Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

156 Az országgyűlés képviselőházának 281. ülése 1934 Május 23-án, Szerdán 1400 millióról 1100 millióra lefaragni, ha ugyanakkor 300 millió pengőt mint államadósságot vesznek fel a Nemzeti Banknál. Világos, hogy ha a vagyonállagban történik csökkenés, akkor természetszerűleg a költségvetés realitása ebben a formában is kétségbevonható. A főváros vagyona azonban 1770 millió pengő, a múlt év végére átszámítva, és összes terhe csupán 712 millió pengőt tesz ki, vagyis a fővárosnak ez év január 1-én 1058 millió pengő tiszta vagyona volt, amihez még hozzá kell tennem azt is, hogy az a rezsim, amelyről a fővárosi törvény tárgyalása alkalmával annyi zokszó hallatszott, a legutóbbi 15 esztendő alatt 60 millió pengővel — effektív 60 millió pengővel! — növelte a főváros vagyonállagát. A főváros vagyonállaga tehát szaporodott és nem csökkent. Már pedig, ha a költségvetés nem megy le, ha az adóbevételek és az üzemi szolgáltatások nem csökkennek, s ugyanakkor a vagyonállag szaporodik, én nem látok semmiféle okot arra, hogy itt valami különösebb szanálási műveletre volna szükség. Ha a fővárosi törvény célja a szanálás, akkor ez a törvény ezidőszerint, az én megítélésem szerint, felesleges és a belügyminiszter úr tervezete, amelyet ennek a törvénynek végrehajtására vonatkozóan kibocsátani kíván, ugyancsak feleslegessé fog válni. Budapest erőforrásai még egyáltalán nincsenek teljesen kihasználva, Budapest erőforrásai kiapadhatatlanul nagyok és azokból még rengeteg sokat lehet produkálni minden erőltetett és erőszakos intézkedés nélkül. A deficit eltüntetéséhez nincs szükség külön leleményes intézkedések megtételére, nincs szükség arra, hogy különleges módszerekkel próbáljuk a deficitet eltüntetni, amikor a legtermészetesebb módszerekkel el lehet azt tüntetni. Elég a komoly pénzügyi és üzemi politika, ugyanaz a komoly pénzügyi és üzemi politika, amely eddig is, évtizedeken keresztül nemcsak hogy bevált, hanem konzerválta a főváros vagyonát, sőt gyarapította és megóvta a különlegesebb rázkódtatásoktól a főváros pénztárát. A főváros pénzügyi és üzemi politikájának intézői, feltétlenül rátermett, szakértelemmel biró és korrekt urak, akiknek kvalitásait nem igen lelhet egyhamar felülmúlni és akiknek nincs szükségük arra a túlzott gyámkodásra, amelyben részük van és akiknek nincs szükségük arra a túlzottan fokozott ellenőrzésre sem, amely őket úgyszólván nem engedi dolgozni. A monopolisztikus üzemek elbírják a háztartásban jelentkező hiányok fedezését és ha ezeknek a monopolisztikus üzemeknek a feleslegeit csökkentjük csupán, akkor már elegendő fedezetet kapunk a háztartási hiány csökkentésére. Vigyázni kellene természetesen arra, hogy ezek az üzemek ne érezzék magukat öncélú aknák, hanem a főváros háztartása alkatrészeinek és ne tartalékoljanak feleslegesen, ne tartalékoljanak a főváros vezetőségének tudtán kívül és ne_ tartalékoljanak olyan mértékben, amely mérték már azt a látszatot kelti, mintha ezek az üzemek önmagukért volnának és nem a főváros háztartásának egyes részei. Ezeknek az üzemi feleslegeknek kell paralizálni az adóbevételeknek azokat a hiányait, amelyek a természetes kiesésből mutatkoznak. Most abban a szituációban vagyunk, hogy éppen ebben a kérdésben nem látunk bele az üzemi kérdésbe. Most igen közel van annak a lehetősége és^veszedelrae, ihogy az üzemek áttérnek az öncélúskodás