Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

114 Az országgyűlés képviselőházának í tett egy sor olyan nyilatkozatot itt a Házban, amelyekkel, azt hiszem, az egész ország egyetértett, de a miniszterelnök urat mint honvédelmi minisztert nem ugyanaz az elgondolás vezette itt a Házban, mint a propagandíiszerű utazásoknál. Az angol parlamentáris rendszer ismerői azt mondják, hogy az angol parlamentáris rendszer kifejlődésének egyik főoka az volt, hogy az angol ember természeténél fogva tűri a kritikát és fogékony a humor iránt is. (östör József: És a nyugalom iráni) Ügy látom, hogy a kritikának a tűrése és a humor nálunk is kezd jelentkezni. (Derültség.) Elismerem, hogy e tekintetben bizonyos haladást látok. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy az igazi államférfiúi tekintély és érték összeegyeztethető a kritikával és a humorral is, mert sokkal reálisabb és sokkal emberibb politikát lehet csinálni akkor, ha ezt a politikát azután megfelelő formába is öntik. Tekintettel arra, hogy nagyon nehéz megtalálni a miniszterelnöki tárca keretébe tartozó kérdések határát — ezt néhány perccel ezelőtt magamnak is alkalmam volt tapasztalni — és minthogy nem akarok mégegyszer az elnök úrral nem éppen szembekerülni, hanem az elnöki vonalvezetés kérdésében más véleményre jutni, ezért bizonyos katonai vonatkozású kérdéseket most inkább elmellőzve, a miniszterelnök úr egy másik tárcájánál fogom ezeket megtárgyalni, bár szerintem ugyanide tartoznának. Arra helyezném a fősúlyt, hogy a miniszterelnök úr igyekezzék a megfelelő határozottsággal és félre nem érthető nyiltsággal nyilatkozni, mert kétségtelenül kívánatos az, hogy egy plattform alakuljon ki, vagy alakulhasson ki. Szerintem elsősorban a választójogra vonatkozólag kellene a miniszterelnök úrnak többet mondania és többet cselekednie, mint amennyi eddig történt. Ügy látom, hogy az ország szempontjából kívánatos volna, hogy a választójog kérdésében és az ezzel összefüggő, vaary összeköttetésbe hozható kérdésekben mielőbb kezdjen a törvényhozás tárgyalni, hogy ne hagyjuk ezeket a kérdéseket úgy a legutolsó időre, mint a múltban, amikor azt tapasztalhattuk, hogy az első nemzetgyűlés a legfontosabb törvényét az utolsó pillanatra hagyta és akkor óraigazítással som tudta a megfelelő megoldást meghozrí. Habár nem vagyok híve annak, hogy az általános gazdasági nehézségek által fűtött hangulat úgy nyerjen levezetést, hogy a figyelmet ettől elterelve, más téren lépjünk aktivitásba, mégis azt hiszem, hogy ez a szomorú időszak, amelyben most vagyunk és amelynek valószínűleg elébe megyünk minden hivatalos beharangozás^ ellenére, mert hiszen kétségtelen, hogy a természeti erőkkel szemben a legerősebb kormányzat is tehetetlen, e tekintetben szintén kívánatos volna, ha a hivatalos propaganda és a magasáblb hivatalos irányítás nem esnék abba a hibába, hogy túlságosan kedvező reményekre bíztatja az ország egyik felét avval, hogy a másik részen a gazdasági helyzet nem olyan rossz. Megmondom őszintén, hogy a földművelésügyi miniszternek azt a nyilatkozatát, amelyet a mai lapokban olvastam, nem tartom nagyon szerencsésnek. (Mo.izes János: Majd az utána következő jelentések lehűtik az optimizmust!) Mindenesetre általában helyesebbnek tartom, ha különösen nehéz viszonyok közt az optimizmust nem fokozzuk alap nélkül. Megengedem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr többet járja az országot mint én, nagyobb területeket bejár és magasabb helyről nézi az egészet» de. azt hiszem. SÍ. ülése 193

