Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-269
48 Az országgyűlés képviselőházának 269. ülése 19BU május 1-én, keddùn. népének bajaira és panaszaira s ahol tud, segít is; amelynek a működése hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország a rendnek, a jog- és vagyonbiztonságnak^ az országa; amelyről hiszem, hogy lesz eréje : is, bátorsága is az általa már lerakott alapokon a nemzetépítés munkáját a jobb jövő érdekében tovább folytatni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Kakovszky Tibor! Rakovszky Tibor: Igen t. Képviselőház! Az előttem szólott mélyen t, képviselő úr beszédével lényegében egyetértek, csak azokat a konzekvenciákat nem tudom levonni abból, amelyeket a képviselő úr levont, mert az a — elismerem — magas színvonalú, értékes, szépen felépített beszéd, (Ügy van a baloldalon.) amelyet a képviselő úr itt elmondott, tulajdonképpen nem volt más, mint a magyar nép panaszának, tengernyi bajának az ország színe előtt való feltárása. Ha pedig az igen t. túloldal ezeket a bajokat és panaszokat látja, érzi, akkor tulajdonképpen már rá is mutatott azokra az orvoslási lehetőségekre, amelyeket szintén az igen t. túloldal hordoz a vállain. Mert, ha igaz is az a latin közmondás, hogy in magis laudanda voluntas, a jószándék azonban nem elegendő a kormányzásban, mert az Írás is azt mondja, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal vagyon kikövezve és sajnos, az a borzasztó nyomorúság és gazdasági elesettség, amelyben az ország van, jórészt éppen annak a következménye, hogy állandóan csak a jószándék volt meg a kormányzatban, ahelyett, hogy okos, bölcs cselekedetek szegélyezték volna a kormányzásának útját. Igen tisztelt Ház! A Gömbös-kormány ma már a második költségvetést prezentálja az országnak. A múlt esztendőben, amikoraz első alkalommal jött ide a Ház elé a költségvetéssel, még indokoltan mondhatta azt. hogy rövid volt az idő ahhoz, hogy új kormányzati stílust, új rendszert, új szellemet vigyen be a költségvetésbe és a költségvetésen keresztül az ország egész gazdasági életébe. Akkor még élénken bennünk élt a 95 pont, bennünk éltek azok a magasztos, szép szavak, amelyeket a miniszterelnök úr itt a Házban, az országban és a rádióban szertesugárzott. Immár azonban több, mint másfél esztendeje annak (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) hogy az igen tisztelt kormány az ország dolgait vezeti és ebben a költségvetésben most már, igenis, elvárhattuk volna, hogy nem az a stílus, nem az a gazdasági vonalvezetés fog megnyilatkozni, amelyet a régi kormányzat vitt, hanem igenis az a szellem, amelyet a miniszterelnök úr a beszédeiben és 95 pontjában leszögezett. A független kisgazdapárt tudatában van annak, hogy máról-holnapra a pokolból nem lehet mennyországot csinálni. Azt azonban igenis valljuk, hogy ma százszorosan szükség van a bátor cselekedetekre, százszorosan szükség van arra, hogy szembehelyezkedve az eddigi vonalvezetéssel, az eddigi rendszerrel, egészen más utakon keressük a kibontakozást. Hallottam igen tisztelt előttem szólott képviselőtársamtól, a túloldalról is, a bajok feltárását és láttam, hogy rámutatott azokra a sebekre, amelyeken a miniszterelnök úr is raj.ta tartotta a kezét ellenzéki képviselő korában, amikor az én pártom vezérével, Eckhardt Tiborral végigjárta az országot, — akkor pedig még nem volt olyan borzasztó nyo- • morúságban ez a nép, mint amilyenben ma van — odatette a kezét a nép sebeire és tudja, hol sajognak ezek a sebek és ma az ő kezében van minden panacea, minden lehetőség, hogy ezeken ha nem is azonnal, nem »sofőrt« de lagalább is szukcesszíve, az evolúció elvét szem előtt tartva, igenis segíteni tudjon. Pártom vezetője a múlt kedden itt elmondott beszédében azokat a szempontokat vázolta, amelyek mellett mi a kibontakozást keressük. Elmondotta mindazokat, amiket igen tisztelt képviselőtársaim is itt hangoztattak és érdekes, hogy reá másnap megjelent Tyler népszövetségi biztos jelentése, amely szórói-szóra igazolta mindazt, amit a független kisgazdapárt nyíltan hangoztatott és amit úgy érzem, a mélyen tisztelt túloldal agrárérzelmű és népszerető képviselői szívükben és megyőződésükben velünk egyaránt vallanak. En csak eggyel nem vagyok tisztában, hogy t. i. mindkét oldal magának vindikálja a Tylerjelentés előnyeit. Az igen t. kormány azt mondja, hogy igenis, bizonyos javulás jeleit mutatja már a Tyler-jelentés. (Gr. Sigray Antal: De meg is mondja, hogy miért.) Nagyon helyes, meg is mondja, hogy miért, azonban azt is leszögezi, hogy az agrárolló sohasem volt olyan szélesre nyitott, mint ma, ez az agrárolló, amelyik mennél jobban széjjel nyílik, annál jobban szorítja a magyar gazda és^ mondhatom, minden magyar kisember nyakát. Igen t. Ház! Mielőtt rátérnék a költségvetés tulajdonképpeni bírálatára, méltóztassanak megengedni, hogy reflekszióként az előttem szólott képviselőtársam figyelmét csak felhívjam arra, hogy ő a Tiszántúl bajaira mutatott rá. En nem szeretek és nem is szoktam parciális érdekekre rámutatni, mert ahogy szorítja a csizma a Tiszántúlt, úgy r szorítja a csizma a Dunántúlt is. Azonban mégis rá kell mutatnom arra, hogy a Dunántúlon, különösen annak nyugati vidékén, azért volt olyan magasan megállapítva a kataszteri tiszta jövedelem, mert közel voltak a piacok és a források, aho] a portékákat jó áron el tudták helyezni, de ma a források bedugultak, ugyanakkor azonban a kataszteri tiszta jövedelem magasan van megállapítva és kétszeresen úgy érzik ezeket a bajokat, az adózást, a közterheket, mint a Tiszántúl bizonyos részein. Nem azon vitatkozunk, hol kell gyorsan segíteni; gyors segítségre van szükség a Tiszántúlon és a Dunántúlon mindenütt, és különösen ma, ebben a szörnyűséges szárazságban, a Dunántúlon, ahol a rozs már kihányta a fejét és úgy látjuk, nem is lesz rozstermés. Ne azon vitatkozzunk, hol vannak a parciális bajok, hiszen általános bajok vannak és egyöntetű akarattal, vállvetett munkával és a kormány tettrekész segítségével kell ezeket a bajokat orvosolni. Igen t. képviselőtársam egyik eredményeként a belső rendet, a békét, a közbiztonságot, a nyugalmat írta a kormány számlája javára. A Bethlen-kormány is fenntartotta, a Károlyikormány is, a Gömbös-kormány is fenntartotta és fenn is fogja tartani minden kormány mindaddig, amíg ezzel a tisztességes, becsületes, jószándékú magyar néppel lesz dolga; mert én vallom és hirdetem, hogy ilyen tényleg nincs több a föld hátán. (Ügy van! a baloldalon ) Ezekben a borzalmasan nyomorúságos időkben él itt gazda és munkás, tisztviselő és iparos, szóval a kisemberek valamennyien egyaránt és egyformán önzetlen béketűréssel, államalkotó erővel, példát mutatva viselik ezeket a terheket. (Ügy van! balfelől.) Es hogy a kormányzat ezt