Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

158 Az országgyűlés képviselőházának csak az, hogy visszakaphassák az évi 600 pengő segélyüket. Itt van még két eset. A kerületemben van két gazda. Az egyiknek 30, a másiknak 15 hold földje volt. A háború alatt az első eladott 15 holdat, a másik eladta a maga 15 holdját és a pénzen hadikölcsönt vettek mindketten. A mai helyzet a következő: a megállapított kulcs szerint 1500 pengőben van megszabva a folyamodó számára az értékhatár, vele lakó feleségének 700, a gyermekeknek pedig 600 pengőben. Ugyanannyit kap az az ember, akinek megmaradt 15 hold földje, mint az, akinek semmije sincs, csak kizárólag ez a hadikölcsöne. Itt nem valorizációról van szó, hanem egy igazán szociális segítségnyújtásról, egy nyomorult és elesett társadalmi rétegnek megsegítéséről. Elsősorban tehát a szociális szempontoknak kellene dominálniok az elbírálásnál, mert ha lassan-lassan javul is a gazdasági helyzet, azt a szegény néprétegek még nem érzik meg, vagy csak igen kevéssé, ezek a szerencsétlen nyomorultak pedig talán sohasem fogják megérezni. Ilyen rendkívüli eset az én megítélésem szerint körülbelül 3—4000 lehet az országban. Ezeken a szerencsétleneken tehát lehetne segíteni 180— 200.000 pengővel. A segítést pedig olyanformán gondolnám, hogy ez a 200.000 pengő álljon a belügyminiszter úr rendelkezésére, s az ilyen kirívó és tényleg súlyos esetekben rendkívüli segélyezésre fordíttassák ez a pénz. (Helyeslés.) Hány embert mentene meg ez a nyomortól, a legsötétebb kétségbeeséstől! Tudom, hogy az egyénenkénti elbírálás az adminisztrációnak sokkal több munkát okoz, de ez a 3—4000 esel olyan kevés, hogy ezeket a mai keretek között is még el lehetne intézni. Ismerve az igen t. belügyminiszter úr nagy szociális érzékét és melegen érző szívét, arra kérem, hogy hasson oda a pénzügyminiszter úrnál, hogy már az 1934— 35. költségvetési évre toldja meg a 3 millió pengőt még 200.000 pengővel. Ez nem olyan sok pénz, de ezeken a szerencsétlen tehetetlen embereken nagyon sokat segítene. Ezzel a gesztussal megmutatja a kormány ismét, hogy ahol feltétlenül szükség van rá és ahol ez nagyobb megterheltetés nélkül lehetséges, tud és akar is segíteni. Most kénytelen vagyok felhívni az igen t. belügyminiszter úrnak és az összkormánynak a figyelmét még egy dologra, még pedig a dolgozó nők mai helyzetére, illetőleg arra a lelkiismeretlen, sőt mondhatnám, arra a férfiatlan hajszára, amelynek ma ezek a nők — és általában a női munka — egyes szervezetek és egyének részéről ki vannak téve. Teljes bizalommal vagyok a kormány iránt és meggyőződésem, hogy józanul és igazságosan fogja elbírálni a helyzetet. Mi nők eddig hallgatagon tűrtük és figyeltük a dolgokat, a dolgozó nők ellen irányuló és mindig erősbödő agitációt, azonban azt találom, hogy most már ki kell lépnünk a nyilvánosság elé és kérnünk kell kormányunkat, hogy lépjen fel erélyesen ezek ellen a közönséges, lovagiatlan és férfiatlan áskálódások ellen, védje meg a dolgozó nők értékes táborát ezek ellen az igazságtalan támadások ellen. T. Ház! Fel kellett szólalnom itt az ország színe előtt, mert ha egy szekérben mindig csak az egyik ló húzza és mindig egy oldalra tolja azt a rudat, az a rúd arra felé fog hajolni. Ha az illetékes körök mindig egy oldalról hallják az információkat, ha mindig azt hallják, hogy az ifjúság nem tud elhelyezkedni, nem tud