Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

Az országgyűlés képviselőházának szüleinek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Sajnos, ma azt kell látnunk, hogy nagyon sok esetben, noha akarnának ezek a gyermekek dolgozni, a szomorú viszonyok következtében, a munkaalkalmak hiányában csak terhére vannak a családnak. Felhívom a m. kir. kormányt, méltóztassék minden eszközzel odahatni, hogy azok mellett a hatásos gyógyszerek mellett, amelyeket előttem e tárgyban szólott képviselőtársaim felhoztak, munkaalkalmak teremtésével is biztosítsa ezeknek a gyermekeknek megélhetését és későbbi elhelyezését. (Helyeslés.) Még egy kérésem volna a pénzügyminiszter úrhoz. Tudniillik a 14.000 számú rendeletben egy magánegyességi elgondolás is van. Ma a magyar bajbajutott és eladósodott gazdatársadalomnak, amikor már olyan fokig el vannak adósodva, hogy ettől a tehertől szabadulni nein tudnak, magánegyességet kell csinálni. Mélyen t. Ház! En azt gondolom, hogy ezeknek a szerencsétlen bajbajutott embereknek, akik ma Önhibájukon kívül tétlenül nézik és várják azt a pillanatot, amikor az a Dámokles-kard, amely a fejük felett és családjuk felett függ, a nyakukba szakad, milyen áldásos volna, ha vissza tudnánk adni ezeknek az embereknek a kezébe a kapát és a kaszát és ismét magyar nótákkal az ajkukon mennének ki művelni a maguk földjét. Mélyen t. Ház! Miután én ezeket a gondolatokat és ezt a segíteni akarást a kormányban és a pénzügyminiszter úrban is látom, miután az egész költségvetés összeállításánál a legszigorúbb takarékossági elveket látom kialakulni, ezt a pénzügyminiszter úr felszólalásában kilátásba helyezte és maga is elismerte, hogy szükség van egy igazságosabb és minden ember által könnyen áttekinthető adóreformra, miután kilátásba helyezte, hogy azt a bonyolult adókivetési rendszert, amelyet a legintelligensebb és leghozzáértőbb ember sem tud megérteni, a mai viszonyokhoz, a mai terményárakhoz és a kereseti viszonyokhoz mérten meg fogja változtatni és az adókat igyekszik leszállítani, ( Gr. Somssich Antal: Ezt már nem ígérte! — Zaj a baloldalon.) — vagy ha nem is momentán tudja megcsinálni, de megvan benne az igyekezet — miután a magam részéről meg vagyok győződve arról, hogy a pénzügyminiszter úr a lehetőség keretein belül ezeket a kérdéseket igyekszik megoldani és miután a kormány iránt a legnagyobb bizalommal viseltetem, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: SzólásTa következik? Petrovics György jegyző: Gróf Somssich Antal. Gr. Somssich Antal: T. Ház! Nagy érdeklődéssel hallgattam Bárczay képviselő úrnak, gazdatársamnak és barátomnak előadását és fejtegetéseit, még beszédem kezdetén megállapítom azonban, hogy a mostani kormány is deficittel dolgozik és bár a költségvetésben a múlt évi deficittel szemben némi javulás mutatkozik ugyan, mégis 66 millió pengő deficitet állít be a mostani költségvetésbe. A deficit oka és főoka, igenis, a trianoni béke, azonban az előző kormány gazdálkodása is hozzájárul ennek a deficitnek a fennállásához. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Ktm Béla: Az átkos rendszer! — Sándor István: Jó adaggal!) A gazda adóját a 30 pengős búzaár mellett állapították meg és még ma is az e mellett a 269. ülése 193k május 1-én, kedden. 39 30 pengős búzaár mellett kiszabott adót fizetjük. Miután az állam maga tanújelét adja, hogy csak deficittel tud dolgozni, — hiszen így áll elő a deficit — hogyan követelheti azt a magángazdálkodástól, hogy deficitje ellenére is legalább két ezrelék jövedelem- és vagyonadót fizessen, ha jövedelme nincs, ami igen gyakori eset. Kérem, ez nem logikus. T. Ház! A falusi lakosság «gyes bajait akarom itt néhány egyszerű szóval tolmácsolni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Nagyon sújtják a mai nehéz gazdasági viszonyok közepette a falusi lakosságot a magas illetékek, a magas bírságok, (ügy van! Ügy van! a baloldalon.) amelyek nincsenek arányban a falusi lakosság terményeinek és állatainak az árával. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha például egy tejvizsgálat során nem találják megfelelőnek a forgalomba hozott tejet, ebből kifolyólag 40 pengő tejvizsgálati díjat szabnak ki a gazdára, azonkívül pedig a főszolgabírónak is jogában áll megbüntetni az illetőt 10 pengő erejéig. Ez nincs arányban az elkövetett hibával és sok esetben a tej minősége illetve zsírtartalma a legelő minősége folytán gyengébb, erről a gazda nem tehet, mégis megbüntetik. A gazda olyan tejet fej, amilyent a tehene ad, mégis rásózzák ezt a bírságot. A nagy pénzszűke folytán a gazdák nem tudnak egymástól készpénzért megvenni egyetmást. Példának okáért az egyik gazdának korpára volna szüksége, hogy a disznaját hizlalja, pénze nincs, tehát megegyezik a másik gazdával: adok neked egynéhány liter bort, adj nekem helyette korpát. Rájöttek a fináncok erre a csereüzletre s megbüntették azért, mert kicsiben adta a bort, 200 pengős bírsággal. Ez nincs arányban az elkövetett kihágással és azzal a kárral, amelyet ő esetleg a kincstárnak okozott. Erősen sújtja különösen a mi vidékünket a kisbalatoni vízrendező társulatnak járuléka. Vannak más képviselőtársaim is, akik ismerik az ilyen vízrendezési ügyeket és azokat a súlyos terheket, amelyek abszolúte nem állnak arányban azzal a haszonnal, — sőt sokszor kárral — amelyet az ilyen lecsapoló társulatok az érdekelteknek okoznak. A kisbalatoni vízrendező társulatnak járuléka 5 pengő volt kataszteri holdanként. Most a közgyűlés leszállította 2-20 pengőre, de ezt a pénzügyi kormány még nem fogadta el, csak a társulat közgyűlése állapította meg azzal, hogy nem tudnak többet fizetni. Megkérem tehát ezúton a pénzügyminiszter urat, méltóztassék jóváhagyni ezt a közgyűlés által 2-20 pengőben megállapított járulékot s arra való tekintettel, hogy a kisemberek még ezt a járulékot sem tudják viselni, még arra is kérem a pénzügyminiszter urat, hogy a kisemberek terhének legalább a felét vegye át a pénzügyi kormány. Ezt annál is inkább megteheti, mert a Ma gyár Hírlapból értesülünk, hogy Ruttkay Udó spanyol konzult még a Bethlen-kormány megbízta azzal, hogy tervet dolgozzon ki a magyar Alföld öntözésére. Ez meglehetősen drága és költséges munkának ígérkezett, úgyhogy, amidőn Károlyi Gyula gróf került kormányra, mint jó gazdaember, belátta ennek a dolognak felesleges voltát, pénzkidobásnak minősítette és abbahagyatta az ügyet. Most azonban ez a spanyol konzul, aki nem tudom hogyan került a vízlecsapoláshoz és a vízrendezéshez, mert máshoz talán jobban ért, újból