Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-281
126 Az országgyűlés képviseloházánoJc lam — de a lényeg az, hogy ha írnak, hazugságot ne írjanak. T. Képviselőház! Magyar közvéleményt csinálni mesterséges úton sokáig nem lehet. Sajnálom,, hogy nincs itt az igen t. miniszterelnök úr, aki annakidején nem egy beszédében a fajvédőpárt vezéreként hirdette a keresztény sajtónak, a komoly, a tisztességes sajtónak feladatát, a nemtisztességes, az üzleti sajtónak megrendszabályozását. Sajnálom, hogy nincs itt, de itt van igen t. barátom, az államtitkár úr, aki ezeket a kérdéseket ismeri és intézi. Felhívom a figyelmét arra, hogy kísérje figyelemmel a napisajtót és nézze azt a kútmérgezést, amelyet a magyar lelkek megmérgeaésével folytatnak. Nem lehet így nemzeti közvéleményt csinálni, hazugságokkal, az ügyeknek letapadásával, elferdítésével. Keresztény erkölcsöt követelek azokban a redakciókban is, ahol 75%-ig nem. keresztény újságírók vannak. Mondhatja valaki, hogy maradi ember vagyok, mondhatja azt, hogy reakciós ember vagyok, — megszoktuk ezeket a szavakat — de kijelentem, lehetetlen álláspont az, hogy egy országban, ahol 5% a zsidóság, az újságírók 75%-a zsidó legyen. A tehetségnek kell mindenben érvényesülni, ezt nem vonom kétségbe, de azt már igenis kétségbe vonom és tiltakozom, ellene, hogy minden 100 jó tollforgató ember közül — véletlenül — 75 zsidó legyen és az én fajtámból csak 25 legyen a jó tollforgató. En az igazság érdekében —• mert az igazságos az, amit én követelek — lehetetlen állapotnak nyilvánítom, hogy egy országban, amely keresztény, t amely 95%-ig keresztény ország, a közvélemény 75%-át nemkeresztény egyének csináljak. Ez nem leihet magyar közvélemény. Ez ellen keresztény fajtám nevében és érdekében ünnepélyesen óvást emelek. T. Képviselőház! Lehet, hogy lesznek majd megint, akik, ezt a felszólalásomat úgy fogják beállítani, mint aki a sajtószabadság ellen vétettem, mert aki a keresztény érdekeket szolgálja, aki fajtámnak ' érdekeit .szolgálja, aki egy tisztességes közvéleményt, a magyar néplélekből fakadó, a magyar lélekhez szóló közvéleményt'akar, arra rendesen rá szokták húzni a lepedőt, azt mondják, hogy reakciós, azt mondják, hogy »felekezeti türelmetlenség«. Felteszem a kérdést, —'minden józan gondolkodású, becsületes emberhez szólok felekezeti különbség nélkül — vájjon ha ebben az országban a kereszténység csak 5%-ot képviselne, a zsidóság nem tiltakoznék-e az ellen, ha a sajtóban 75—80%-os arányt a keresztények foglalnának el? Erre tessék válaszolni. Azt hiszem, nekem mindenki igazat ad, ha innen az országgyűlésből felszólítom a kiadóvállalatokat, a laptulajdonosokat, hogy nagyobb mértékben juttassák .szerephez a keresztény újságírókat, mert legyenek meggyőződve, hogy ezek is éppen olyan ügyes újságírók, tartalmasak és tanultak, akik minden tekintetben felveszik a zsidó-ujságírókkal a versenyt. T, Képviselőház! Ha majd a miniszterelnök úr beváltja ígéretét, mint ahogyan biztos vagyok benne, hogy be fogja váltani és majd meglesz az újságírói kamara,'akkor sok tekintetben javulás lesz ezen a téren is, ámbár itt egyéb intézkedések is szükségesek. Nem , antiszemitizmus az, mikor ezt a kérdést én itt szóváteszem, mert én vallásos keresztény-katolikus ember vagyok, a gyűlöletet nem ismerem, a mozgalmunk sem gyűlöl senkit, nem gyűlölet ez, ez fajom .szeretete, és pirulj az arcom, ha arra gondolok, hogy fajom talán nem 281. ütése 1934 május £S-án, szerdán olyan tehetséges, hogy nem tud jó vezéreikkeket és jó riportokat írni. Valószínűleg a keresztény morál, a keresztény erkölcs tartja vissza^azt a keresztény morális .alapon.