Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-270

Az országgyűlés képviselőházának 270. gazdasági élet megindítását a kormány tulajdonkeppen minden irányított gazdálkodás nélkül is megcsinálhatja azzal, ha a közszolgáltatasok díját olcsóbbá teszi. Meggyőződésem, hogy ezzel semmi veszteség nem éri az államháztartást. Azok a vonatok, amelyek ma üresen futnak a magas tarifa mellett, ugyananynyit fognak hozni, ha a itarifa olcsóbb less, de legalább nem üresen futnak, hanem több utast visznek. {Zaj a baloldalon.) Hivatkozom például arra, hogy a főváros bevezette a kisszakaszt és néhány héten belül olyan óriási többletet ért el, ami egy esztendőben legalább három millió pengő hasznot jelent. (Erdélyi Aladár: Majd előveszik a itantiémeket is! Többet adnak!) Még mindig jobb, ha több bevételből adnak több tantiémet, mint kevesebből. (Erdélyi Aladár: Jobb, ha a kevésből is keveset adnak!) Ott van például a posta díjszabása, amely ma úgy van megállapítva, hogy ha valaki 200 pengőt küld postautalványon, akkor többet fizet azért, mintha négyszer 50 pengőt küld el. Ennek eredménye az* hogy minden kereskedő és üzletember, aki erre igen, hamar rájött, négyszer küld el 50 pengőt, ez által négyszer annyi ^munkát okoz a postának, és kevesebbet fizet értté, mintha egyszerre adná fel a nagyobb összeget. Gsak a posta nem jött rá még erre. Többen hivatkoztak a benzinadó bevezetésének ^szükségességére, ez szintén olyan kérdés, amely mellett nem tudok iszó nélkül elmenni, mert meggyőződésem, hogy sok ezer munkáskéznek adná vissza a szerszámot és sok ezer^éhes szájnak juttatnának kenyeret, ha a kormány elállna az útadótól és kivetné a benzinadót, ami maga után vonná, hogy ismét több ezer autót állítanának üzembe. Nem tudom megérteni, melyek azok a titkos vagy rejlett rugók, melyek a kormányt megakasztják, vagy megakadályozzák abban, hogy ezt az egyszerű adónemet, ezt a helyes és gyakorlati életben feltétlenül nagy eredményeket maga után vonó adónemet bevezessék. T. Képviselőház! Általában a gazdasági életnek legnagyobb terhe az a rengeteg megkötöttség, amelyet ma minden kereskedőnek, minden iparosnak, minden gyárosnak, de tovább megyek: minden mezőgazdának is éreznie kell. Megint csiak hivatkozhatom előttem szólott Fenyő Miksa t. képviselőtársamra, aki nálamnál hivatottabban mutatta ki a gazdasági liberalizmus előnyeit a kötött gazdálkodással szemben- Csak arra akarok itt utalni, hogy a gazdasági liberalizmus .idejében Magyarországon jólét, kultúra, fény és megélhetési lehetőség volt és attól félek, hogy azok, akik a gazdasági liberalizmusra ma átkot mondanak, (Erdélyi Aladár: Azqk is jól élnek, csak a publikum nem él jól!) tulajdonképpen nem a gazdasági liberalizmusra haragszanak, hanem arra a felemás államkapitalizmusra, vagy államszocializmusra, vagy intervencionizmusra, ami azóta a gazdasági liberalizmus helyébe lépett. Én egészen különösen fontosnak tartom a gazdasági liberalizmushoz való visszatérést a kisemberek érdekében, (Propper Sándor: Mecsér párttagtársa, más álláspontot foglal el!) mert a megkötöttség a kisemberekre nagyobb súllyal és teherrel nehezedik, viszont az egyes nagy cégekre nézve, például a textilgyárosokra nézve a megkötöttség nem jelent ilyen terhet, mert azok az elmúlt három év alatt mérhetetlen vagyonra tettek szert, éppen a mai gazdálkodás megkötöttsége és az állami vámvédelem ülése 1934. évi május hó 2-án, szerdán. 