Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

Az országgyűlés képviselőházának 278, talanságok megszüntetése után a Duna-me­dence harmonikus egységbe állítása fogja biz­tosítani. Igaza van a miniszterelnök úrnak abban, hogy ahhoz a nagy küzdelemhez, amely e cé­lok eléréseért a nemzetre vár, a nemzeti erők összefogására és teljes nemzeti egységre van szükség. (Pintér László: Ügy van!) Ez azonban nem azt jelenti, hogy egy politikai párt jusson minden hatalom birtokába, hanem azt, hogy a politikai szabadság követelményeinek megfe­lelően, minden az ország érdekeit szolgáló poli­tikai áramlat egy magasabb egységbe össze­forrva, harmonikusan szolgálja Magyarország újjászületésének ügyét. Nem a politikai szolga­ság egysége, hanem a politikai szabadság ere­jétől duzzadó erőtényezők öntudatos összefo­gása biztosíthatja az ország megerősödését és külső méltóságának megszilárdulását. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy ennél a nagy összefogásnál nélkülözhetjük az ország egyik legnagyobb, ősi erőforrását, a Szent Ko­ronát. Ha másból nem, ellenségeink félelméből is látnunk kell, hogy Szent István koronájá­nak fénye és varázsa nemcsak nemzeti mul­tunknak volt döntő tényezője, hanem jövő megszilárdulásunknak is egyedüli biztos alapja. (Ügy van! Úgy van! a balközépen.) A budai vár ormán lévő magyar korona nem puszta szimbólum, hanem élő erő, amelynek ténye messze sugároz, túl a megcsonkított Ma­gyarország szűkreszabott határain. Érzik ezt a fényt elszakított testvéreink, akiknek segítsé­gére a küzdelemben szükségünk lesz, de érzik ezt Európa nagy nemzetei is, mert tudják, hogy a mi Szent Koronánk mindig jelentős té­nyezője volt Európa békéjének és garanciát látnak benne Európa jövő fejlődésére is. Meg­dönthetetlen meggyőződésem szerint a revíziót és a restaurációt egymástól elválasztani és egymástól külön diadalra juttatni nem lehet. Ugyanezt érzi a hozzánk, az évszázados törté­nelem nyomán közeledő és belső erejében újjá­született Ausztria is, amellyel kezet fogva, az európai politikának ismét számottevő tényezői leszünk. A magyar nemzetben legyőzhetetlen őserők lakoznak. Történelmi hivatása a világ minden művelt nemzete előtt nyilvánvaló, királyi trónja Európa egyik legnagyobb tekintélyét, hatalmát és méltóságát képviseli. E trón régi erejének helyreállítása kimagasló európai ér­dek. Külpolitikánknak helyes irányítása ezek­nek az erőtényezőknek megfelelő érvényesíté­sével diadalhoz fogja juttatni elnyomott igaz­ságunkat. A miniszterelnök úr legutóbbi költségve­tési beszéde valamelyes reményt ébreszt ben­nem az iránt, hogy idővel talán a miniszterel­nök úr közeledni fog azokhoz a szempontok­hoz, amelyekre a Keresztény Gazdasági és Szo­ciális Párt kezdettől fogva súlyt fektetett. A kormány mai politikájától azonban megfelelő eredményt nem várhatok s éppen ezért a költ­ségvetést nem fogadhatom el. (Élénk éljenzés és tans a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Pintér László! Pintér László: T Házi Bármennyire érde­kes lenne előttem szólott képviselőtársam beszé­dére való reflexió, tekintve, hogy csak 30 perc áll rendelkezésemre, kénytelen vaeryok ezúttal a parlamenti szokást figyelmen kívül hagyni. {Túri Béla: Udvariatlan ember vagy!) Maid meglátom, hogv a kéWî»eln úr udvariasabb ember lesz-e. mint én. (Derültség.) T. Ház! Ha ma az európai politika hullám­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 193b május 16-án, szerdán. 