Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

Az országgyűlés képviselőházának è ben, amint valamennyien tudjuk, az idén teljesen mások voltak, mint tavaly. Nem akarok magamnak olcsó babérokat szerezni azzal, hogy mindakét nyilatkozatot egymásután felolvassam és hogy bizonyos inkonzekveneiákra mutassak rá, mert hiszen a változó viszonyok között, változó helyzetben joga van mindenkinek véleményét megváltoztatni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) joga van másképpen látni a dolgokat, joga van másképpen nyilatkozni. Egy ilyen fundamentális kérdésben azonban csak éppen . egy kijelentést akarok felolvasni, amely felett inkább csodálkozom, és ez az, hogy 1933 május 17-én elhangzott nyilatkozatában a miniszterelnök úr többek között a következőket mondotta (olvassia): »En mégegyszer mondom, tisztelet azok iránt, akik ezt a kérdést előhozták, de mégis azt kérem tőlük, hogy egyrészt külpolitikai kérdé^ sek-kel ne kapcsolják össze stb.« Az idén pedig á miniszterelnök úr a következőket mondotta (olvassa): »T. Ház! A királykérdés is a külpolitikai kérdésekhez tartozik, — tehát az egyik évben tartozik, a másik évben nem tartozik, bár — s ezt aláhúzom — ebben a kérdésben csak a .szuverén magyar nemzet dönthet, de tagadhatatlan, a királykérdésnek nemzetközi vonatkozásai vannak, amit különben a szónokok is elismertek.« Termesztés, hogy elismertük, mert hiszen tudjuk és valamikor mindig azt is hangoztattuk, hogy • a kimlykérdés elsősorban külpolitikai kérdés, annyiban külpolitikai kérdés, hogy .szükség van arra, hogy a külpolitikai helyzet lehetségessé tegye annak megoldását, mert csak akkor lesz a nemzet abban a helyzetben, hogy szabadon határozhasson ebben a kérdésben. Fentiekben tehát mégis olyan inkonzekvencia van, amely miatt nehéz nekem bíznom^ abban az előrelátásban, amelyet egy kormánytól a külpolitikai elgondolások, és vezetés terén joggal elvárhatnánk. Most pedig áttérek a miniszterelnök úrnak a királykérdésben tett nyilatkozatára. A miniszterelnök úr deklarációja a következő {olvassa): »Szabadkirály választó elvi álláspontom teljes fenntartása mellett nem zárkózom el a másik álláspont mérlegelésétől, ha az ország érdeke ezt megkívánja. Megjegyezvén, hogy magát a kérdést .semmiféle vonatkozásban — és ezt konkrét értesülésekre és adatokra támaszkodva mondom — aktuálisnak ma nem tartom.« Itt természetesen^ megvan köztünk az elvi ellentét, amely fennáll éppenúgy, mint fennállott a múltban, ezen nyilatkozat után a jövőben is, mert hiszen mi a törvényes királyság elvi alapján állunk a miniszterelnök úr pedig a szabadkirály választás elvi álláspontján van, bár lehet, hogy gyakorlatban éppen azért, mert a mi álláspontunk erősebb, ha megoldásra kerül a sor, akkor majd az a másik álláspont — bocsánatot kérek, hogy a miniszterelnök úr szavait használom, megfordítva — talán közeledni fog a mi legitimista álláspontunkhoz- Itt azonban a miniszterelnök úr azt mondja, hogy »ha az ország érdeke azt megkívánja«. Mi a legitimista álláspontot nem akkor akarjuk képviselni, ha az ország érdekei megkívánják, hanem azért, mivel az ország érdeke ezt megkívánja. A mi meggyőződésünk az, — nekünk nem volt szükségünk arra, hogy Benestől és Titulescutól tanuljuk meg, hogy ennek az országnak mi az érdeke — hogy igenis az ország érdeke megkívánja ,hogy a királykérdést a mi törvényes elgondolásunk szerint