Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-273
Az országgyűlés képviselőházának %? Ha önök mindezt lerombolják, akikor rombolják le Kossuth (szobrát is, afckor romboljék le Jókai szobrát is és rombolják le Petőfi szobrát is, mint akiknek valami közük volt a sajtószabadság kivívásához. (Büchler József: Csupa rossz szobrot méltóztatik említeni!) Öntsék akkor inkább bronzba a mindent felfaló, a mindent abszorbeáló politikai és sajtó Molochot. Ennek aztán építhetnek egy nagy szobrot! (Berki Gyula: Nem sok közszabadság volt, amikor a képviselő úr volt miniszterelnök!) Diktatúra? Az én kormányom a legjobb volt a világon. (Elénk derültség.) Ügy szeretett minket a képviselő úr, hogy alig győzött támogatni és most tizenöt év múlva ilyeneket mond! (Derültség. — Berki Gyula: Magát sohasem támogattam- — Zaj.) Hogy megdicsért a választójogért. Külön megdicsért! (Berki Gyula: Ellenzékben voltunk! Ezek tréfák!) Elnök: Csendet kérek! Friedrich István: A diktatúrával mit képzelnek elérni az urak? Mire kellene Gömbös Gyulának diktatúra? (Felkiáltások jobb felől és középen: Nincs semmi szüksége rá!) Minden dicsőség az övé: diktálhat, parancsolhat. Hát mir§ kellene itt még egy külön alakzati Méltóztassék diktálni, hiszen nines a világon senki, aki egy szalmaszálat az útjukba tesz. Legyünk már ezzel egyszer tisztában. Itt Magyarországon diktátor, ahol az első puskalövésre — katonai szabályzat — mindenkinek hasra kell vágódnia? (Derültség.) Itt még nincs is puskalövés és már mindenki hasravágódik. (Élénk derültség. — Szabóky Jenő: Nagyon derék ellenzékünk van!) T. képviselőtársam, ha itt vége volna! Nemcsak hogy hasravágódnak, hanem fejüket is beledugják a homokba és egészen más testrésszel néznek felfelé és ebben a pozícióban legyezik pávatollal a miniszterelnököt. (Elénk derültség.) Itt akarnak önök diktatúrát? Kell itt diktátor, amikor mindenki már reggel reszketve mászik ki a dunyha alól, este pedig imádkozik és hálát ad az Istennek, hogy a diktátor őt nem bántotta, mert meg van győződve róla, hogy a diktátor-jelölt otthon ül és csak őrá vigyáz, hogy mit csinál. (Derültség.) Helyesen tette a miniszterelnök úr, hogy véget vetett a vezéri kultusznak. (Helyeslés bálfelöl.) Ez sokakat megzavart. Maradjunk csak azon az állásponton, hogy az ezeréves magyar nemzetet a korona viselője képviseli. A korona viselője volt ezer éven át — ma is mondotta a miniszterelnök úr, hogy királyság vagyunk — a magyar nemzet vezére. Várjuk a jövőt és bízzuk a vezéri probléma elintézését is a jövőre. Reform politika? Vége a huszárstikliknek — hallottam. Mégis csak lehetnek huszárok, ha Imrédy Béla huszárstikliről beszél. (Berki Gyula: ö is tüzér volt! — Felkiáltások Jobbfelöl: Huszár volt!) Mégis esak lehetnek valakik, akik nagyon akarnak temetni, de nem tudják, hogy mit építsenek a helyébe. KülönbV« is reformálni ,15 év óta, mélyen tisztelt uraim* önök nem csinálnak mást, mint vagy konszolidálnak, vagy újjáépítenek, vagy reformálnak, vagy stabilizálnak. A választójogot önök már egyszer megreformálták és az volt ennek a parlamentnek legcsúnyább napja, (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amikor a titkos választójog útján összehívott parlament (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nemzetgyűlés!) és a kisgazdaképviselők tömege segített eltemetni a titkos választójogot. (Homonnay Tivadar: f. ülése 193 If- május 7-én, hétfőn. 