gondolatára és hogy a főváros üzemei idegen testnek érezzék magukat a főváros testében. T. Képviselőház! Nagy port vert fel a 15 fts félmillió pengős tartalék kérdése, amely ön* magában nem kárhoztatandó és önmagában nem kifogásolható, mert hiszen ha hiba van az egész dologban, akkor a hiba kétoldalú. A hiba az, hogy a háztartási feleslegből az üzemi beruházásokra átutalt ezt az összeget nem tüntették fel, mint fel nem használandó felesleges összeget. Csak ebben lehet hibáztatni azokat, akik ezt nem tüntették fel, mert az autonómia nem tudhatta és nem tudhatja, hogy erre az összegre szükség van-e, igen, vagy nem. Ha ez benn van minden költségvetésben és minden zárszámadásban olyan formában, mint üzemi beruiházások céljaira szolgáló összeg és nincs megmondva az, hogy üzemi beruházások céljaira előreláthatólag már nem lesz szükség erre az összegre, akkor természetszerűleg ez nem egészen őszjnte jelentés sem az autonómia, sem a felügyeleti hatóság felé. Azt a körülményt ugyanis, hogy az üzemi beruházásokra felvett Összegből magából is még körülbelül 4'6 millió pengő megtakarítás mutatkozik s hogy az üzemi beruházások nem ráfizetéssel, hanem megtakarítással végződtek, feltétlenül jelenteni kellett volna mind az autonómia, mind a felügyeleti hatóság felé. Nem lehet azt mondani, amit a főszámvevő úr mond, hogy a megtakarítás összegét csak az egész művelet lezárta után lehet konstatálni. Hiszen számszerűleg ez így van, de lényegében nincs így. Azt, hogy lényegében nem ráfizetés van, hanem megtakarítás van, azt, hogy lényegében erre az összegre szükség van-e egészében, vagy nem, igenis meg lehet mondani sokkal előbb, sőt, meg is kellett volna mondani. Amikor a székesfővárosi törvényt előkészítették, akkor egyrészt a belügyminiszter úrnak kellett volna erről tudomást kapnia, mert a belügyminiszter úr argumentációjában, amelyben a főváros jövő évi deficitjét előttünk számolgatta, ez a 15"5 millió pengő nem szerepelt, a belügyminiszter úr tudomásában nem szerepelt az, hogy itt van egy 20 millió pengős olyan összeg, amelyre pozitív rendeltetés nem vár. De annál is inkább meg kellett volna ezt mondani az autonómia urainak azért, hogy védekezhessenek a fővárosi törvény tárgyalása alkalmával azok ellen a beállítások ellen, amelyek a fővárost úgy tüntetik fel, mint egy deficitben lévő, illetőleg deficittel küzdő közületet. Itt egy taktikázás folyt, amely taktikázásnak, ha nem is állítom azt, hogy része volt a fővárosi törvény létrehozatalában, de mindenesetre elősegítette ennek a fővárosi törvénynek a megindokolását, elősegítette azt, hogy a fővárosi törvény létrehozatalakor a kellő védekezés nem állott az autonómia rendelkezésére. De hogy félretették ezt, nehogy az autonómia felhasználja, ez ismét a hivatalok öncéluskodása az autonómiával szemben. Ez a gestio feltétlenül a hűtlenség kritériumait viseli magán. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Es sajnos, mégis ezt a körülményt honorálták a fővárosi törvényben, mert nem azoknak a jogait csorbította meg a fővárosi törvény, akik az autonómiával szemben ilyenmódon viselkedtek, hanem éppen az autonómia jogait csorbította meg, amelynek ezentúl nem igen lesz majd alkalma belátni az ilyen gestiókba, amely nem tudja majd ellenőrizni, hogy vájjon nem történnek-e az ő tudtán kívül ilyen tartalékolások. Mindenesetre furcsa dolog az, hogy a belügyminiszter úr számszéki igazgatója, aki ott