Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-270

Az országgyűlés képviselőházának 270. hogy ilyen intézkedés legyen szükséges! Előzze meg a nagyipar! — Elnök csenget) Rövidesen akarok még foglalkozni a költ­ségvetés egy másik hiányával, amelyet őszin­tén meg kell mondanom és ez a beruházások elégtelen volta. En azon a véleményen vagyok, hogy a kormány bízik abban, hogy jön egy gazdasági fellendülés, akkor neki kell legelső­sorban jó példával előljárni a beruházások eszközlésével. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Osztom és megérteni a pénzügyminiszter úr­nak azt az aggodalmát, hogy ilyen tőkeszegény országban fokozottabb gondot kell fordítani arra, hogy ez a kevés tőkénk hova és milyen célra használtatik fel, de olyan beruházásokra, amelyek a beruházott tőke .amortizációját ga­rantálják, kell hogy .legyen pénz, (Helyeslés. — Gallasz Ágost Rudolf: De nem 8%-os pénz!) ha a kormány, mint a múltban, úgy a jövő­ben is el akarja kerülni a munkanélküli se­gélyek osztását. (Helyeslés.) A beruházások terén irányelvként állítom oda, hogy az ne kulturális, hanem gazdasági irányú legyen, mert amint a közmondás mondja: előbb élni kell és csak azután filozofálni. Miután sajnos, már beszédidőm lejárt, mi­előtt befejezném, legyen szabad még röviden kitérnem a szociális problémákra, amelyeket fokozottabb mértékben ajánlok a kormány szí­ves figyelmébe. Bár tudom, hogy itt leküzd­hetetlen pénzügyi akadályok vannak, mégis, hogy ezek a szociális intézmények átmentesse­nek a jobb jövő számára, ez nemcsak szociális intézkedés, hanem ezzel tartozunk a nemzet be­csületének is. (Helyeslés.) Ami az egykét illeti, megdöbbenéssel hal­lottam Kenéz képviselőtársam adatait... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt! Ne tessék tehát új té­mába kezdeni. Br. Urbán Gáspár: Azonnal befejezem, csupán egy mondatot kívánok elmondani és ez a miniszterelnök úrnak az a mondata, hogy »a magyar életet csak fanatikus és céltudatos munka viheti előre.« Ezek márványba véshető szavak és miután Gömbös Gyula miniszterel­nök úrnak másféléves működése tanúbizonysá­gát adta annak, hogy ő nemcsak hirdeti ezt, hanem maga is cselekszi, (Farkasfalvi Farkas Géza: Na! Na!) bizalommal lévén a kormány iránt, a költségvetést elfogadom. (Élénk he­lyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — A szó­nokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Fenyő Miksa! Fenyő Miksa: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Urbán Gáspár igen t. képviselőtársam szimpa­tikus formában elmondott igen megértő fejte­getéseire, amelyekből szívesen nélkülöztem volna az iparra vonatkozó néhány részt, .beszé­demben azért nem térek rá, — és ő ezt meg fogja nekem 'bocsátani — mert a témáknak egész gazdag sorozatán ment végig és ha én mindezekkel foglalkoznám, akkor az egyórás beszédidőn belül természetesen nem maradna érkezésem arra, hogy a magam néhány fontos problémájával foglalkozzam. Ennélfogva mél­tóztassék megengedni, hogy áttérjek arra a tárgyra; a költségelőirányzat tárgyalására. (Halljuk! Halljuk!) Azt a nagyszabású "beszédet, amellyel a pénzügyminiszter úr a költségelőirányzatot beterjesztette, invokációval végezte a kritiká­hoz, amelyben arra kérte a kritikát, hogy le­gyen tárgyilagos, legyen igazságos, alapuljon tudáson és táplálkozzék a nemzeti élet gyöke­ülése 19BU. évi május hó 2-án, szerdán. 