233 Megállították az órát!) Hát aki ezen az oldalon szomorú dolgokat látott, az láthatta a legszomorúbbat is, amikor a magyar nép fiai megszavazták itt, hogy a magyar nép nem érett még a ^ titkos választójog gyakorlására. Igaza yo\í r Kornis képviselőtársamnak, necsak dicsérjük és magasztaljuk, mindig egymást, hanem mondjuk oda az igazat és a valóságot tis. Hallottam, hogy a mélyen t. miniszterelnök úr mondta: racionalizálni! Racionalizáltak már, ott volt Magyary miniszteri tanácsos, mint racionalizálási biztos, aki hatalmas, vastag könyvet írt erről. * Tíz kiló nehéz volt az a könyv, sok millió szám volt benne. Mi lett a vége? Ki beszél ma erről a racionalizálásról? Wekerle Sándor ötletbizottságot állított össze és ötszázezer pengővel honorálta azt az alapot, hogy akinek jó ötlete van, az abból jutalmaztassák. (Jánossy Gábor: Negyvenezer pengő nem ötszázezer!) Es Örffy t. képviselőtársam ! Itt van? (Derültség.) Ö is racionalizált. <3 meg volt bízva azzal, hogy ezt a bürokráciát,' ^melyet a miniszterelnök úr is lefestett mia, megtanítsa majd egy kis móresre. Semmi a^ világon nem történt. Tizenöt éve racionalizálnak. És amikor felállott Imrédy Béla igen t. pénzügyminiszter úr és bevallotta, hogy kétezerrel megint többen vagyunk, akik állami pénzekből élünk? A miniszterelnök úr ma azt mondotta, hogy bizony tovább kell majd megint leépíteni és el fogunk érkezni oda, hogy megint egy csomó embert kell nyugdíjaznunk, habár ez már súlyos szociális probléma. Azután visszatérve a közigazgatásra, a közigazgatást reformálta Scitovszky t. képviselőtársam, ő előtte már Rakovszky reformálta, azután Scitovszky reformálta és azután most Keresztes-Fischer miniszter úr reformálta. Először Ripka reformálta, most Huszár reformálta. Hát kérem, ne gondoljuk azt, hogy mostanáig itt nem volt reformpolitika. Reformpolitikában élünk állandóan! Adóreform! Folyton adót reformálunk. Wekerle leszállította az adókat és felemelkedett az adóbevétel. (Derültség.) Erre emlékeznek. Volt itt egy esztendő, amikor az adótörvényeket ne reformálták volna? Azt mondják a túloldali szónokok, hogy most nagyon zavar, ros idők vannak, most nem lehet általános adóreformmal előállani, most a csend, a rend korszaka van. Ez helyes. Mi is örülünk a csendnek és a rendnek, csak az a kérdés, hogy az a csend és rend a lelki kiegyensúlyozottságnak és a gazdasági megelégedettségnek a következménye-e. Ha így van, akkor nincs baj. De nem szabad olyan nagy türelemmel odaülni most >a csend és nyugalom terebélye alá és várni, hogy itt a jó sors, a nagy nemzetek lelkiismerete és igazságérzete hogyan fog felébredni. Nem! Ahol munka, lendület, eleven erő van, ott nincs csend. A munka egy kis zakatolást is jelent. A túlságos csend „nem jó, mindig nagyon rossz dolgoknak előszele és előjele szokott lenni. Reformok? A hitbizományi reformról tizenöt év óta beszélnek. (Rassay Károly: Az igaz!) Mit csináltak a hitbizományi reformmal? Semmit. Az összeférhetetlenségi törvényről már szólottam. Egyszer itt volt, és még sem született meg véglegesen. Itt volt a kartellek reformja is. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ezeket is reformáltuk. Három hónapig hogy püfölték itt a kartelvezéreket — természetesen csak szónoklatokban — és mi lett a vége? Megvan a kartelltörvény,