Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

154 Az országgyűlés képviselőházának időközben esetleg szükségessé vált betöltése, de lóként az indokol, hogy az új székesfővárosi törvény szerint a főpolgármester képviseleti átalányát, melyet eddig a székesfőváros közönségétől élvezett, a jövőben az államkincstár fogja viselni. Erről tehát itt kellett gondos kodni. T. Képviselőház! Az az elismerő szózat, mely a pénzügyminiszteri expozébői elhangzott a tisztviselőtársadalom felé, széles körökben nagy megnyugvást keltett. Megnyugvást keltett annak kilátásbahelyezése is, hogy a köztisztviselői egészségügyi ellátás a közeljövőben ki fog építtetni. Erről azért teszek itt említést, mert ennek a közérdekű kérdésnek a belügyi tárcával való összefüggése nyilvánvaló. Megemlítem végül a belügyminisztérium kezelése alatt lévő alapok költségvetéseit, melyeket a 3. számú melléklet tüntet fel s ezzel ismertetésemet befejezvén, kérem a belügyi tárca költségvetésének általánosságban és részleteiben való elfogadását. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: A gyorsírói jegyzetekből megállapítottam, hogy Peyer Károly képviselő úr Kóródi Katona János képviselőtársára a következő kifejezést használta: »és saját kis piszkos dolgait elleplezze.« Ezért a sértő kifejezésért a képviselő urat utólag rendreutasítom. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Ház! Mindenekelőtt kérem a tanácskozóképesség megállapítását. (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Tessék beszédét megkezdeni. Intézkedem, * hogy a Házban tartózkodó képviselő urak megjelenjenek. Petrovácz Gyula: T. Ház! A kultusztárca tárgyalásánál ugyanabba a szituációba jutottam, hogy tizenegy órakor kezdtük tárgyalni a tárcát és akkor is azt mondottam, hogy a parlamentarizmus lejáratása az, ha 10—15 képviselő előtt kell beszélni. (Pintér László: Egyedül van a pártjából!) A tanácskozóképesség fenntartása a kormánypárt kötelessége. (Pintér László: Az egész parlament kötelessége! — Farkas Gyula: Saját pártja is ott hagyta, saját pártja se hallgatja!) Nem a mi kötelességünk a Ház tanácskozóképességének fenntartása. (Farkas Gyula: Éppúgy kötelességük!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Farkas Gyula: Ugy-e fáj a fővárosi állások elvesztései) Petrovácz Gyula: A belügyminisztérium költségvetése a múlt évihez képest lényegében alig változott, mindössze 126 millióra csökkent le^ a tavalyi 127'7 millióról. Az egész csökkenés mértéke összesen 1*7 millió pengőt tesz ki, vagy százalékban kifejezve a csökkenés, a múlt évről mindössze 1'33%-ot jelent, egy aránylag jelentéktelen összeget. Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék megállapítani, vájjon a Ház tanácskozóképes-el Patacsi Dénes jegyző (megszámlálja a képviselőket): Negyvennégy! Elnök: Megállapítom, hogy a Ház tanácskozóképes. Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét folytatni. (Felkiáltások jobbfelől: Menjünk ki! — Zaj.) Petrovácz Gyula: A csökkenés tehát mindössze 1'35%, mert 127'7 milliónak 1*7 millió csak 1'35%-a. Ezzel szemben a székesfőváros 281. ülése l$&h május 23-án, szerdán közigazgatási költségvetése a múlt esztendőben 163 millió pengő volt és az idén azt lecsökkentettük 146 millióra, vagyis 17 millió pengővel, ami a belügyi tárca költségvetési csökkentésének éppen tízszeresét jelenti. Bár a költségvetési számadatok közel állanak egymáshoz, percentualiter 11'65%-kal csökkentettük le a főváros költségvetését és még ez a mennyiség is kevés a belügyminiszter úr szemében, a belügyminiszter úr az ő leiratában ezeknek még mindig további csökkentését kívánja. Azt hiszem, hogy joggal. és indokkal csak akkor kérhetné ezt, ha jó példával járna elől és a belügyi tárca költségvetését is legalább olyan százalékarányban csökkentené, amilyen százalékarányban a fővárosi költségvetés csökkentve volt. A főváros egyébként is már 1929-ben megkezdte a csökkentést. Már akkor 25 millió pengővel megkezdte költségvetésének csökkentését, míg ugyanakkor az állam költségvetését még 50 millió pengővel emelte. A gazdaságos és takarékos költségvetési rendszert tehát mi sokkal korábban kezdtük el a székesfővárosnál. A székesfőváros deficitje is erre az évre csak előirányzatban és csupán formailag jelent 10 millió pengőt, ellenben az állami költségvetés deficitje a zárószámadások, illetve a kis zöld füzetek szerint csaknem minden hónapban eléri ezt a 10 milliót. Mégis a szanálási tervezetet inkább a fővárosra vonatkozólag terjesztették elő, holott az állam szanálása sokkal sürgősebb és sokkal emminensebb feladat lett volna. (Weltner Jakab: Ügy van!) Az állam a költségvetésének csökkentésében két módszerrel jár el. Egyrészt azzal a módszerrel, hogy bizonyos terheket áthárít a törvényhatóságokra. Ismerjük ezeket a terheket, amelyeket a törvényhatóságok viselnek. Ilyenek, hogy csak egy párat mondjak, a rendőrségi hozzájárulás, az anyakönyvi kiadások és a választók névjegyzékeivel kapcsolatos kiadások nagyrésze. Viszont az állam elveszi a közületektől az adók egy részét, elveszi a forgalmiadónak egy jelentős részét, elveszi a fázis alá kerülő forgalmiadót a maga egészében, elveszi a maga számára foglalja le az inségadót. Az állam tehát költségvetésének egyensúlyát azzal hozza helyre, hogy viszont a közületek, a törvényhatóságok költségvetését mind a bevételi, mind a kiadási oldalon rongálja és akkor még mindig odaáll és azt mondja, hogy a közületek, a törvényhatóságok még csökkentsék háztartásuk kiadásait. (Weltner Jakab: Es nem fizet!) Amely pillanatban a kormány hozzájárulna ahhoz, hogy ezek az állami szolgáltatások, amelyek a törvényhatóságok költségvetését tényleg rontják, megszűnjenek, ezek onnan kiküszöbölhetők legyenek és hogy ezek a közületek visszakapják azokat az adónemeket, amelyek eddig az ő költségvetésüket szolgálták és segítették a háztartás vitelében, amelyeket azonban most az állam foglalt le magának, a közületek költségvetésének kérdése mindjárt egészen másként állana. De hasonló a helyzet az üzemeknél is. Az állami üzemeknél ebben a költségvetésben a kiadások 12 millió pengővel növekedtek, a bevételek viszont 6 millió pengővel növekedtek. Mindkét oldalon növekedés van, mégis a kiadások növekedése 6 millió pluszt eredményez, vagyis tulajdonképpen az üzemek hiánya szaporodik ebben a költségvetésben 6 millió pengővel. A főváros üzemei a múlt évben előirányzott 17*5 millió pengő bevétellel szemben a most