Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-281
136 Az országgyűlés képviselőházának , ban példa nem volt. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon, középen és a baloldalon) Igen t. képviselőtársamnak csak annyit mondhatok még, hogy én a magam részéről elsősorba a igenis a búzakérdéssel foglalkoztam, mert tudom, hogy ez döntő jelentőségű, mert a búzakérdéssel való reális foglalkozás nemcsak kötelességem, de azért is, mert tudom, hogy lakosságunk igen nagy százalékának gazdasági exisztenciája a búzakérdés mikénti megoldásától függ. Képviselőtársam kifogásolta azt is, hogy nálunk nincs sajtószabadság. Megállapítom, hogy azt hiszem, kevés államban van annyi sajtószabadság, mint nálunk. (Ügy van! Ügy van! jobb felől és középen. — Weltner Jakab: Ez egy kis túlzás!) Túlzás volt az ő részéről, igen, ez a helyes megállapítás. (Derültség a jobboldalon.) Igen t. képviselőtársam polemizált velem a kritika kérdését illetőleg is. Sohasem zárkózom el a kritikától, sem a nyilvános kritikától, sem baráti körben előadott kritikától, sem referenseim, még a legfiatalabb rangú referenseim kritikájától sem, mert szeretem, ha mindenki nyíltan megmondja a nézetét. (Helyeslés bal felől.) Hiszen közügyet szolgálunk és nem hiúsági kérdés a közélet. (Ügy van! Úgy van! a jobb- és a baloldalon. Éljenzés jobbfelöl.) Képviselőtársam követelte, hogy a va : lasztójog tekintetében precízen fejezzem ki magam. Nyíltan megmondottam, hogy titkos választójogot akarok. A belügyminisztériumban folynak a javaslat előkészületei és azt hiszem, Ősszel már abban a helyzetben leszünk, hogy a Ház elé hozzuk a választójogi törvényjavaslatot. (Helyeslés és taps balfelől. — Friedrich István: Nem tapsolnak odaát ilyenkor, amikor a titkos választójogról van szó! — Mozgás. — Elnök csenget.) Képviselőtársam a »kuvik-kérdéssel« is foglalkozott, sőt még állattani szempontból is belemélyedt e kérdés taglalásába. Ezen az úton nem tudom követni. Én a közélet kérdéseit politikai szempontból nézem, a »kuvikok« kérdését is. Tény az, hogy engem az indított ennek a kérdésnek felvetésére és a sajtóban is a taglalására, hogy itt a Házból egy úr, aki Olaszországban járt, állandóan azt híresztelte, hogy »baj van Rómában«. Miután ez az úr igen vitéz katona volt, ennélfogva tudhatja velem együtt azt, hogy állásokat megrohamozni és bevenni csak akkor lehet, ha mindenki lelki egységben van és lelkileg nem omlik össze a csapat, éreztem szükségét annak, hogy a »kuvikok« ellen irtóhadjáratot indítsak, megbélyegezvén azokat, akik nem bíznak a magyar ügyben. (Friedrich István: Erről a kuvikról még írok egy cikket, ez jó téma! — Derültség. — Egy hang jobbfelől: Vezércikket! — Zaj. — Elnök csenget.) T. képviselőtársam történelmi perspektívát is adott Napoleon hadjáratairól. Az orosz hadjáratot bírálta, természetesen retrospektív alapon, (Derültség a jobboldalon.) mondván, hogy Napoleon túlságosan bízott az ő csillagában. Űgylátszik, bizonyos célzás is volt ebben, mert az én barátaim azt állítják, hogy bíznak^ a csillagomban. Mi, katonák, ezeket az alvezérekét, akik nem bíztak ügyük csillagában, úgy ítéltük meg, hogy már szerették volna élvezni a marsaili előkelőséget a nyugdíjban. (Derültség.) Egészen természetes, hogy a hosszú háború során egyes marsallokból lett herceg urak vissza szerettek volna vonulni, élvezni hercegségüket, mert a háborúban erre alkalom ' SÍ. ülése 1934 május 23-án, szerdán nincs. De ezt ne vitassuk. Tény az, hogy bíznunk kell ügyünkben. Én öízom abban, hogy ennek a nemzetnek elhivatása van és ha mint ennek a nemzetnek kormányelnöke nem bíznék ebben, nem volnék méltó erre az állásra. