Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-282
178 Az országgyűlés képviselőházának 21 rem a miniszter urat, hogy akkor, amikor bizonyos korrektivumokról gondoskodik, amikor a nemzetet a sokat 'hangoztatott sötétbeugrástól félti, akkor a korrektivumoknál ne menjenek nagyon messze és ne sértsenek olyan jogokat, amelyeknek megsértése nagyon fájdalmasan és érzékenyen érint olyan becsületes magyar embereket, akiknek kezébe annak idején puskát adtunk a hazai rög megvédésére. Ha akkor puskát adtunk nekik és nem féltünk a golyóbistól, akkor nyugodtan adhatunk nekik választójogot is és akkor, mélyen t. miniszter úr, nem tudok egyetérteni, sajnos, az erről az oldalról elhangzott, de valószínűleg nem úgy értelmezett kijelentéssel, amely úgy szólott, hogy hát a titkos választójog rendben van, legfeljebb majd' .. (Zaj bal felől. — C siller y András közbeszól.) En azt követelem, mióta ebben a Házban ülök, 18 év óta követelem, t. képviselő úr. Az a kijelentés <úgy hangzott, hogy a titkos választójog jön, azonban a bizonyos szél által hajtott csavargótömegeket ebből ki kell zárni. Ez nagyon szép kijelentés, ha azokra a bizonyos notórius csavargókra vonatkoznék, — és csak ezekre érthette — amilyenek a múltban egyen-ketten-hárman voltak minden községben, akik nem találták meg a helyüket, akiknek nem volt Sitz-Fleisehuk, akik mentek egyik községből a másikba, akik csavarogtak. Ha ezeket értette képviselőtársam, aki ezt mondotta, aláírom, amit mondott, de ilyen csak egy-kettő lehet. Ma azonban, t. miniszter úr, a tömegeket nem a szél hajtja, hanem az éhség, a munka, a kenyér után járás. Olyan jött-mentek lettek az emberek, amilyen jött-mentek voltak a világháborúban, amikor jöttek és mentek egyik harctérről a másikra. Most mennek a kenyér-harctéren egyik községből, egyik vidékről, egyik megyéből a másikba, hogy megkeressék családjuknak azt a kis darab száraz kenyeret. Amikor tehát ezt a törvényjavaslatot idehozza a miniszter úr, gondoljon ezekre a szegényekre, akik nem a nyugtalanság miatt hagyják el a családi fészket, a szülőfalut, hanem kenyérkereset szempontjából kénytelenek vándorbotot venni kezükbe. Az ilyen^ kenyér után vándorló becsületes magyar testvéreket nem szabad kihagyni az alkotmány sáncaiból. Még egy dolgot hallottam: a miniszter úr a női választójogot meg akarja szigorítani. En éppen a vallásos irányzat, a keresztény, a konzervatív világnézlet alapján kérem a miniszter urat, hogy itt nagyon óvatosan járjon el, mert nagyon sok esetben, sőt merném állítani, túlnyomó többségben éppen a magyar keresztény asszonyok azok, akik vallásukhoz és a nemzethez hűek és még férjeiket is úgy befolyásolják, hogy becsülettel kitartsanak a nemzeti eszme mellett (Ügy van!) akkor is, ha szenvednek ebben a hazában, akkor is, ha éheznek ebben a hazában, akkor is, ha látszólag csak másod- vagy harmadrangú polgárai ennek a hazának. (Égy hang a baloldalon: Csak szülni van joguk!) Még egyet kérek most, amikor készül ez a javaslat. Én az egyéni kerületi választási rendszer alapján állok, nem a lajstromos alapján. A nép szabadon, maga válassza meg képviselőjét, lássa, hogy kire szavaz, ne a központból kijött és kikommandirozott férfiakra legyen kénytelen szavazni, mert a magyar ember kíváncsi, tudni akarja, hogy ki az, aki majd őt a parlamentben képviselni fogja. Ezzel a témával végeztem. Röviden még egy másik kérdést