Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-270

Az országgyűlés képviselőházának 270. ülése 19 S A. évi május hó 2-án, szerdán. 67 De végül, igen t. Ház, nem kockáztathatom meg annak a lehetőségét, hogy éppen a mai világhelyzet kiszámíthatatlan bizonytalansága közepette ennek a kérdésnek aktualitása akkor következzék be, amikor annak jelentősége, esetleg rajtunk kívülálló tényezők elhatározása folytán, már hátrányunkra eltolódott. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy azokba az igen helyes kijelentésekbe, amelyeket a mai ülés elején Molnár igen t. képviselőtársunk a beszéde legelején, mint a szabad királyválasztás híve előadott, belekapcsolódjam és belpolitikai viszonylatban egy teljesen egyéni gondolattal fejezzem be beszédemet. Mint budai lakos, méltóztatnak tudni, gyakran a Szent György téren át veszem utamat, hogy ide Pestre átjöjjek és elhaladva azon a téren eszembe jut, hogy hiszen néhány évvel ezelőtt itt állott nagy Magyarország összes vármegyéinek földjéből a koronázási domb. Amikor átérek Pestre, a pesti hídfő mellett ott látok egy szobrot; nem tudom, rá van-e vésve, hogy a haza bölcse, de azt tudom, hogy Deák Ferencet ábrázolja, őt a haza bölcsének tartja ma mindenki és ez a szívünkbe van vésve. (Ügy van! balfelől.) Es ekkor eszembe jut, hogy Deák Ferencet még ma is bölcsnek tiszteljük, (bölcsnek tiszteljük mindnyájan, annak ellenére, sőt talán éppen azért, mert nem hivatkozott a debreceni trónfosztásra, hanem visszaállította a jogfolytonosságot. (Éljenzés és taps a balközépen.) T. Ház! Azt mondom és arra kérem mindazokat, akik ebben az alapvető kérdésben bennünk esetleg közjogi ellenfeleket látnak, iiogy ha néha elvetődnek arra a Szent György-térre, ott ne mindig azt a Hentzi-szöbrot lássák és keressék, amely szobor, azt hiszem, minden magyar emberben nagyon fájdalmas emlékeket idéz fel, az én szívemben mindenesietre, de amely szobornak aktualitása, azt hiszem, végképen eltűnt, nemcsak a Szent György-térről, hanem egyéb tereinkről is. Es ha ott vannak a Szent György-téren, emlékezzenek némelykor a koronázási dombra is, gondoljanak nagy Magyarországra és kövessék Deákot. (Éljenzés és taps a baloldalon és a balközépen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Urbán Gáspár báró! Br. Urbán Gáspár: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Nagy érdeklődéssel hallgattam Esterházy Móric gróf t. képviselőtársamnak előttem elhangzott szakszerű, érdekes fejtegetéseit. Méltóztassanak megengedni, tekintve, hogy azokkal a témákkal, amelyekkel ő is foglalkozott, beszédem során én is foglalkozni kívánok, hogy a választ az illető helyeken adjam meg, (Helyeslés. — Halljuk! Halljuk!) úgy az optimizmust illetőleg, mint az exportkérdésekről, amelyekről megemlékezni méltóztatott, a tervgazdálkodásról ugyancsak, végül pedig a választójogról. Ami a választójogot illeti, mindannyian tudjuk nagyon jól, hogy ebben a tekintetben bírjuk a Miniszterelnök úr ígéretét. Ennélfogva nem kétséges, hogy a titkosság bevezetése meg is fog történni. Meg kell azonban szerény nézetem szerint százszorosan is fontolni, hogy egy ilyen új választójog után mi következik, milyen politikai irányzatok fognak megerősödni nyomában és ha ezeket a kihatásokat úgy politikai, mint gazdasági téren össze tudtuk egyeztetni az országnak magasabb érdekeivel, csak akkor szabad ebben a nagyfontosságú kérdésben és e nagyfontosságú kérdések részleteiben dönteni. Ami pedig a különböző diktatorikuH hajlamokat illeti, amelyek veszélyeztetni igyekeznek vagy próbálják talán a magyar parlamentarizmust, szabad legyen azt mondanom, hogy én rendületlenül bízom a belügyi kormányzatban, hogy úgy, mint a múltban... (Meskó Zoltán: A magyar ember józanságában kell bízni, nem a kormányban!) En a kormányzatban bízom, t. képviselőtársam. (Meskó Zoltán: A magyar ember józanságában kell bízni!) Elnök: Csendet kérek! Br. Urbán Gáspár: Bízom a belügyi kormányzatban, hogy úgy, mint a múltban, a jövőben is gondoskodni fog arról, hogy a magyar parlamentarizmus minden ilyen támadással szemben — jöjjenek azok akár jobboldalról, akár baloldalról —- megkapja a maga megfelelő és szükséges védelmét. (Meskó Zoltán: Ha az egész nemzet mást akar, hiába akarna a belügyminiszter mást! Csak a nemzet józanságán múlik. — Egy hang jobbfelől: Magának úgy sincs józansága! — Derültség a jobboldalon és a középen. — Meskó Zoltán: Mi az, kérem?!) Az elmúlt esztendőben mindannyian szemtanúi voltunk és szemtanúi lehettünk a konferenciáknak, a tanácskozásoknak, és a terveknek egész sorozatát láttuk... (Meskó Zoltán közbeszól. — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! A személyeskedést méltóztassanak mellőzni. Br. Urbán Gáspár:... amelyek mind jóeredménnyel kecsegtettek és a végén eredménytelenségben^ omlottak össze. Ennek az eredménytelenségnek a következménye a nemzetközi bizalom folytonos nagyobb mérvben való csökkenése, ennek következménye az elzárkózás, az autarchikus törekvések és ennek következménye végeredményben, hogy a nemzetközi kereskedelem az olyannyira nélkülözhetetlenül szükséges bizalom hijján az elmúlt esztendőben is nagy összezsugorodás képét mutatta. Mi, mint par excellence kis agrárállam, természetesen fokozottabban érezzük ezt a válságot és ez az okozója, hogy határainkon belül nemcsak jövedelmünk, hanem fogyasztóképességünk is nagyon nagy mértékben csökkent. (Friedrich István és Meskó Zoltán beszélgetnek.) Friedrich képviselő úrnak nem fog sikerülni meggyőznie Meskó képviselőtársát, úgyhogy ez a vita talán megspórolható. (Meskó Zoltán: Sőt nagyon is egyetértettünk abban, amit tárgyaltunk, mert 18-ról beszéltünk, amikor jelentkeztek!) T. Ház ! Ezek az elmondott körülmények tették indokolttá és magyarázzák meg azt, hogy világszerte új termelési rendekkel foglalkozunk és világszerte kisebbíteni próbáljuk a liberális individualizmus jelentőségét a közérdekek javára. Én az ilyen állami beavatkozásoknak elvben nem vagyok híve és szükségesnek tartom, hogy minden esetben tartózkodjunk ilyen beavatkozásoktól, kivéve azt az esetet, ha ezek a beavatkozások a válságból kifolyólag bekövetkezett jövedelmezőségi eltolódásokat vannak hívatva iszükségképen korrigálni, avagy ha ezeknek a beavatkozásoknak revén rugalmasabban és hatékonyabban tudunk a folyton fluktuáló gazdasági feltételekhez eiKétségtelenül kedvezőtlenül befolyásolja a világgazdasági helyzetet az elmondottakon télül az a körülmény is, hogy a győztes hatalmak nem hajlandók szerződésbeli leszerelési kötele-