Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

126 Az országgyűlés képviseloházánoJc lam — de a lényeg az, hogy ha írnak, hazug­ságot ne írjanak. T. Képviselőház! Magyar közvéleményt csi­nálni mesterséges úton sokáig nem lehet. Saj­nálom,, hogy nincs itt az igen t. miniszter­elnök úr, aki annakidején nem egy beszédében a fajvédőpárt vezéreként hirdette a keresztény sajtónak, a komoly, a tisztességes sajtónak feladatát, a nemtisztességes, az üzleti sajtónak megrendszabályozását. Sajnálom, hogy nincs itt, de itt van igen t. barátom, az államtitkár úr, aki ezeket a kérdéseket ismeri és intézi. Felhívom a figyelmét arra, hogy kísérje figye­lemmel a napisajtót és nézze azt a kútmérge­zést, amelyet a magyar lelkek megmérgeaésé­vel folytatnak. Nem lehet így nemzeti közvé­leményt csinálni, hazugságokkal, az ügyeknek letapadásával, elferdítésével. Keresztény erköl­csöt követelek azokban a redakciókban is, ahol 75%-ig nem. keresztény újságírók vannak. Mondhatja valaki, hogy maradi ember vagyok, mondhatja azt, hogy reakciós ember vagyok, — megszoktuk ezeket a szavakat — de kijelen­tem, lehetetlen álláspont az, hogy egy ország­ban, ahol 5% a zsidóság, az újságírók 75%-a zsidó legyen. A tehetségnek kell mindenben ér­vényesülni, ezt nem vonom kétségbe, de azt már igenis kétségbe vonom és tiltakozom, el­lene, hogy minden 100 jó tollforgató ember kö­zül — véletlenül — 75 zsidó legyen és az én fajtámból csak 25 legyen a jó tollforgató. En az igazság érdekében —• mert az igazságos az, amit én követelek — lehetetlen állapotnak nyilvánítom, hogy egy országban, amely ke­resztény, t amely 95%-ig keresztény ország, a közvélemény 75%-át nemkeresztény egyének csináljak. Ez nem leihet magyar közvélemény. Ez ellen keresztény fajtám nevében és érdeké­ben ünnepélyesen óvást emelek. T. Képviselőház! Lehet, hogy lesznek majd megint, akik, ezt a felszólalásomat úgy fogják beállítani, mint aki a sajtószabadság ellen vé­tettem, mert aki a keresztény érdekeket szol­gálja, aki fajtámnak ' érdekeit .szolgálja, aki egy tisztességes közvéleményt, a magyar nép­lélekből fakadó, a magyar lélekhez szóló köz­véleményt'akar, arra rendesen rá szokták húzni a lepedőt, azt mondják, hogy reakciós, azt mondják, hogy »felekezeti türelmetlenség«. Felteszem a kérdést, —'minden józan gondol­kodású, becsületes emberhez szólok felekezeti különbség nélkül — vájjon ha ebben az or­szágban a kereszténység csak 5%-ot kép­viselne, a zsidóság nem tiltakoznék-e az ellen, ha a sajtóban 75—80%-os arányt a kereszté­nyek foglalnának el? Erre tessék válaszolni. Azt hiszem, nekem mindenki igazat ad, ha innen az országgyűlésből felszólítom a kiadó­vállalatokat, a laptulajdonosokat, hogy na­gyobb mértékben juttassák .szerephez a keresz­tény újságírókat, mert legyenek meggyőződve, hogy ezek is éppen olyan ügyes újságírók, tar­talmasak és tanultak, akik minden tekintetben felveszik a zsidó-ujságírókkal a versenyt. T, Képviselőház! Ha majd a miniszter­elnök úr beváltja ígéretét, mint ahogyan biz­tos vagyok benne, hogy be fogja váltani és majd meglesz az újságírói kamara,'akkor sok tekintetben javulás lesz ezen a téren is, ámbár itt egyéb intézkedések is szükségesek. Nem , antiszemitizmus az, mikor ezt a kérdést én itt szóváteszem, mert én vallásos keresztény-kato­likus ember vagyok, a gyűlöletet nem isme­rem, a mozgalmunk sem gyűlöl senkit, nem gyűlölet ez, ez fajom .szeretete, és pirulj az ar­com, ha arra gondolok, hogy fajom talán nem 281. ütése 1934 május £S-án, szerdán olyan tehetséges, hogy nem tud jó vezéreikke­ket és jó riportokat írni. Valószínűleg a ke­resztény morál, a keresztény erkölcs tartja vissza^azt a keresztény morális .alapon.