Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-273

Az országgyűlés képviselőházának %? Ha önök mindezt lerombolják, akikor rombolják le Kossuth (szobrát is, afckor romboljék le Jókai szobrát is és rombolják le Petőfi szobrát is, mint akiknek valami közük volt a sajtószabad­ság kivívásához. (Büchler József: Csupa rossz szobrot méltóztatik említeni!) Öntsék akkor inkább bronzba a mindent felfaló, a mindent abszorbeáló politikai és sajtó Molochot. Ennek aztán építhetnek egy nagy szobrot! (Berki Gyula: Nem sok közszabadság volt, amikor a képviselő úr volt miniszterelnök!) Diktatúra? Az én kormányom a legjobb volt a világon. (Elénk derültség.) Ügy szeretett minket a kép­viselő úr, hogy alig győzött támogatni és most tizenöt év múlva ilyeneket mond! (De­rültség. — Berki Gyula: Magát sohasem támo­gattam- — Zaj.) Hogy megdicsért a választó­jogért. Külön megdicsért! (Berki Gyula: El­lenzékben voltunk! Ezek tréfák!) Elnök: Csendet kérek! Friedrich István: A diktatúrával mit kép­zelnek elérni az urak? Mire kellene Gömbös Gyulának diktatúra? (Felkiáltások jobb felől és középen: Nincs semmi szüksége rá!) Minden di­csőség az övé: diktálhat, parancsolhat. Hát mir§ kellene itt még egy külön alakzati Mél­tóztassék diktálni, hiszen nines a világon sen­ki, aki egy szalmaszálat az útjukba tesz. Le­gyünk már ezzel egyszer tisztában. Itt Magyar­országon diktátor, ahol az első puskalövésre — katonai szabályzat — mindenkinek hasra kell vágódnia? (Derültség.) Itt még nincs is puska­lövés és már mindenki hasravágódik. (Élénk derültség. — Szabóky Jenő: Nagyon derék el­lenzékünk van!) T. képviselőtársam, ha itt vége volna! Nemcsak hogy hasravágódnak, ha­nem fejüket is beledugják a homokba és egé­szen más testrésszel néznek felfelé és ebben a pozícióban legyezik pávatollal a miniszterelnö­köt. (Elénk derültség.) Itt akarnak önök diktatúrát? Kell itt dik­tátor, amikor mindenki már reggel reszketve mászik ki a dunyha alól, este pedig imádkozik és hálát ad az Istennek, hogy a diktátor őt nem bántotta, mert meg van győződve róla, hogy a diktátor-jelölt otthon ül és csak őrá vigyáz, hogy mit csinál. (Derültség.) Helyesen tette a miniszterelnök úr, hogy véget vetett a vezéri kultusznak. (Helyeslés bálfelöl.) Ez sokakat megzavart. Maradjunk csak azon az állásponton, hogy az ezeréves magyar nemzetet a korona viselője képviseli. A korona viselője volt ezer éven át — ma is mondotta a miniszterelnök úr, hogy királyság vagyunk — a magyar nemzet vezére. Várjuk a jövőt és bízzuk a vezéri probléma elintézé­sét is a jövőre. Reform politika? Vége a huszárstikliknek — hallottam. Mégis csak lehetnek huszárok, ha Imrédy Béla huszárstikliről beszél. (Berki Gyula: ö is tüzér volt! — Felkiáltások Jobb­felöl: Huszár volt!) Mégis esak lehetnek vala­kik, akik nagyon akarnak temetni, de nem tud­ják, hogy mit építsenek a helyébe. KülönbV« is reformálni ,15 év óta, mélyen tisztelt uraim* önök nem csinálnak mást, mint vagy konszoli­dálnak, vagy újjáépítenek, vagy reformálnak, vagy stabilizálnak. A választójogot önök már egyszer megreformálták és az volt ennek a par­lamentnek legcsúnyább napja, (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amikor a titkos választójog útján összehívott parlament (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nemzetgyűlés!) és a kisgazdaképviselők tömege segített eltemetni a titkos választójogot. (Homonnay Tivadar: f. ülése 193 If- május 7-én, hétfőn. 