83 folytán. De a miniszter úr azt mondta, hogy pusztuljon a hitványa! — (Propper Sándor: De tényleg, a miniszter hol van? A kormány egy tagja sincs jelen! — Felkiáltások a jobboldalon: Ott van! Jelen van a belügyminiszter úr! Nena látja? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Payr Hugó: T. Ház! Ezeknek a szemelőtt tartását kérem a kormánytól, annál is inkább, mert a költségvetés tulajdonképpen olyan eszköz, vagy olyan fegyver, amellyel a kormány számára az élet irányítása válik lehetővé. A kormánynak a költségvetés sok lehetőséget nyújt arra, hogy a magyar életet, a gazdasági vérkeringést megindítsa. Belpolitikai kérdésekkel a költségvetés számadatai kapcsán nem kívánok foglalkozni, csak egyetlenegy_ kérdésre legyen szabad rátérnem és ez a választójog kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A fővárosi képviselők titkos szavazás^ útján kerültek be a Képviselőházba és a törvényhatósági bizottságba is. A fővárosi képviselők tehát a titkosság, bevezetésétől természetszerűleg nem félnek, sőt tapasztalataink azt mutatják, hogy kormányzati szempontból is kívánatos a titkosság bevezetése, azért, mert megakadályozza, lehetetlenné teszi és kiküszöböli a politikai életből a demagógiát. (Erdélyi Aladár: Nagyon helyes!) Mi tehát a titkosságtól nem félünk, azt helyesnek tartjuk (Ügy van! a jobboldalon.) és reméljük, hogy a miniszterelnök úr, aki kilátásba helyezte a választójog reformját a titkosság alapján, minél előbb idejön ezzel a javaslattal. (Erdélyi Aladár: Helyes! — Propper Sándor: Tessék megszorítani belülről!) Természetes, hogy a titkossággal kapcsolatosan bizonyos kautélákat fel kmi állítani. Jgy például helytelenítjük az ajánlási rendszert és e helyett egy más kautélát kívánunk, amely legalább — nézetem szerint — igazságosabb. Ez az angol rendszer, amely hizonyos pénzösszegnek a letétbehelyezését teszi szükségessé. (Erdélyi Aladár: Vigyázat! — Esztergályos János: Achtung!) Ha valaki nem kapja meg a szavazatok bizonyos százalékát, ebben az esetben a pénzösszeg elvész. (Esztergályos János: tízóval, akinek nem lesz pénze, az nem indulhat a választáson.) Ezáltal megnehezítjük, vagy megakadályozzuk a kispártoknak és az önjelölteknek a szereplését. Sem kormányzati, sem államérdekben valónak nem találom, hogy a polgári társadalom szétforgácsolódjék, sem kormányzati, sem államérdekben valónak nem találom, hogy .az önjelöltek tömege árassza élés bolondítsa meg a közönséget. (Erdélyi Aladár: Hol vannak ön jelöltek? Senki sem hiszi el, hogy önjelöltek vannak!) T. képviselőtársam nem vett részt titkos szavazásos kerületek választásában, különben nem mondaná ezt. (Esztergályos János: Szóval a bankigazgatók és a tízezerholdasok jöhetnek!) Amikor a titkos;Szavazásnak, sőt, ibevallom, a törvényhatóságok szerint való lajstromos szavazásnak vagyok a híve azért, hogy a kisebbség is képviselethez jusson, ugyanakkor azonban nagyon kívánatosnak tartanám, ha a lajstromon belül a megválasztandók sorrendje nem a lajstrom sorrendje szerint történnék, hanem a közönségre volna bízva, hogy kit kíván első, második, harmadik vagy negyedik helyen jelölni. (Erdélyi Aladár: Akkor nem is lesz a pénz letéve! — Esztergályos János: Az egyik választónak a szőke jelölt, a másiknak a barna fog tetszeni! Akkor