Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-270

Az országgyűlés képviselőházának 270. tólag a piacon elhelyezni. Nézetem szerint ez teljesen abszurdum. (Kállay Miklós földmíye­lésügyi miniszter: Tessék megnézni a sertés­állapotot. A belföldi piacon 50.00 darabot jelen­tenek be hetenként és ennek a negyedrészét se eresztik be Bécsbe! Itt van a példa! — Felkiál­tások a baloldalon: Ez sem helyes!) T. minisz­ter úr, ez kontingens alapján történik. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Igen, de amint nem veszem át a külföldi fát, 29.000 darab sertést nem tudok kivinni Csehországba!) Ez­zel szemben én úgy tudom, t. miniszter úr, hogy a cseh fára a szállítási igazolványok ott feküsz­nek a külkereskedelmi hivatalban. Engem leg­alább így informáltak. T. Ház! A ténykérdések tekintetében külön­ben olyan variációknak és nüanszoknak — hog;y ezt a kifejezést használjam — voltam a tanuja, hogy vitába bocsátkozni a magam részéről ezen a téren igazán nem szeretek. Itt van még az igazolványok kérdése. (Hall­juk! Halljuk! a baloldalon.) Méltóztatnak emlé kezni, a Budapesti Közlönyben megjelent, hogy havonként hány százalékot kell lehívni. Ezzel szemben azért, mert megkésett a rendelet, az első hónapra eső százalékot nem lehetett le­hívni. Pedig ha idejében jelent volna meg a rendelet, akkor körülbelül a kétéves készletnek, amely készlet amúgy is napról-napra romlik, — ebben a hőségben legalább is nem javul — leg­alább is 60%-át kellett volna ezen skála szerint kiadni. Ezzel szemben, mivel elkésve lépett életbe a rendelet, legjobb tudomásom szerint a hivatalos lapban előírt skálával szemben alig 30% hivatott le. Mindjárt rámutatok, miért mondom azt, hogy a legjobb tudomásom szerint. Azért, mert nem lehet tisztán látni. En ugyanis teljesen visszásnak tartom azt a helyzetet, azt a titkolódzást, amely a fagazdasági tanács hatá­rozatai és tárgyalásai körül fennáll. Ennek, el­ismerem, van bizonyos értelme vagy szükséges­sége, de csak akkor, amikor nemzetközi relá­cióról van szó, de amikor a fagazdasági tanács meg van bízva adminisztratív tevékenységgel, az igazolványok szétosztásával vagy szét nem osztásával, az átvétel kötelezettségének kimon­dásával stb., akkor, azt hiszem, hogy igazan itt van már az ideje annak, hogy az igazolványok számát és az igazolványok arányát a készle­tekhez képest havonként nyilvánosságra és nyilvános ellenőrzés alá bocsássák. Mert lehe­tetlen dolog az, hogy egy kézben van a bel­földi privilégium és az importmonopólium és ennek tetejébe eltörölték azt az importlimitet, amely Budapestet illetőleg fennállt és amely 8000 vágón külföldi faimportra szorította. Ez lehetetlenség nézetem szerint és csakis visszás eredményeket fog szülni az, ha titkossággal, bi­zalmas tárgyalásokkal teszik lehetetlenné ezek­nek az eredményeknek számszerű bírálatát és nyilvános ellenőrzését. Végül pedig arra kérem az igen t. minisz­ter urat, hogy méltóztassék nagyon megszív­lelni azokat a határozatokat, amelyeket az Erdészet Egyesület kebeléből kiküldött albizott­ság március 17-én, majd a választmány április 11-én éppen ebben a kérdésben hozott akkor, amikor már az egész koncesszió világosabban — hogy úgy fejezzem ki magamat — kibontako­zott az albizottság és a választmányi tagok előtt. Ha az igen t. miniszter úr ezt figyelemre méltatja, akkor meg fog győződni arról, hogy bizonv igen súlyos aggályok merültek fel e tiszteletreméltó érdekképviselet körében is, jól­lehet, — erről most nem akarok beszélni — is­ülése 1934. évi május hó 2-án, szerdán. 