If május 23-án, szerdán azt állítani, hogy

r Magyarországon ma jó közepes termésre még számíthatunk, túlságosan merész dolog és nagyon meg fogja magát bosszulni. Mindenesetre kívánnám, hogy csodák történjenek, de csodákkal a reális életben nem igen számíthatunk és amikor azt látom. hogy a bevetett területnek nagy része, értve a tavasziakkal vetett^ területet, az ország jelentős részében általában siralmas, amikor a főikalászosok minőségéről sem valószínű, hogy eléri a gyenge közepest, akkor nem hiszem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr megállapítása helyes legyen. E tekintetben a __ hírek irányításának és a helyes hírek irányításának híve vagyok, annak ellenére, hogy az általános gazdasági irányítástól, vagy az általános irányított gazdaságtól félek. Mindenesetre azt hiszem, helyesebb volna az, ha még nagyobb mértékben csökkennének azok a görögtüzes jelentések, amelyeket a múltban láttunk, úgy, hogy a kormányzat a maga egész elgondolásában és cselekményeiben még közelebb kerülne az élethez, mint amilyen közel van, úgy, hogy a kormányzati nyilatkozatok és kormányzati cselekmények ne vonják ki azt â jogos kritikát, hogy nem mindig állanak megfelelő arányban a helyzet komolyságával. Azt hiszem, Magyarország helyzete gazdasági szempontból ma nagyon komoly, (Ügy van! a baloldalon.) En nagyon komolynak látom, de nem. vonatkoztatom magamra azt, amit a miniszterelnök úr nagyon sokszor talán nem is rossz szándékkal, hanem a legjobb meggyőződéssel mondott a kuvik szerepére vonatkozólag. En azt látom és azt tapasztalom, hogy többféle szisztéma van. Van az orvostudománynak iskolája, amely azt mondja, hogy a betegnek soha sem szabad megmondani az igazat, a beteget tulajdonképpen mindig jobban kell informálni, vagyis igyekezni kell őt arról meggyőzni, hogy a baja nem olyan nagy, mert így a beteg gyógyulása könnyebben elősegíthető. Van azután egy másik .iskola is, amely éppen olyan komolynak tartja magát és azt mondja, hogy éppen olyan eredményeket ér el: ez az iskola pedig azt mondja, hogy igenis a helyes az, — és a 'beteget is erre kell nevelni — hogy a betegnek is megmondják a való igazságot, állapotának komolyságát, esetleg reménytelenségét is. De a tekintetben^ — azt hiszem — egyetértünk, a Háznak ezen és a túlsó oldalán is, hogy reménytelenségről nem beszélünk. Amikor azonban azt mondjuk, hogy a helyzetet komolynak látjuk, — azt hiszem — ezt a kritikát nagyon ritkán lesz jogosult a kuvikkal összehasonlítani. Igaz, hogy a kuviknak is nagyon sokszor olyan szerepe van, hogy a véletlen folytán előre megmondja a szerencsétlenség bekövetkezését, legalább is általában ez a hit van elterjedve. (Östör József: Ez a kuvik hivatása! — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Hagyjuk az állattant! — Derültség.) Mindenesetre azt hiszem, hogy a helyzet legjobb szándékú félremagyarázása folytán tévedtek az emberiség legnagyobb elméi is. {Halljuk! Halljuk!) A Napoleon életére vonatkozó egyik munkában említik meg azt, hogy amikor Napoleon Oroszország felé vonult, alvezérei nem tartották egészen szerencsésnek ezt az irányváltozást, vezetést. Napoleon ekkor azt mondotta, hogy bízik csillagában, nézzék, hol van a csillag. Az alvezérek nézték is, de nem láttak csillagot, mert nem volt csillag az égen. Erre Napóleon azt mondta, hogy ő mégis