473 verését nézük, azt lát jiutk, hogy a külpolitika egy erős evolúciós processzus tüneteit mutatja. A vi­lágháború, az .asatán következő 'eltolódások s ösz­szeomlásoik s a nyomukban keletkezett új világ nem agy'befejező stációja ennek az evolúciónak és folyamatnak, hanem csak egy közbenső állo­mása. Akármerre nézünk, azt látjuk, hogy mind a kül-, mind a belpolitikában, mind a gazda­sági rendben, mind pedig szociális téren az államok egyik napról a másikra egy teljesen új képet mutatnak; állandóan hullámverésben van egész Európa vize. Egyrészt a régi állapot­hoz való g'örcsös ragaszkodás, a háború által teremtett rend görcsös megtartaniakarása a politikában és a gazdasági életben, Európában egy olyan nyugtalanságot, a féleleminak egy olyan pszihózisát fejlesztette ki, amilyenre talán még a világháborút megelőző időben sem volt példa. T. Ház! Maga az» előadó úr beszédében már utalt ezekre a momentumokra. Itt van a lesze­relési konferenciai csődje, itt van a Népszövet­ség válsága. Az a véres vajúdás, amelyben az orosz birodalom, minden cáfolat ellenére, leled­zik, a német átalakulás, a spanyol események, ahol forradalom formájában egy katolikus és egy szociális reneszánsz bontja^ ki szárnyait, azután — amire előttem szólott kép viselő társam is utalt — az osztrák átalakulás, ahol tisztán katolikus alapon a Quadragesimo anno szelle­mében es:y rendi állami alapjait rakja le a kor­mány. Hai Európa nem volna annyira elfog­lalva különböző nagy politikai kérdésekkel, csodálattal páros figyelemmel fordulna Bécs felé. (Buchinger Manó: Akkor tiltakoznék Renner, Seitz, Breitner és más tisztességes em­berek bebörtönzése ellen! — Zaj a szélsőbal­oldalon. — Fllenmondások jobb felől.) T. képvi­selő úr, kiét év imiulva nem lesz már állam, .ahol Rennerek, Seitzek és Breitnerek lehessenek. (Kóródi Katona János: Az eseményeket nem lehet megállítani!) Az első politikai gyilkossá­got az osztrák szociáldemokraták követték el! Adler Frigyes gvilkol+a meg Stürgkh grófot! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Buchinger Ma''"- "Hogy mordját Hv^ntf* Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A túloldalról szabad közbeszólni?) Sehonnan sem szólhatnak közbe, de erről az oldalról kezdték a közbeszó­lási Méltóztassalak tehát csendben maradni végre, a kén viselő úr pedig szíveskedjék foly­tatni beszédét. Pintér László: Ezt igazolja minden. Euró­pában a háború által teremtett úi rend, nem egy végső állomás, hanem egy új világ felé vezető út. A kettő összeütközése okozza azt a feszültséget és nyugtalanságot, amely ma Euró­pában van. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem tu­dom megállani, hogy ne feleljek itt Buchinger képviselőtársamnak. (Zaj.) Egy magyar kép­viselőnek tudnia kellene, képviselő úr, hogy azok az emberek, akikre ön hivatkozott, ha győznek, az Magyarország halálát jelentette volna. {Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Buchin­ger Manó: Egy szó sem igaz ebből.) Azok az emberek, akik Bécsért véreztek, a^ magyar ügyért is véreztek! (Buchinger Manó: Szeren­cséje, hogy tisztelendő úr. különben mondanék valamit!) Állok elébe! (Nagy zaj a szélsőbal­oldalon.) Elnök: Csendet kérek! (KórnHi Katona Já­nos Buchinger Manó felé: Másra nemzet­közi, maga nem beszélhet erről!) Kérem, kép­viselő urak, őrizzék meg higgadtságukat és ön­67

Next

/
Oldalképek
Tartalom