyminiszter úr majd azon a minisztertanácson, ahol például a jövőévi költségvetést fogják tárgyalni, kérje, hogy mindezt ne egy kalapba dobálják bele, úgyhogy »illeték és egyebek«, ahogy ezt a költségvetésben látjuk, és ne öszszesítsék az adó-, illeték- és egyéb bevételekkel az igazságügyi bevételeket^ hanem különítsék ezeket el és akkor kérje tőlem számon a miniszter úr előbbi állításomat, amelyet én azzal a meggyőződéssel állítottam és mondottam, amelyet a számszerűség eredményez. Én megkérdeztem egyszer, nem ugyan a pénzügyminiszter urat, hanem államtitkárát, aki hivatali előde alatt is szolgált, arranézve, hogy miért nem különítik el ezeket a bevételeket, miért kínozzák meg egyszerű státusbeli beosztások alapján a bírákat is úgy, mintha azok olyanok volnának, mint az adóadminisztrátorok. Ezt a szót, hogy »adminisztráció«, nem szeretem az igazságszolgáltatás terén. Ilyet nem látni Angliában, amelyről például, hogy ott milyen az igazságszolgáltatás, ugyancsak példát lehetne venni. {Zaj jobbfelől. — Jánossy Gábor: Anglia és a nyomorult, megcsonkított Magyarország!) Bocsánatot kérek, nem erről van szó, nem azt mondom, hogy úgy fizessék a bírákat, mint a lord főbírót, (Fábián Béla: Miért ne?) ettől messze vagyunk, hanem azt kívánom, hogy úgy fizessék, hogy ne váltson ki szomorúságot az a német közmondás, — nagyon jó ezt itt most elmondani, nagyon időszerűek itt most a Németországban mondottak — amely így szól: »Wer den Richter will verstehen, der soll in