Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

168 Az országgyűlés képviselőházának 282. ülése 19Sí május 24-én, csütörtökön barátját szeresse, jó párszáz esztendő múlva I ültette át a köztudat a gyakorlatba is azzal, | hogy az egészséges tartozik ellátni a beteget. I A kórházkérdéssel kapcsolatban a belügy­miniszter úr szíves jóindulatába ajánlanám azokat a szegény kisbirtokosokat, akiknek csak pár holdjuk van s akik ha megbetegsze­nek, ma a törvény szerint nem tudnak kór­házba menni, mert kis házuk vagy egy hold földjük már vagyont jelent és az országos betegápolási alap terhére már nem vehetők fel. Tudom, hogy a gyakorlatban át lehet hidalni ezt a nagy ellentétet: a megyei közigazgatási bizottságoknak nagyon jól megindokolt eset­ben módjukban van, hogy eltérjenek ettől az elvtől. (Jánossy Gábor: A törvény köti őket is!) Ha lehetne, országosan kellene rendezni ezt a problémát, aminthogy már rég megol­dásra vár az egész szegényügy és ez is tulaj­donképpen szegényügyi kérdés. (Jánossy Gá­bor: A létminimumot meg kell állapítani!) Ki lehetne mondani, hogy betegellátás szempont­jából pár hold föld nem jelent vagyont. Hiszen ha egy szegény négyholdas ember családjában elmebetegség adódik, akkor annak a család­nak egész vagyona rámegy, a családapának, sőt a nagyapának is a vagyona veszélyeztetve van és rámegy annak az egy szerencsétlen elmebetegnek gyógykezeltetésére. (Jánossy Gá­bor: Nem is fedezi!) A másik kérdés, amelyről szólni akarok, a prevenció, a megelőzés kérdése, amelyre már Farkas Tibor képviselőtársam is rámutatott. Szerény véleményem szerint ez éppen olyan fontos, sőt a nemzet életében még fontosabb feladat, mint a betegek gyógyítása. (Ügy van!) Fontosabb feladat azért, mert nagyobb ered­ményt is tud felmutatni: sokkal könyebb az egészséges embernek megtartani az egészségét, mint az elveszett egészséget visszaszerezni; sokkal könnyebb tudományilag, orvosilag és sokkal könnyebb pénzügyileg is, sokkal keve­sebbe kerül; sokkal kevesebb pénzzel több egészséges ember egészségét lehet megtartani, mint betegnek visszaadni egészségét. Epüen ezért nagy megelégedéssel látom, hogy e téren a költségvetésben új tételek vannak. Igaz, hogy nagyon apró tapogatózási kísérletek, de már új tételek, amelyek mutatják, hogy a közegész­ségügyi politika abban az irányban halad to­vább, hogy a megelőzés programmját mind jobban kiépítjük. Hiszen vannak már kiépült és járt utak ezen a téren; hogy c^-ak egyet említsek, például a tisztiorvosok és a közszol­gálatban álló orvosok útján történnek oltások bizonyos betegségek ellen. r Legyen szabad megemlítenem, — hiszen az utóbbi időben többször felvetődött probléma ez '— a himlőoltások kérdését. Vannak, akik talán feleslegesnek is tartják, hogy oltunk olyan be­tegség ellen, a valódi himlő ellen, amely nem-, igen jelentkezik, amely már évtizedek óta nem jelent meg hazánkban. (Jánossy Gábor: Azért nem jelenik meg, mert oltások vannak!) Mind­ennek ellenére nem vagyok azon, hogy meg­szüntessük a himlőoltásokat- A himlőoltás Angliában, éppen ott, ahol^ Jenner a himlőoltá­sokat felfedezte és kipróbálta, nem kötelező, pedig ott sokkal nagyobb mértékben vannak kitéve a himlő behurcolásának. Ennek ellenére állítom, hogy feltétlenül szükséges, hogy meg­maradjon a kisgyermekek, az egy éven aluli csecsemőnek beoltása, nem abból a szempont­ból, hogy a himlő ellen védjük, hanem abból a szempontból, mert a tapasztalat szerint a himlő ellen oltott gyermekek ellenállóbbak