érintek, amelyhez igen sok ülése 1934. május 24-én, csütörtökön közöm van, mert annakidején, amikor belügyi államtitkár voltam, éppen mi oszlattuk fel a szabadkőműves páholyokat. Amíg élek, büszke leszek rá, hogy ebbe a darázsfészekbe belenyúltunk, (Helyeslés a balközépen.) hogy ezeket a szabadkőműveseket kifüstöltük onnan. Es most azt tapasztalom, (Egy hang balfelöl: Nagyobb urak, mint voltak!) és biztos tudomásom van róla, — tessék a miniszter úrnak detektívjei útján kinyomozni, hol, mikor és kinél — hogy állandóan gyűlést tartanak a feloszlatott szabadkőműves páholy tagjai. Mert a miniszter úr éppen úgy tudja mint én és aki nem tudná ebben a Házban, annak megmondom, hogy a szabadkőművesség olyan valami, mint a papi szentség. Ha a katolikus egyházban valakit pappá szenteltek, megbánhatja, kiugorhatik a reverendából, mégis holtig pap, mert pappá szentelték. Bárki a szabadkőműves páholyból kiléphet, fedezhet, holtig szabadkőműves marad. Én azt mondom minden nemzeti alapon álló, minden keresztény embernek: vigyázat, mázolva! Szabadkőműves, vagy szabadkőműves volt! Ezeknek a keze még mindig belenyúl mindenhova, mindenhol ott van és biztos tudó másom van róla, hogy bizonyos tekintetben a politikáiba, sőt máshová is belenyúl a kezük, ilérem a miniszter urat, nézzen egy kicsit utána a dolognak. Adatokkal szívesen szolgálhatok, talán neveket is tudok mondani. (Halljuk !Halljuk! a jobboldalon.) Ezt régi elvemnél fogva, hogy szenzációkat nem hajhászok és nem személyeskedem, (Helyeslés jobbfelől.) itt a Házban nem óhajtom előadni. Már annakidején nem egyszer követeltem, hogy méltóztassék azokat a klubokat, amelyek nem kimondottan kártya-klubok, de amelyeknek a főbevétele a kártyázásból ered és amelyekben a pénzszerzésnek ez az erkölcstelen módja dívik, szigorúbban ellenőrizni. En, mint tárgyilagos ember, elismeréssel vagyok a miniszter úr ténykedésével szemben, mert meggyőződtem róla nem egy esetben, hogy itt nem ismer tréfát, a sleppereknek és négereknek dicstelen hadát összefogdossa és az ilyen klubokat feloszlatja. Nagyon sok könny tapad ezekhez a pénzekhez, nem egy sikkasztó hagyta ott azt a pénzt, amelyet állampénztárból vagy máshonnan elsikkasztott. Nem egy élet esett ott áldozatul. Nagyon helyesen teszi tehát a miniszter úr, ha ezeket a klubokat továbbra is a legteljesebb szigorral ellenőrzi, mert ezek nem társadalmi egyesületek, hanem kártya-csataterek. Még egy nagyon érdekes dolog van, amelyre fel akarom hívni az igen t. miniszter úr figyelmét: ez a Galíciából beszivárgott és a háború óta ittmaradt és azóta is állandóan beszivárgó egyedeknek, talán már tömegeknek is a gyászos, dicstelen szereplése. Nem akarok senkit közelebbről érinteni, (Derültség a balközépen.) legkevésbé bárkinek a vallását bántani, mert mindenkinek a vallása szent előttem. Amikor tehát a pajeszeseknek, ezeknek a magyarul dugóhúzós zsidóknak az ügyét szóváteszem, nemzeti ügyet szolgálok, mert lehetetlen állapot, hogy ma még úgy járjanak, hogyha az ember egyik-másik utcán megfordul, azt kell hinnie, hogy nem Magyarországon van, hanem a Cion-államban, Palesztinában. Kérem a miniszter urat, hogy szigorúbban fogja ezt a kérdést, mint annakidején fogták. Annakidején, amikor ez a beszivárgás megkezdődött és amely még most is tart, szintén kiadtuk a legszigorúbb utasításokat. A rendőreink állandóan úton voltak, vitték ki a galiciánert,
