Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-269
4(5 Az országgyűlés képviselőházának 269. ülése 1934- május 1-én, kedden. védelmi kedvezményt terjeszteni a közületekre, varosokra, községekre és egyházakra is. Nem kell ezeknek a közületeknek eladósodását a i ^i 1 ^? 111 alkotási lázban keresni, hanem inkább abban, hogy a háború kényszerült gazdasági tétlensége olyan feladatok egyszerre való megoldására késztette ezeket a közületeket, amelyeket normális időben beosztottak volna. Elég volt például valamelyik egyház eladósodásához az, hogy a háború után templomát es iskoláit renováltatni akarta. Azt is tudjuk, hogy ezek az adósságok, amelyeknek a fedezete a kivetett adókban megvolt, az adók kimaradása folytán tetemesen megszaporodtak. Tetemes adósságot szerzett különösen az egyházaknak a felekezeti iskolák fenntartása, amelynek tanszemélyzetét részben adósságból fizette, részben pedig hatalmas összegekkel tartozik tanítóinak. Minden méltányosság amellett szól, hogy a kormány terjessze ki ezekre a közületekre is a gazdavédelem előnyeit, megfelelő esetben a védettséget is. Ma már tapasztalhatjuk a 14.000-es rendelet hatásait. Elismerve annak igen sok helyes intézkedését,,megállapíthatjuk, hogy ugyanaz a hibája van, mint az előző adósvédelmi rendelkezésnek, amelyet különösen abban vélek felfedezni, hogy mindig október végén jött. így a 14.000-es rendeletnek is nagy baja. az, hogy olyankor bocsáttatott ki, amikor a bő, de igen rossz áron értékesíthető termést a ráleselkedő ezer szükség már elvitte, ezen ezer szükség közül is leginkább a közterhek fizetése (Ügy van! Ügy van!) és ilyenformán nem nyilvánulhat meg ennek az egyébként helyes rendeletnek az a hatása, amely egyébként jelentkezhetett volna. Azt hiszem, nem zárkózhatik el a kormány és kérem is, hogy ne zárkózzék el annak teljesítésétől, hogy a 14.000-es rendelet jogfosztó határidejét aratásutánra, a termés beszedése utáni időre halassza el, hogy a rendelet helyes intézkedései a gyakorlatban is érvényesülhessenek, (Helyeslés.) ha ugyan lesz aratás, ami az Isten kezében van. Már a 14.000-es rendelet következtében előterjesztett törvényjavaslat tárgyalása alkalmával többedmagammal én is felhívtam a kormány figyelmét, hogy amíg a rendelet intenciói az alacsony kataszteri tiszta jövedelmű földeknél szinte maradék nélkül érvényesülnek, az adósok megsegítése a magas kataszteri tiszta jövedelmű földeknél nem sikerült. Ezeknek a magas kataszteri osztályozása földeknek távolról sincs meg az annyiszoros hozadéka, mint ahányszorost a kataszteri tiszta jövedelmen keresztül mutat. Ismételten kérem a kormányt, hogy amint vitéz Kenyeres János t. képviselőtársam javaslatára a védettség elérésére egy adósságösszeget minimált, állapítson meg a negyvenszeres elterhelés következményeinek eléréséhez is egy bizonyos adósságmaximumot, és ne folytassa a kataszteri tiszta jövedelemnek végnélküli és emiatt igazságtalan szórLehetetlen azonban nem konstatálni, hogy a legjobb szándék mellett sem vezethet az átmeneti ideiglenes megoldás sikerre. Az adósok, amíg nem látnak maguk előtt elérhető célt, amíg nem látják egyenesnek maguk előtt az utat, amíg nem tudnak hinni és bízni a talpraállás lehetőségében, nem fogják tudni kifejteni azt a maximális erőt, amivel súlyos helyzetükből kilábalni lehet. Egyre több a fennakadás, egyre több a befagyott hitel és egyre