álló keresztény újságírót attól, hogy pikantériákat írjon, hogy utcai lányokat megintervjuvoljon és hasonló' dolgokat írjon a lapokba, csak azért, mert ( a pubikum ezt szereti. Hiszen, ha meztelen nőket mutogatnak a színházban, azo­kat is megnézi a publikum, de ezt mégsem .szabad tenni. A sajtónak az lenne a köteles­sége, hogy becsületes, magyar nacionalista közvéleményt neveljen, mert »ha ez így megy tovább, nagyon .szomorú sorsra fogunk jutni. T. Képviselőház! Nem akarok beszélni ki­váló üzleti » apróhirdetésekről s arról, hogy micsoda óriási előnyt és hasznot jelent ez egyik-másik lapnak. • Nem egy nyomdász jön hozzánk, a mozgalmunkhoz panaszkodni, hogy a lapnélküli nyomdák nem jutnak nyomtatvá­nyokhoz. Nem vagyok barátja a dömping-, vagy nem tudom én milyen sajtónak, de bo­csánatot kérek, ha egy nyomdavállalatnak van lapja és akár a lap útján, vagy más formában ^mégis nyomtatványokhoz és .szállításokhoz jut, a másik nyomda meg semmihez sem, ez is bizonyos függetlenség megsértése, mert mon­dom, panaszkodnak azok a nyomdászok és a nyomdák, amelyek lappal nena rendelkeznek. Annakidején mi, egészen nyíltan megmon­dom, ezt az egész sajtókérdést és az egész kér­désnek azt a részét, mely a keresztény újság­írókra vonatkozik, egy rendelettel 24 óra alatt meg fogjuk csinálni. Kérem a miniszterelnök urat, hogy egy jóindulatú tanáccsal intézze el ezt a kérdést, hogy enyhén fejezzem ki ma­gamat s legyen szíves a nemzeti egység nevé­ben és jegyében odajuttatni egy ilyen jóindu­latú tanácsot az újságkiadókhoz, vagy csak egy szerény kérdést is felvetni, vagy egy kér­dőívet küldeni oda kitöltésre, hogy kíváncsi lett a miniszterelnök úr, vájjon a sajtó ber j keiben a miniszterelnök úr fajtestvérei, az én fajtestvéreim milyen arányban vannak képvi­selve. En azt hiszem, már ez az érdeklődés is megnyitná az ajtót sok jó tollforgató, ügyes­tollú képzett magyar újságíró előtt és sok em­ber jutna ezáltal kenyérhez, aki így nem jut ahhoz. Mert érthető talán, ha az összetartás a kiadó és az ő fajtájabeli között nagyobb, mint a mi ellenőrzésünk velük szemben, de mégis lehetetlen ez az állapot, igen t. minisz­terelnök úr. Ma a mentelmi bizottság előtt álltam, mert rámutattam egyik cikkemben arra, hogy ez a neoliberális szellem, vagy ahogy az új­ságban megírtam, — mert magyarul szoktam beszélni — ez a zsidó szellem, mennyire meg­fertőzi, mennyire befolyásolja a magyar lelke­ket: és akkor engem odavisznek, odaállítanak a bíróság elé. Vállalom érte a felelősséget és kijelentem, hogy az első betűitől az utolsóig az egészet ismét megírnám és aláírnám. Odaállok felekezeti izgatás miatt, iholött, mint említet­tem, vallások ellen én nem izgatok, mert én mint vallásos ember, becsülöm és tisztelem minden felebarátom vallását, senki , vallását nem bántom, hanem tiszteletben tartom. Mélyen t. miniszterelnök úr, én egyrészt nem szoktam szenzációkat hajhászni, más­részt nem akarok reklámot csinálni senkinek, de az egyik újságban a következő kis hirdetés volt, csak egysoros hirdetés, az ügyész úr nem vette észre; Meskó Zoltán cikkét észrevette, de "ezt nem vette észre, pedig az van benne, hogy 1 :

Next

/
Oldalképek
Tartalom