65 merek olyan érdekképviseletet is Magyarorszá­gon, — nem szemrehányáskép mondom, csak konstatálom a tényt, — ahol aktív és^ nyu­galmazott állami tisztviselők szavazati joggal nem bírnak. Ennek dacára igen isúlyos aggá­lyokat fejezett ki és igen súlyos változtatáso­kat kért a március 17-iki és az április 11-iki két ülés. Igen t. Ház! Azt hiszem, áttérhetek már be­szédem befejező — hogy úgy fejezzem ki maga­mat — politikai részére (Halljuk! Halljuk! a baloldalon és a balközépen.) és itt elsősorban a választójogról és a választói reformról kíván­nék egyet-mást elmondani, annyival is inkább, mert hiszen a jelenlegi választójog reformjának időszerűségét ma már jóformán senki sem vonja kétségbe és ezért azt hiszem, jó lenne en­nek a kérdésnek megoldásával nem késlekedni a mai európai helyzetben sem, (Ügy van! a bal­oldalon,) mert ennek a kérdésnek megoldhatat­lan volta esetleg ismét súlyos hátrányokkal járhat. (Úgy van! Ügy van! a báloldalon és a balközépen.) Hiszen a fennálló választási rend­szernek és képviseletnek nem válik most mái­előnyére az, hogy úgy a kormány, mint az el­lenzék részéről reformra érettnek deklarálták. Hogy a reform csakis a választójogra fog-e szorítkozni vagy egyéb alkotmányjogi kérdé­sekre is, azt nem tudom és nem is tudhatom. A t. miniszterelnök úr és a belügyminiszter úr azonban az utóbibi idő'btn már ismételten tett nyilatkozatuk szerint sem szándékoznak a törté­nelmi alapot elhagyni, szóval kormánykörök­ben, úgy látom, nincs szándék atekintetben, hogy Magyarországon is megbuktassák a par­lamentet. Ezen az alapon tehát azt hiszem, helyesen járok el, ha azt mondom, hogy egyrészt a mi­niszterek felelőssége, másrészt az államfő poli­tikai felelőtlensége és a választók akaratnyilvá­nításának lehető tiszta érvényesülése képezhe tik keretét és tengelyét ennek a reformnak. (Ügy van! a baloldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Helyes definíció!) Gyakorlatilag ezeket a szempontokat és alapelveket domborítsa ki és viszont mellőzzön mindent, ami ezeknek az elveknek gyakorlati érvényesítése tekintetében hátrányára van, (Ügy van! a baloldalon.) mert csak így lesz — itt igazán azt hiszem, minden dicsekvés nélkül, egy bizonyos személyes ta­pasztalatból beszélhetek — életképes normális időkben a parlamentáris rendszer és csak így lesz teherbíró válságos körülmények között, csak íev kerülhetjük el azt, hogy egy politikai, egy többségi krízis egyszersmind az állam krízi­sét, a nemzeti állam krízisét jelentse {Ügy van! Üay van! balfelől.) és csak így gyakorol hatunk igénytelen nézetem szerint vonzóerőt a Kárpátok medencéjében élő masryar és nem magvar ajkri elszakított testvéreinkre, (Ügy van! Üay van! Taps a baloldalon.) és csak így érhetjük el azt is, hogy a választók tömegei a politikai iskolá­zottság^ és felelősségérzet hiányossága folytán az egyéneknek, a minisztereknek esetleges hi­báin, mulasztásaiban, sikertelenségeiben, vagy kudarcaiban az ezer éves nemzeti állam buká­sát ne lássák, vagy legalább is botlásait véljék. (Üny van! a baloldalon.) Másszóval a jövő utó­piáinak a jelen realitását alá ne rendeljük. Itt ne jöjjenek nekem külföldi példával, se 3.7 osztrákkal, se a némettel, se az olasszal. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ne az osztrákkal, ahol a 14. §. mint jól tudjuk, az ottani alkot­mány egyik kiegészítő része volt éveken keresz­tül, sőt, azt hiszem, a mai napig is az. Ne jöj­jenek nekem a német példával, ahol egy győ­10*

Next

/
Oldalképek
Tartalom