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nekem hinnem kell, még a legsötétebb éjszakában is napvilágot kell látnom, mert különben elpusztulnánk, ha az élen haladó harcos nem így látná a dolgot. {Úgy van! Taps a jobboldalon.) És a vitalitás hiánya is jelentkezne, ha állandóan a lemondás szellemét hirdetnők. (Ügy van!) Magyarországnak a történelemnek ebben a mai fordulójában, a világpolitikának ezen a pontján, amelyen él, a Kárpátok medencéjében állandóan hinnie kell, mert folyvást megpróbáltatásoknak van kitéve. Erről is lehet majd egy vezércikket írni a »kuvik mellett«. (Tetszés. — Friedrich István: Köszönöm! Propper Sándor: Téma már van! — Halljuk! Halljuk!) Ernszt Sándor t. képviselőtársam felszólalását hálásan köszönöm. Hálásan köszönöm azért, mert amikor mi kollégák voltunk és egym'ás mellett ültünk a minisztertanácson, sokszor egy és ugyanazokat a panaszokat súgtuk egymás fülébe. Közös problémáink voltak és vannak — beszéde után látom — még ma is. Közös nagy problémák gazdasági téren, közös nagy problémák szociális téren, nem közös a problémánk közjogi téren, amiről különben más helyütt fogok majd beszélni. A gazdasági kérdések terén úgy áll a dolog, t. Ház, hogy tervezők nagyon sokan vannak, végrehajtani a terveket azonban majdnem senki sem tudja, mert ez a gazdasági élet nem a magyar nemzetnek és kormánynak szuverén akaratától függ, hanem olyan nemzetközi erőktől, amelyekkel sokkal nagyobb gazdasági kapacitással rendelkező államok nem tudnak megbirkózni. Amikor én múltkori beszédemben a »falmenti politikát« hirdettem gazdasági téren, ezt azért tettem, mert majdnem kétévi miniszterelnökségi tapasztalataim alapján meggyőződtem, hogy ez a helyes út a magyar nemzet szempontjából, mert fantazmagóriák után szaladni vagy túlságosan radikális eszközöket alkalmazni akkor, amikor új rendszer gazdaságilag még nincs kialakulva, nézetem szerint óriási rizikóval jár. (Ügy van!! Ügy van!) Nem merek kockáztatni semmit, mert nemcsak magamról, hanem az egész nemzet gazdasági exisztenciájáról van szó. (Helyeslés a jobboldalon.) Bizonyos, — ezt akceptálom, elismerem és ebben azt hiszem, a kormánypárt és az ellenzék között differencia nincs — hogy gazdasági életünk terén is új berendezkedésre, tehát reformokra van szükségünk. (Ügy van! a baloldalon.) Magam sem vagyok megelégedve a hitelélet kifejlődésével és gyakorlatával. (Ügy van! Ügy van!) Nem vagyok megelégedve azzal, hogy túlságosan központosítva gyakoroljuk az ipar fejlesztését, a bankok túlságos befolyását engedve egyes iparágakban. (Űpy van! Taps a baloldalon.) Nem vagyok megelégedve azzal, de ma ebben a súlyos gazdasági krízisben az úgynevezett erős kézzel — amit gyakorolni nem nehéz — (Zaj a baloldalon.) mégsem akarok belenyúlni a gazdasági életbe, mert nem akarok olyan pillanatban gazdasági exisztenciákat veszélyeztetni, amikor a prosperitás talán újból megindul. (Némethy Vilmos: Közben elpusztul a mezőgazdaság!) Ha új dolgokról van szó, akkor bizonyos rendszerességet kíván a kormány behozni a