233 Megállították az órát!) Hát aki ezen az olda­lon szomorú dolgokat látott, az láthatta a leg­szomorúbbat is, amikor a magyar nép fiai megszavazták itt, hogy a magyar nép nem érett még a ^ titkos választójog gyakorlására. Igaza yo\í r Kornis képviselőtársamnak, necsak dicsérjük és magasztaljuk, mindig egymást, ha­nem mondjuk oda az igazat és a valóságot tis. Hallottam, hogy a mélyen t. miniszterelnök úr mondta: racionalizálni! Racionalizáltak már, ott volt Magyary miniszteri tanácsos, mint racionalizálási biztos, aki hatalmas, vastag könyvet írt erről. * Tíz kiló nehéz volt az a könyv, sok millió szám volt benne. Mi lett a vége? Ki beszél ma erről a racionalizálásról? Wekerle Sándor ötletbizottságot állított össze és ötszázezer pengővel honorálta azt az alapot, hogy akinek jó ötlete van, az abból jutalmaz­tassák. (Jánossy Gábor: Negyvenezer pengő nem ötszázezer!) Es Örffy t. képviselőtársam ! Itt van? (Derültség.) Ö is racionalizált. <3 meg volt bízva azzal, hogy ezt a bürokráciát,' ^me­lyet a miniszterelnök úr is lefestett mia, meg­tanítsa majd egy kis móresre. Semmi a^ vilá­gon nem történt. Tizenöt éve racionalizálnak. És amikor felállott Imrédy Béla igen t. pénz­ügyminiszter úr és bevallotta, hogy kétezer­rel megint többen vagyunk, akik állami pén­zekből élünk? A miniszterelnök úr ma azt mon­dotta, hogy bizony tovább kell majd megint le­építeni és el fogunk érkezni oda, hogy megint egy csomó embert kell nyugdíjaznunk, habár ez már súlyos szociális probléma. Azután visszatérve a közigazgatásra, a közigazgatást reformálta Scitovszky t. képvi­selőtársam, ő előtte már Rakovszky refor­málta, azután Scitovszky reformálta és azután most Keresztes-Fischer miniszter úr refor­málta. Először Ripka reformálta, most Huszár reformálta. Hát kérem, ne gondoljuk azt, hogy mostanáig itt nem volt reformpolitika. Re­formpolitikában élünk állandóan! Adóreform! Folyton adót reformálunk. Wekerle leszállította az adókat és felemelke­dett az adóbevétel. (Derültség.) Erre emlékez­nek. Volt itt egy esztendő, amikor az adótör­vényeket ne reformálták volna? Azt mondják a túloldali szónokok, hogy most nagyon zavar, ros idők vannak, most nem lehet általános adóreformmal előállani, most a csend, a rend korszaka van. Ez helyes. Mi is örülünk a csendnek és a rendnek, csak az a kérdés, hogy az a csend és rend a lelki kiegyensúlyozottság­nak és a gazdasági megelégedettségnek a kö­vetkezménye-e. Ha így van, akkor nincs baj. De nem szabad olyan nagy türelemmel oda­ülni most >a csend és nyugalom terebélye alá és várni, hogy itt a jó sors, a nagy nemzetek lelkiismerete és igazságérzete hogyan fog fel­ébredni. Nem! Ahol munka, lendület, eleven erő van, ott nincs csend. A munka egy kis za­katolást is jelent. A túlságos csend „nem jó, mindig nagyon rossz dolgoknak előszele és előjele szokott lenni. Reformok? A hitbizományi reformról ti­zenöt év óta beszélnek. (Rassay Károly: Az igaz!) Mit csináltak a hitbizományi reform­mal? Semmit. Az összeférhetetlenségi törvény­ről már szólottam. Egyszer itt volt, és még sem született meg véglegesen. Itt volt a kartellek reformja is. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ezeket is reformáltuk. Há­rom hónapig hogy püfölték itt a kartelvezé­reket — természetesen csak szónoklatokban — és mi lett a vége? Megvan a kartelltörvény,

Next

/
Oldalképek
Tartalom