más beteg­ségekkel szemben. A himlőoltásnak van egy [ nem ispecifikus hatása is: nemcsak a himlő I ellen véd, hanem véd esetleg tüdőgyulladás el­len és véd egyéb betegségek ellen, tehát feltét­lenül meghagyandó. Viszont a 6—8 éves gyer­mekek újraoltásánál már lehet meditálni azon, hogy felesleges munkát végzünk-e, mert eze­'ket a gyermekeket ugyanúgy be lehet oltani akkor is, ha véletlenül himlő veszélye van, amint ahogy akkor újra be kell oltani a felnőt­teket is, mert elvégre csak pár esztendőre ter­jed ki annak az oltásnak a hatása. Ott talán felesleges munkát végzünk, talán azt a munkát és azokat^ költségeket a diftériaellenes oltás teljes kiépítésére lehetne fordítani, amely .munka pár esztendő óta folyik, úgy, hogy már a^mostani statisztikák is azt mutatják, hogy & régi torokgyíkot, ezt a veszedelmes gyermek­betegséget, sikerű^ megállítani abban a nem­zetpusztító munkájában, amelyet eddig vég­zetlt. A difteritisz elleni oltások olyan szép ered­ményt mutatnak, hogy figyelmébe ajánlom a belügyminiszter úrnak, hogy ezt a rendszert szisztematikusan, az egész országra kötelezően építse ki. Az oltások ugyan ma is már folya­matban vannak, de ezt a munkát ki kell épí­teni úgy, hogy annak áldó hatását erezhessük. A prevencióiról, a megelőzés problémájáról szólva, meg kell emlékeznem a Stefánia Egye­sületről, amelyet nem győztem eléggé dicsérni, amelynek munkássága felett esztendők óta csak megelégedésemet tudtam kifejezni^ én is s a Háznak igen sok tagja. Elz a magánegyesület már hosszú idő óta ellátja az anya- és cse­csemővédelmet » ma már körülbelül 385 falu­ban építette ki a maga szervezetét. Ez az egyesület a csecsemőhalandóságot ' a múlttal szemben leszorította a félére. Ez érdeme s ez az eredmény megéri azt az 1,080-000 pengőt, amelyet évről-évre beállítunk a költségvetésbe erre a célra­Az igen t. előadó úr felvetette a kérdést, hogy ezt a szervezetet nem lehetne-e felhasz­nálni arra, hogy necsak az anya- és csecsemő­védelmet lássa el, hanem ellássa a tuberkulózis és a venereás betegségek elleni védelmet is, ellássa a küzdelmet e két népbetegség ellen, amely ellen elsősorban kell küzdeni. Ez meg­fontolást kívánó gondolat és érdemes arra, hogy foglalkozzanak vele. Itt van a másik közegészségügyi szervünk is, a Közegészségügyi Intézet, amely szintén szisztematikusan dolgozik a betegségek meg­előzésén. Szerény véleményem szerint ezt a két intézményt feltétlenül egy nevezőre kell hozni. A múltban bizonyos rivalizálások voltak a két intézmény között, hogy melyik a jobb. Nem kell rivalizálni, a két egyesület nem lehet kon­kurrense egymásnak, hanem egy nagy nemzeti cél felé kell haladnia mind a kettőnek, azt hi­szem tehát, hogy egészen könnyű köztük a megegyezést t létrehozni. Mert igaza van az egyiknek is és igaza van a;másiknak is ; Igaza van annak az általános egészségügyi védelmet valló társaságnak, amely azt mondja, hogy nem elég csak az anyát és a csecsemőt védeni, nekem az egész családot kell védenem minden­féle betegség ellen. De igaza van a másik egye­sületnek, a szakvédelmieknek is abban, hogy ha én megvédem az anyát és csecsemőt a tuber­kulózis és a venereás betegségek ellen^ akkor voltaképpen megtettem minden kötelességemet, mert ezek a főveszélyek, amelyek ellen véde­kezni kell. Negyediknek talán még odatenném az infekciózus és ragályos betegségeket is, mert nálunk, különösen az Alföldön, a tifusz nem időszakonkint fellépő járványos betegség,

Next

/
Oldalképek
Tartalom