73 reiből. Bevallom, ez a fogalmazás engem kissé meglepett, mert én úgy tudom, a retorikából ugy tanultam, hogy a kritikának valóban igaz­ságosnak, tárgyilagosnak és a nemzeti élet gyö­kereiből táplálkozónak kelle lennie. Ha tehát a pénzügyminiszter úr, akitől nem szoktam meg, hogy magától értetődő dolgokat valami széles gesztussal, a meggyőződés hangján adjon elő, ilyesvalamit követel, akkor nem tudom elfoj­tani azt a meggyőződésemet, hogy ebben valami intolerancia van, valami türelmetlenség van azzal a kritikával szemben, amely a költségelő­irányzattal, vagy általában a kormány tény­kedéseivel szemben megnyilvánul. En a pénz­ügyminiszter úrról azt gondoltam, — hogy Ady szavaival éljek — hogy »ütő ember, ki az ütést állja.« Ehelyett ebből a megjegyzéséből azt lá­tom, hogy ő a kritikában inkább annak az afo­rizmának követője, amely, úgy tudom, Igno­tustól származik, hogy »okos ember azt mondja, amit én.« Vagy hogy egy másik kiváló íróval példázzak, Brunetiervel, a Kevue des Deux Mondes szerkesztőjével, aki kiváló kritikus volt s akinek egy hölgyismerőse azt mondotta: »Azt beszélik, Monsieur Brünetter, hogy ön deszpota, amire azt felelte: — Asszonyom, nem vagyok deszpota, de nem szeretem ha más véle­ményen vannak, mint én«. (Derültség.) T. Ház! En a következőkben éppen azt aka­rom kifejteni, azt akaróim indokaimmal alátá­masztani^ hogy miért vagyok más véleményen, mint a pénzügyminiszter úr és hogy ihizonyos .kardinális kérdésekben miért tér el az én fel­fogásom a pénzügyminiszter úr felfogásától annyira, hogy számomra lehetetlenné teszi, hogy költségelőirányzatát elfogadjam. Rendkí­vül nehezen tagadom ezt meg, mert az a felfo­gásom, hogy ha egy jóhiszemű kormányzat becsületes kalkulációval készít egy költség­előirányzatot, azt az ország ügyvitele szempont­jaiból el kell fogadni. Minthogy azonban nem vagyok kitéve annak, hogy ez az én mai beszé­dem, az abban elmondandó indokokkal a parla­mentet úgy magávalragadja, hogy ezt a költség­előirányzatot leszavazza, (Derültség.) én demon­stráció szempontjából megengedem magamnak, hogy ezt a költségelőirányzatot el nem fo­gadjam. T. Ház! Senkisem becsüli nálam jobban a pénzügyminiszter úr kivételes kvalitásait, senki­sem értékeli nálam jobban azt a küzdelmet, amelyet ő, Károlyi Gyula tiszteletreméltó nyomdokain haladva, a költségelőirányzat egyensúlyáért folytat. S talán azt a küzdelmet is, amelyet ő, aki nyilván kritikus szemmel nézi a közgazdaságtannak úgynevezett örök tanítá­sait és bizonyos mértékben — hogy úgy mond­jam — a roosevelti cselekedeteknek a bűvöleté­ben is van, folytat önmagában az ortodoxiával s ha ebben a küzdelemben, mintahogy ebből a költségelőirányzatból látom, az ortodoxia győz az eretnekség felett, akkor mégis el kell ismer­nem, hogy ő ezen belül a maga álláspontját oko­san, tudással alapozottan, nagy felkészültséggel tudja megvédeni. Mindenféle kvalitások álla­nak ebben a kérdésben rendelkezésére, csak éppen egy kvalitása hiányzik: tudniillik, hogy nincs igaza. (Derültség a baloldalon.) Nincs igaza, t. Ház, amikor felállítja a té­telt s aranybetűkkel írja beszéde homlokza­tára, hogy — szószerint idézem — (olvassa): »Kötelességünk, hogy a történelmi, gazdasági és szociális erők játékából eredő bizonytalan­ság közepette ne fokozzuk ezt a bizonytalansá­got kalandos kísérletekkel s tartsunk ki azon 11*

Next

/
Oldalképek
Tartalom