álló keresztény újságírót attól, hogy pikantériákat írjon, hogy utcai lányokat megintervjuvoljon és hasonló' dolgokat írjon a lapokba, csak azért, mert ( a pubikum ezt szereti. Hiszen, ha meztelen nőket mutogatnak a színházban, azokat is megnézi a publikum, de ezt mégsem .szabad tenni. A sajtónak az lenne a kötelessége, hogy becsületes, magyar nacionalista közvéleményt neveljen, mert »ha ez így megy tovább, nagyon .szomorú sorsra fogunk jutni. T. Képviselőház! Nem akarok beszélni kiváló üzleti » apróhirdetésekről s arról, hogy micsoda óriási előnyt és hasznot jelent ez egyik-másik lapnak. • Nem egy nyomdász jön hozzánk, a mozgalmunkhoz panaszkodni, hogy a lapnélküli nyomdák nem jutnak nyomtatványokhoz. Nem vagyok barátja a dömping-, vagy nem tudom én milyen sajtónak, de bocsánatot kérek, ha egy nyomdavállalatnak van lapja és akár a lap útján, vagy más formában ^mégis nyomtatványokhoz és .szállításokhoz jut, a másik nyomda meg semmihez sem, ez is bizonyos függetlenség megsértése, mert mondom, panaszkodnak azok a nyomdászok és a nyomdák, amelyek lappal nena rendelkeznek. Annakidején mi, egészen nyíltan megmondom, ezt az egész sajtókérdést és az egész kérdésnek azt a részét, mely a keresztény újságírókra vonatkozik, egy rendelettel 24 óra alatt meg fogjuk csinálni. Kérem a miniszterelnök urat, hogy egy jóindulatú tanáccsal intézze el ezt a kérdést, hogy enyhén fejezzem ki magamat s legyen szíves a nemzeti egység nevében és jegyében odajuttatni egy ilyen jóindulatú tanácsot az újságkiadókhoz, vagy csak egy szerény kérdést is felvetni, vagy egy kérdőívet küldeni oda kitöltésre, hogy kíváncsi lett a miniszterelnök úr, vájjon a sajtó ber j keiben a miniszterelnök úr fajtestvérei, az én fajtestvéreim milyen arányban vannak képviselve. En azt hiszem, már ez az érdeklődés is megnyitná az ajtót sok jó tollforgató, ügyestollú képzett magyar újságíró előtt és sok ember jutna ezáltal kenyérhez, aki így nem jut ahhoz. Mert érthető talán, ha az összetartás a kiadó és az ő fajtájabeli között nagyobb, mint a mi ellenőrzésünk velük szemben, de mégis lehetetlen ez az állapot, igen t. miniszterelnök úr. Ma a mentelmi bizottság előtt álltam, mert rámutattam egyik cikkemben arra, hogy ez a neoliberális szellem, vagy ahogy az újságban megírtam, — mert magyarul szoktam beszélni — ez a zsidó szellem, mennyire megfertőzi, mennyire befolyásolja a magyar lelkeket: és akkor engem odavisznek, odaállítanak a bíróság elé. Vállalom érte a felelősséget és kijelentem, hogy az első betűitől az utolsóig az egészet ismét megírnám és aláírnám. Odaállok felekezeti izgatás miatt, iholött, mint említettem, vallások ellen én nem izgatok, mert én mint vallásos ember, becsülöm és tisztelem minden felebarátom vallását, senki , vallását nem bántom, hanem tiszteletben tartom. Mélyen t. miniszterelnök úr, én egyrészt nem szoktam szenzációkat hajhászni, másrészt nem akarok reklámot csinálni senkinek, de az egyik újságban a következő kis hirdetés volt, csak egysoros hirdetés, az ügyész úr nem vette észre; Meskó Zoltán cikkét észrevette, de "ezt nem vette észre, pedig az van benne, hogy 1 :
