Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

Az. országgyűlés képviselőházának 27 kalmunk volt e tárca költségvetését tárgyalnunk, a törvénytárban is megjelent. Az első törvény volt az 1933:XVIII. te, amely az Országos Földbirtokrendező Bíróság novelláját tartalmazta. Az Országos Földbirtokrendező Bíróságra előadásom végén röviden még ki fogok térni, miután ez a törvény kötelességévé tette a miniszternek, hogy ennek a működésében és létszámában csökkentett bíróságnak eljárásáról évenként rövid tájékoztató jelentést adjon a törvényhozásnak. A második törvény, amelyet az igazságügyminisztérium a törvényhozás útján tető alá hozott, az állami főhatalom gyakorlásáról szóló 1933:XXIII. te. volt, amely a kormányzó úrnak a törvényhozással szemben fennálló szuverén jogait szabályozta, illetve tágította. Ezek részletes ismertetésével most foglalkozni nem óhajtok. Már az idei Törvénytárban jelent meg egy másik törvény, az 1934:11. törvénycikk, amely az ügyvédi rendtartás novelláját tartalmazza és az 1934. évi III. törvénycikk, amely a zugirászatra vonatkozik, amely utóbbi törvény meghozatalával az ügyvédségnek egy régi kívánsága ment teljesedésbe. Mindenki tudja, — különösen minden jogász — hogy a szigorúan vett igazságügyi törvényeken és jogszabályokon túlmenőleg oroszlánrésze van az igazságügyminisztérium kodifikációs osztályának minden egyéb, nem szorosan vett igazságügyi, tehát gazdasági és pénzügyi vonatkozású törvényjavaslatok szövegezésében is. E mellett figyelembe kell vennünk azt, hogy az utóbbi időben nagyjelentőségű tárgyak vonattak el a törvényhozás hatásköréből és rendeleti hatáskörbe utaltattak. Csak íey tudjuk méltányolni azt a rendkívüli munkát, amelyet a kodifikátori osztály végzett a legutóbbi évben megjelent miniszterelnöki és egyéb rendeletek alkotása során, ahol — hogy az egyik legkitűnőbb magyar jogászunk példájával éljek — ezeknek a kodifikátoroknak majdnem olyan volt a szerepe, mint a síneket javító munkásnak, hogy alighogy valamibe belemerült, jött a vonat s megint újból kellett a munkát kezdeni, s hogy az az igazi belemélyedés a tárgyba s az a nyugodt atmoszféra, amely a komolyabb és magasabbrendű kodifikatorius munkához elkerülhetetlen volna, alig adatott meg ennek az osztálynak. Ezek a nagyszámú rendeletek, amelyeknek felsorolása maga óriási időt venne igénybe, főként a gazdavédelemre vonatkoznak. Ezeket a rendeleteket tehát nem is ismertetem és csak a legfontosabbakat jelölöm meg. így a rögtönbíráskodás megszüntetésére vonatkozó 9900. számú rendeletet, amelyért különösen a szélsőbaloldalon kell elismeréssel adózniok a t. képviselő uraknak, azonkívül rendkívül nagyjelentőségű volt a 4600. M. E. számú rendelet, amely az úgynevezett közérdekeltségeket rendezte, amennyiben a köztámogatásban részesülő társulatok, közüzemek és egyéb testületek állami felügyeletére vonatkozik s amely rendelet rendkívüli hatályosságát mármost megállapíthatjuk a gyakorlatban. A gazdatartozásokra vonatkozólag rendkívül nagyszámú rendelet jelent meg, ilyen a 14.000-es számú legfontosabb rendelet, amely 1933-ban jelent meg. E tekintetben számos novelláris rendelkezés látott napvilágot. Legutóbb, éppenközvetlenül a napokban jelent meg a 4551. M. E. számú rendelet, amely a védett birtokokra novelláris rendelkezéseket tartalmaz. Ezek a rendelkezések, ha tisztán jogászi szemmel nézzük, igen erősen singuláris természetűek, amelyek ellenkeznek is az általános ma'. ülése 1934 május 16-án, szerdán. 