mesr nősülni, mert a nők elfoglalják a helyét, a nők alacsony munkabérekkel alákínálják, hogy úgy 281. ülése 19 3 U május 23-án, szerdán mondjam, szóval konkurrenciát csinálnak, és ilyen bombasztikus jelszavakat harsognak bele a közvéleménybe, és mi nők csendben, hallgatagon tűrjük és nem lépünk fel erélyesen, akkor a kormány is mindig ezt hallva, feléjük fog hajlani. Az Isten megteremtette Ádámot és mivel látta, hogy nem jó a férfinak egyedül lenni, megteremtette Évát. (Elénk derültség.) Azóta a férfi és a nő ketten tesznek ki egy egészet, mindenben kiegészítik egymást, egymás nélkül nem tudnak élni. Ezt is állíthatom. (Derültség.) Nagyon jól tudjuk, hogy vannak munkák, amelyekre a nők nem alkalmasak, azonban vannak olyanok is, amelyeket az aszszonyok sokkal jobban eltudnak végezni. Mi nem akarjuk elvenni a férfiak kenyerét, mi csak a férfi mellett akarunk dolgozni, minden téren egyenrangú segítőtársai akarunk lenni és ki akarjuk egészíteni az ő munkájukat. A világ nem állhat fenn nő nélkül. (Igaz! Ügy van!) A nő vállalja mindig az élet nehezebb részét, sajnos, még a családi életben is, hiszen ő hozza világra a gyermeket, ő neveli és ápolja azt kicsi korától fogva, ő tanítja az első imádságra, az első szent érzést, a hazaszeretet szent érzését ő oltja a lelkébe, ő fárad, szenved és dolgozik mosolyogva és a férfi, a keményebb, küzd a létfenntartásért. Ez a normális állapot, t. Ház, de — sajnos — nagyon sok a. kivétel manapság. Azt mondják, a nő menjen férjhez. En is azt tartom, mert ez a leghelyesebb, a legtermészetesebb is, csakhogy egy nagy baj van. A statisztikában ki van mutatva, hogy több a nő, mint a férfi, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Es nincs hozomány.) így tehát hiába akar minden nő férjhezmenni, nem tud férjhezmenni. (Mojzes János: Kelemen nem akar nősülni! — Derültség.) Ezek a nők, ha tisztességesek és becsületesek akarnak maradni, kénytelenek természetszerűleg elhelyezkedést keresni a tanítói, tanári, hivatali pályákon, üzletekben, stb. Tapasztalatból tudom, hogy az iskolai tanulásban is a lányok sokkal szorgalmasabbak, kötelességtudóbbak és igyekvőbbek, mint a fiú tanulók. Ez elismert tény, és talán ennek az lehet az oka, mert a női nem szellemileg és testileg is hamarabb fejlődik. Hiszen egy 18 éves leány férjhez mehet, családot alaoíthat egészen nyugodtan, míg a 18 éves fiú még gyermek, mégpedig kiforratlan gyermek. De (hány nő van, aki felveszi a harcot és a küzdelmet az élettel, nem passzióból, hanem kényszerűségből! Például itt az Országházban is van egy élő példa. Nevezetesen a kőfaragók műhelyében 20 férfi között dolgozik egy kőfaragónő, jó családból való leány, aki képzőművészeti főiskolát végzett, de nem tudván elhelyezkedni és nem tudván munkát találni, beállt a kőfaragómunkások közé. Napi kilenc órát dolgozik és eddig legalább mindig azok között volt, akik a legtöbbet produkálták. r

Ez .is egyik névtelen hős a sok közül. De hány leány van, aki eltartja szüleit, nevelteti^ testvéreit kicsiny fizetéséből, aki komolyan és^ fáradságot nem ismerve feláldozza fiatalságát Övéiért. Hány asszony van, aki beteg férjét, annak anyját vagy apját tartja el, hány aszszony van, aki özvegy lett, vagy akit elhagyott a férje, és nem hagyta magát eltaposni az élettől, hanem Mállott a létért való küzdelemre, kiáltotta ezt a nehéz harcot gyermekeiért. Büszkén mondhatom, hogy általában a