inkább romlik a hitelélet, pedig a közgazdasági élet éppen úgy nem nélkülözheti a hitelt, mint az emberi szervezet a levegőt. Hiteléletről pedig szó sem lehet addig, amíg azok a moratoriális intézkedések, amelyek az adósvédelemnek átmeneti alakjával vele járnak, gyökeresen és véglegesen ki nem emeltetnek a megoldandó problémák közül. A vidéki hitelszervezet ma csendes felszámolás alatt áll. Ezek az intézetek, amelyeknek 80—^-90%-ban csak gazdaadósaik vannak, kihetelezésükhöz nem jutnak hozzá, mert ezek befagytak, ellenben a másik oldalról védetlenül maradtak a betétesekkel és visszleszámitoló intézetekkel szemben. Ebből a helyzetből más, mint bukás nem következhetik, ez pedig egyaránt katasztrofális lesz mind a magyar közgazdasági életre, mind az adósokra, a betétesekre és nem utolsó sorban ezeknek a vidéki intézeteknek igazgatósági tagjaira is, akik annak a környéknek legjobb gazdáiból rekrutálódtak. Most abba a keserves helyzetbe jutnak, hogy az adósvédelem következtében pusztulnak el és pedig annak lehetősége nélkül, hogy ők maguk adósvédelemben részesülhessenek. Erre, sajnos, elég sok példát láttunk már a vidéken. Az is sérti az ember igazságérzetét, hogy néhány napos, hetes, vagy hónapos időkülönbözet miatt az egyik gazda megkapja a védettség kedvezményét és így legalább a reményt, hogy megél, a másikon pedig végigverik a port, végig árverezik. Azt hiszem, hogy bár magánjogunkba való túlságos beavatkozás volna ezt a kérdést törvénnyel szabályozni, a kormánynak komoly intervenciója mégis eredményhez vezetne abban az irányban, hogy a bankok a kezükön lévő, árverés útján szerzett ingatlanokat visszaadnák volt gazdáiknak, hogy ezek az adósvédelem könnyítéseivel legalább megpróbálnák megtartani vagyonukat. (Helyeslés.^ — Madai Gyula: Visszamenőleg is.) Arra nézve azonban, hogy a bankoknak egy része ebben a kérdésben milyen álláspontot foglal el, hogy még nyerészkedik is a potom áron megszerzett földekkel, kikívánkozik belőlem egy jellemző esetnek ismertetése: Barta Viktor és testvérei, kabai lakosoknak volt két, összesen 18 hold terjedelmű tanyás földje, szőlője és háza, amelyet 200 angol font kölcsön terhelt az egyik budapesti privilegizált nagy intézetnél. Nem tudtak fizetni: elárverezték a vagyonukat, s azt a hitelező intézet szerezte meg, összesen 7500 pengőért. A hitelező eladta a tanyás 14 hold földet 9800 pengőért, amiből tehát összes követelése kitelt. Ahelyett, hogy mint az emberi szív diktálná, most már a fölöslegessé vált fedezetet visszajuttatná ezeknek a szerencsétleneknek, sürgősen bírói keresetet indított meg a házból való kilakoltatásuk iránt, hogy kidobja ezeket a szegény embereket, éhen halni az utcára, az altruizmus és az adósvédelem legnagyobb dicsősségére. (Felkiáltások a baloldalon: Elég gyakori eset! — Rakovszky Tibor: De strigis, quae non sunt!) A gazdavédelemhez tartozik szerintem a földhözjuttatottak talpraállítása is- Különösen a magas kataszteri tiszta jövedelmű földeknél úgy a megváltási ár, mint a kataszteri tiszta jövedelmen keresztül kiszámított haszonbér olyan lehetetlenül magas, hogy azt kifizetni, az adóterhet viselni és amellett nyomorult életüket is tengetni, egyszerűen képtelenség. Ugyancsak a gazdavédelemhez tartozik kiküszöbölése annak a Justizmordnak, amelybe Hajdúszoboszló, Kisújszállás és Kunmadaras 1 állattenyésztését a felületesen csapnivaló va-
