Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

466 Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 19$% május 16-án, szerdán. részekkel, a mechanizmusnak mindazqkkal as apróbb részleteivel rendelkeznie kell, mint annak a nagyobb óraműnek és e részletek teljes kiépítése nélkül a mechanizmus nem is teljesítheti a nemzet igényeinek megfelelően a maga szolgálatát. En .tehát elsősorban óvni akarom a törvényihozást attól, hogy a külügyi tárca körében a további leépítések és takarékosság jelszavának magát odaadja. Megmondom őszintén azt a nézetemet is, hogy pl. azok a takarékosság által diktált intézkedések, amelyek ebben a költségvetésben és külügyi téren foglaltatnak, nem minden .szempontból megnyugtatóak, legalább is az én meggyőződésem szerint. Idesorozom pl. a riói, braziliai követségünknek leépítését. Ez rávisz engem arra, hogy egy kicsit külföldi magyarjaink gondozásának és ápolásának kérdéséről beszéljek. Amint jól tudja a t. Képviselőház, Braziliában körülbelül 80.000 főnyi színmagyar kivándorlóit honfitársunk vár gondozást. Ez a gondozás az utolsó években mindenhol a világon sokkal nehezebb és sokkal elágazóbb feladattá vált, mint volt a múltban, elsősorban az egész világon jelentkező munkanélküliségi problémának mindig akutabbá és mindig nehezebbé válása folytán. (Fábián Béla: így van!) Ez nagyon sok államot, egyébként velünk baráti viszonyban lévő államot is arra visz, hogy a maga munkáskérdését nacionalisztikus szempontokból intézze. Következnek tehát a nagyarányú munkáselbocsátások, sőt magyar honfitársaink kiutasítása egyes államokból- (Fábián Béla: A baráti Németországból is!) Ahhoz tehát, hogy ezen magyar kolóniák gazdasági érdekei — a kolónia kifejezést használom, de természetesen csak átvitt értelembem érthető ez — hatályosan előmozdíthatok legyenek, tulajdonképpen a jelenlegi keretek kibővítésére és megerősítésére igen komolyan és igen sürgősen szükségünk van. Hogy csak egy példát mondjak a sok közül, — hiszen rengeteget sorolhatnék fel — északkeleti Franciaországban, az ottani textilvidéken, Lille, Tourcoing és Roubaix körül, sokjsokezer magyar munkás van alkalmazva, mégsem vagyunk abban a helyzetben, hogy az effektív konzulátust ott fel tudnók állítani. En tehát mindebből csak azt a következtetést akarom levonni, hogy a külföldi magyar testvéreink gazdasági, de államszociális és kulturális istápolása, mely utóbbi feladatok elvégre azt a követelményt is maguk után vonják, hogy ezeket a honfitársainkat a jövőben magunkénak fogjuk-e tekinthetni abban a mértékben, mint ahogy a múltban volt, igen-e vagy nem, tehát mondom, ez állami feladat, ez kiépítésre váró, tehát inkább további költségeket involváló kormányzati politikát fog a közeljövőben és pedig mihelyt ez lehetségessé válik, olyan sürgősen szükségessé és indokolttá tenni. A diplomáciai külszolgálatnak körében is tulajdonképpen ugyanez az alapelv áll. A közlekedési eszközöknek és a technikának hallatlan fejlődése egy olyan interdépendencebe, egy olyan egymástól való függőségbe hozta már nemcsak esry világrésznek, hanem úgyszólván az egész földnek lakosságát, hogy ma már azt kell állítanunk, hogy alig van része ennek a glóbusnak, amelyben lényeges és fontos külpolitikai események mehetnének végbe anélkül, hogy ezek az események Magyarországot közvetlenül vagy közvetve valami módon ne érdekelnék. Itt van a távoli Kelet. Nagyon jól tudjuk, hogy a távolkeleti Ázsiában nincs a magyar kormányzatnak egyetlen olyan előőrse, pionérja sem, amely az ottani politikát megfigyelhetné, a magyar érdekek szempontjából talán befolyásolhatná, vagy legalábbis^ jelentéseiben hozzánk közelebb hozhatná, márpedig ki merné azt állítani, hogy azok a világtörténelmi jelentőségű események, r amelyek eshetőleg, sőt bizonyos valószínűséggel éppen a távolkeleti emberiség jövője szempontjából várhatók. Magyarországra nézve teljesen közömbösek lennének? Ugyanez áll az orosz birodalommal való kapcsolatunk tekintetében is, ahol éppen az elmúlt költségvetési évre visszapillantva, az a változás történt, hogy a diplomáciai viszonyt az orosz sziovjetköztársasággal helyreállítottuk. Nekem az volt mindig a benyomásom, hogy a magyar közönségnek rendkívül természetesnek és magától értetődőnek kellene vagy kellett volna tekintenie a magyar kormánynak e'zt az elhatározását, mert az el nem vitatható, hogy gazdaságpolitikai szempontból az orosz birodalom akár mint fenyegető veszedelem, akár mint kihasználásra váró nagy objektum, a mai körülmények között nem lehet közömbös, sőt a legnagyobb mértékben érdekes kell, hogy legyen Magyarországra vonatkozóan s ugyanez áll ennek a lakott földgiobusnak egyötödrészét betöltő hatalmas^ birodalomnak hatalmi politikája szempontjából, már csak azon geográfiai közelség folytán is, amelyhez ezzel a birodalommal állunk. Arra az ellenérvre, amelyet felhoznak itt várható propagandájára, egy belpolitikai vagy világnézeti szempontból tőlünk távolálló rezsimnek, erre a válasz egyszerű: a cári Oroszország sem állott nagyon közel érzelmileg a magyar belpolitikai felfogáshoz s álmagyar belkormányzatnak mindig rendelkezésére kell, hogy álljanak s rendelkezésére is pállanak azok az eszközök, amelyek meggátolják az olyan propagandát, mely a magyar állameszmével ellentétben áll s azt kell mondanunk talán, hogy ennek a propagandának meggátlására még erősebb eszközök is állanak a kormány részére és rendelkezésére, ha az illető hatalomnak, amelytől félnünk kell talán, — én csak eshetőségről beszélek, — itt követséget adtunk. (Fábián Béla: Mit tettek a rádiópropaganda ellen?) Nem tudom, hogy a technika lehetetlenségeket hogyan lehet meggátolni, de azt hiszem, hogy ez: a probléma túlvág azon a körön, amelyről jelenleg beszélek. Tudomásom szerint a rádiópropaganda meggátlására egyelőre technikailag nagyon kevés eszköz áll rendelkezésre. (Fábián Béla: Barátságos hatalommal? Talán szóltak volna Sztálinnak, hogy kedves Sztálin, nézze.) T. Ház! Egy szóval akarok még megemlé

: kezni arról a változásról, amely a diplomáciai kereteink tekintetében létrejött s ez a^ berni és a svájci követség helyreállítása. Svájccal, .mint bölcsen tudni méltóztatik, igen szépen fejlődő, kilátásos kereskedelmi viszonyunk .alakult ki az utóbbi években. Amikor tehát^ éppen f a svájci köztársaság kormányának kívánságára ezt a követséget is helyreállítottuk, nem hiszem, hogy költségvetési szempontból a kormánynak ez a lépése a kritikát kiválthatná, talán annál kevésbé, mert hiszen úgy van kontemplálva, hogy a svájci követséget fizikailag