oldjuk meg és mi a ki. ülése 19Sí május 23-ári, szerdán 123 rálykérdésben azért vagyunk legitimisták, mivel meg vagyunk győződve arról, hogy ezt az ország érdeke igenis megkívánja. : A különbség tehát ezúttal az aktualitás kérdésében van köztünk, mert hiszen ha nem lenne az ország érdekében a legitimista megoldás, akkor mi sem hangoztatnánk, mi sem szorgalmaznánk most a legitimista megoldást. A kérdés tehát közöttünk az: vájjon aktuális-e ez a kérdés, vagy sem. Itt ki kell térnem egy pillanatra t. barátomnak, Farkas Tibornak előbb felolvasott cikkére, amelyben ő azt mondja, hogy megjelent a francia külügyminiszter úrnak egy nyilatkozata, amely szerint Olaszország és Franciaország megegyeztek volna Csehországgal, — ami különben nem lényeges, mert hiszen Csehország és Franciaország egyetértenek ebben a kérdésben — hogy kijelentik, hogy a Habsburgok visszatérését nem fogják tűrni, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Precízen Ausztriában!) Ebben az újságban nem tudom hogy van. (vitéz Gömbös! Gyula miniszterelnök: Ausztriában! De ez osztrák kérdés és nem magyar kérdés. Az előző szónoknak az volt a hibája, hogy ő osztrák kérdést taglalt itt. Ezt intézzék el Ausztriában!) Éppen elébem vágott a miniszterelnök úr, mert azt akartam mondani, hogy így csak indirekte tartozik reánk ez a dolog, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Világos!) Mielőtt még a miniszterelnök úr közbeszólt volna, ki akartam térni arra, hogy ez csak indirekte tartozik reánk, azonban per analogiam legyen szabad mégis megjegyeznem, hogy én elsősorban nem hinném, hogy Mussolini miniszterelnök úr ilyen nyilatkozatot tett volna, mert hiszen Ő volt az, aki — bár a tradíciók ebben a tekintetben nem olyan régi keletűek, mint a mi tradícióink — akkor, amikor hatalmában lett volna talán más utat is választani, ragaszkodott az olasz tradíciókhoz és ragaszkodott a királyság intézményéhez, mondván: il re è simbolo della patria, simbolo della perpetuita della patria. Magyarul: a király szimbóluma a hazának, szimbóluma a haza állandóságának. Nem hinném tehát, hogy éppen barátaira, szövetségeseire nézve volna teljesen más elgondolás az ő koncepciójában, amikor meg vagyok győződve arról, hogy mint nagyon is művelt ember,' a mi történelmünket tény Heg

1 minden tekintetben teljesen ismeri. Nem akarom elhinni azt sem, hogy a francia külügyminiszer úr tett volna ilyen nyilatkozatot. A francia álláspont az, amelyet én itt a t. Házban kifejtettem. Ez egészen precíz volt, úgy ahogy én azt elmondottam. Franciaország, mint közismert, a kisantant szövetségese és minthogy a kisantant ellenzi a restaurációt, Franciaország a kisantantot ebben támogatja is, de nem fog odáig elmenni, hogy egy magyar restauráció esetén azt fegyverrel kívánná megakadályozni. (Mojzes János: Es a kisantant?) A kisantanttal nekem — sajnos ^~ semmi érintkezésem nincs, a kisantantra vonatkozólag nyilatkozni nem tudok En csak a francia álláspontot szögezem le és minthogy •ma éppen arról volt szó, hogy a francia külügyminiszter nyilatkozott volna, éppen azért kötelességem azt újra lefektetni. T. Ház! Arról, hogy a kérdés aktuális-e, a következőket kívánom mondani. Aktualitás alatt én nem azt értem, amit a miniszterelnök úr beszédében, mondott, hogy (olvassa): »Az ideiglenesség kihangsúlyozásával ugyanis egyesek arra akarnak következtetni, hogy a király-