503 gánjogi elvekkel. Rendkívül kényes, nehéz és olyan komplexumokat ölelnek tehát fel, amelyekkel szemben — valljuk meg őszintén — annak idején, amikor jöttek, nem egyszer aggodalmaink voltak, tisztán jogászi szempontból és tisztán csak szociális és agrárszempontok csitítottak el bennünk. Ma, amikor ezek a rendeletek már az életben benne vannak, meg kell állapítanunk, hogy ezen erősen singuláris voltuknak ellenére sem okoztak olyan nagy forradalmakat, mint amilyeneket okozhattak volna természetüknél fogva. Hiszen olyan jogi konstrukciókat tartalmaznak, amelyek az összes eddigi jogfejlődéssel meglehetősen szembehelyezkedtek. (Úgy van! a jobboldalon.) T. Ház! A központi igazgatásnak kodifikatorius működését illetően lehetetlen ezután a retrospektív ismertetésem után és mellett az eddigi előadói gyakorlatnak megfelelően röviden nem ismertetnem az indokolásnak azt a részét, amely ennek a kodifikatorius osztálynak működését a jövő szempontjából jellemzi. (Halljuk! Halljuk!) T. Ház! A miniszter úr bejelenti itt, hogy a legközelebbi jövőben foglalkozni óhajt az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetnek később még érintendő és valóban nagyon aktuális kérdésével, de foglalkozni óhajt egy másik, hasonlóan alig halasztható aktuális kérdéssel, az ügyvédi rendtartás generális rendezésével is, amely kérdés mindnyájunk megállapítása szerint már megérett egy komoly, revízionális és új rendezésre, (östör József: Harminc éve!) Továbbra is foglalkoznia kell az igazságügyi kormányzatnak a dolog természeténél fogva a gazdatartozásokkal, mert ez olyan kérdés, amely máról-holnapra nyugvópontra nem hozható s az élet nap-nap után újabb kérdéseket vet fel. Nekem talán inkább szubjektív meggyőződésem, hogy az igazi feladat itt az lesz, hogyan lehet majd a gazdáknak fokozatosan áttérniök nagyobb érdeksérelem nélkül a normális viszonyokra, mert hiszen állandó ál lapotként ez a hitelviszonyok komoly veszélyeztetése nélkül úgysem lesz fenntartható. (Ügy van! jobbról.) Bejelenti a miniszter úr, hogy úgy, mint elődje, ő ma°:a is tovább kíván foglalkozni más olyan kodifikatorius tevékenységgel, amelynek tárgyai évek óta szerepelnek itt az igazságügyi tárca indokolásában. E kérdések rendezéséről ugyanis nem óhajt lemondani sem a kormányzat, sem ez a Ház. Ezek közül csak néhány fontosabbat jelölök meg. Ilyen a részvényjog, a kÖtÖ.tt birtokok problémája, a váltó- és csekkjogi egyezmény becikkelyezése, a szerzői jog, azután a haszonélvezetnek törlésére vonatkozó és az ingatlanok eldarabolásával kapcsolatos hatósági közreműködéseknek rendezése, továbbá a kamatelévülésnek, a vagyontalansági eskünek kérdése, és más ilyen nagyfontosságú kérdések, amelyeknek aktualitását, azt hiszem, 'a Ház egyik oldalán .sem fogja kétségbe vonni senki sem. Különös érdekessége van a miniszter úr bejelentésének a büntetőjog terén szándékolt újítások tekintetében, ahol ő a nemzeti életnek, a közéleti tisztaságnak és nyugalomnak, a köztekintélynek, a munkaszabadságnak fokozottabb és büntetőjogi szankciókkal is ellátott védelmét tervezi. Ha megfontoljuk, hogy itt valóban számos nagy érték volt veszélyeztetve, komolyabb represszió nélkül, be kell lát' nunk, hogy az ilyen magasabb erkölcsi értékek fokozottabb büntetőjogi védelme valóban időszerűnek mutatkozik,